Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)

1934-09-16 / 39. szám

1934. szeptember 16. ÉjfirattráiM A „Félegyházi Nap“ egész délutáni programmját az Idegenfor­galmi Bizottság az egyöntetűen megnyilvá­nuló közóhajnak engedve, megismétli szep­tember 23-án, a jövő vasárnap. Az előkészü­lete­k ésanonyhák ismételten lázasan folynak a rendezőbizottság minden tagja ismét erőteljes munkába kezdett a sz­ept. 2 i országos ünnep­ség sikeréhez hasonló nagy erkölcsi siker elé­rése érdekében. A szeptember 23 i ünnepsé­gek fényét ismételten emelni fogja az a kö­rülmény, hogy József kir. herceg és József Ferenc főherceg is ismételten kilátásba he­lyezték megjelenésüket. Kívülük mind a fő­városból, mind pedig a szomszédos városok­ból már ezideig is számos előkelőség jelen­tette be részvételét. Az ünnepségek fénypontja a délután fél 2 órai kezdettel rendezendő nagyszabású kiskun felvonulás lesz, melyet az eredeti Kiskun nap méreteiben és tervei szerint bonyolítanak le. A felvonulásban résztvesz­­nek: 1. Lovasbandérium. 2. Zenekar. 3. Ipa­rosok céhszerű felvonulása. 4. Vadrózsa le­ánycsapat. 5. Szent Imre ruhás leányok. 6. Vi­rágárus kislányok. 7. Piacos lányok. 8. Juhász menet kis kanász gyermekekkel, feldíszített szőlőskocsik. 9. Szüretes menet, feldíszített ökrös szekerek gazdasági terményekkel és esz­közökkel. 10. Kun menet. 11. Daloskörök. A felvonulás színhelye és iránya: a taní­tóképzőtől a Kossuth utcán, Egyháztéren és Jókai utcán át a városi parkba. A felvonulás utáni népünnepély részletes műsora: 1. ) Ifjúsági számok: lepény­evés, lisztfúvás, zsákbanfutás, fazéktörés stb. rendezi Farkas József, az Iparos Otthon elnöke. 2. ) A Polgári Daloskör énekszámai. Vezé­nyel Takács László karnagy. 3. ) Tapsos tánc. Táncolja 8 gazdalegény és gazdaleány. 4. ) Kun dalok. Énekli a gazdaifjúság, ve­zényel Seres Sarolta tanítónő. 5. )­­Az ökör­ című bohózat, előadják gaz­­daifjak és gazdaleányok. Rendezi Szabó Má­ria tanítónő. 6) Kun táncok. Előadják kurtruhás úri­leányok. 7.) Kiskunsági dalok, énekli a félegyházi egyesített vegyeskar, egyvelegre feldolgozta Vizy János zenetanár, vezényel Vizy János zenetanár. 8) Verbunkós tánc, csárdajelenet a „Vajda szerelme“ című operából. Előadják: régi hu­szárruhába öltözött úrileányok. 9. ) Komámasszony. Énekes bohózat, előad­ják László Ilona és Erzsi, rendezi Simon La­jos tanító. 10. ) Kukoricafosztás. Eredeti népies előadás a tanya életéből. Előadja a gazdaifjúság. Ren­dezi Vizy János zenetanár és Seres Sarolta tanítónő. A kukoricafosztáshoz a zenét a „nyenyere“ elnevezésű régi kiskun hangszer szolgáltatja. Régi kiskun balladákat énekel Klazsik Anci és Borda Lajos. 11.) Élőkép. Összeállította Farkas József, az Iparos Otthon elnöke. 12.) Tűzijáték. A délutáni népünnepélyre a szeptember 2-ra megváltott jegyek érvényesek. Az ingyenes jegyek azonban már nem, ingyen jegyek újak kerülnek kibocsátásra. A népünnepély után reggelig tartó táncmu­latság lesz a Korona összes termeiben. * Az Országzászló Bizottság ezúton ismétel­ten felhívja városunk műlakatosait, akik dísz­kerítések készítésével foglalkoznak, hogy az Országzászló díszkerítésére vonatkozó tervei­ket és költségvetésüket legkésőbb e hó 24 ig juttassák el Radnay Márton rendőrkapitányhoz. * „A Félegyházi Kiskun Nap“ című füzetbe „Étkező helyek“ cím alatt Brenner János va­súti vendéglője tévedésből II. osztályúnak je­löltetett meg. Az Idegenforgalmi Bizottság ezt azzal helyesbíti, hogy a vasúti vendéglő Bren­ner János szakszerű vezetése alatt minden tekintetben az elsők között áll, amint azt a Félegyházi Nap publikuma is egyöntetű elis­meréssel megállapította. Szeptember 2-án a „Félegyházi Nap“ al­kalmából rendezett ipari kiállításon I. díjjal lettek kitüntetve Patai József műkőgyártó és László János takács iparosok is, akik a múlt számunkban közölt névsorból tévedésből ki­maradtak. * „NEMZETI MUNKA a MAGYAR FÖLDÖN“ Országos őszi Mezőgazdasági ter­aén­ffelkutató és Kiállítás Budapesten, 1934. szeptember 2.-október 8-ig a Városligeti Iparcsarnok egész területén Beléptidíj 60 fillér Féláru utazás az ország bármely részéből! Olcsó vízum! "TWHUWBICT« Cserkászéset a Tisza partján Lőcsey Antal csapatparancsnok naplójából (4) A kis úsznitanulók szigorú felügyelője, Takács Miska öregcserkész gondosan vigyá­zott, nehogy valamelyik túlbuzgó kezdő mesz­­szire bemerészkedjék és megitatással fenye­gette az engedetlen hősködőket. Közbe közbe az apróságok parancsnoki ren­delkezése a parton vizipóló labdagyakorlato­kat is folytattak, persze nem igen tudták olyan ügyesen elkapni és tenyerükön meg­tartani a labdát, mint a Mendel Jenő. Ügye­sebbek voltak már a pocskolásban és az or­dítozó hancúrozásban. Örömmel engedték, hogy a nagyobbak kezüket, lábukat megmar­kolva, ütemes vezényszóra hajigálják őket a vízbe, a pár négyzetméternyi deszkapadlóról furcsán pottyantak, kezük lábuk össze-vissza és „vegyesízű“ fintort vágva igazgatták für­dőnadrágjukat partramászás közben. Majd összefogtak és egyesült erővel iparkodtak be­­taszítani egy-egy öregebbet a deszkáról. A Soma bá már vagy hármat is vízbe hullatott közülök, de a közben síkossá vált padlón nem tudott ellenállni a negyedik kis orvtámadó rohamának. Egetverő ordítozással lökdösték vissza a kikapaszkodót és elül-hátul bele­­csimpaskozva játszották meg a „sok lúd disz­nót győz“ komédiáját. Így aztán se vége, se hossza nem volt a kacagásnak, tréfálkozásnak. No azért nem kell félni, a kosztolást jelentő kürtjei hallatára biztosan befejeződött a nagy vízicsata. Ezt meghallották a csónakázók is, lettek légyen bár a holt Tiszaug legvégén fekvő Szűcs-tanya közelében. Most már ők is hazafelé iparkodtak, más időre halasztva az élő Tiszába vezető „Robinzon“ csatorna su­lyomrengetegének a földerítését. Bezzeg a szegény naposnak nem megy olyan jól, mint a többieknek. Neki a fürdés és csónakázás helyett egyszerűbb szórakozá­sokkal kell beérnie. A legkiadósabb ezek kö­zül a krumpli és a zöldbab „pucolása“, már ha az előkészítő munkálatokat nézzük. Bi­zony, amíg a többiek a hűs hullámokban üdülnek, vagy szemtelen módra lazsálnak, a szerencsétlen napos könnyezve aprítja a hagy­mafejeket, vagy elkeseredetten tördeli a ga­g­­lyát, még szerencsétlenebb társának, aki tü­zelés közben dühösen állapítja meg, hogy megint megfordult a szél iránya: pont szembe ver a füst, hogy az ördög vinné el. És még­hozzá László András főszakácsi minőségben és stílszerűen luciferi buzgalmat kíván az őrs tagjaitól. Fél, hogy későn lesz ebéd, pe­dig „úllehet“ vendégek is jönnek. Jaj, de amíg egy napos eljut odáig! Egy páran a ki­csinyek közül befogják magukat a szerkocsi­ba és indul a rőzsefuvarozók lelkes népe. A gátőrtől kapjuk a tüzelőanyagot, nem kell az erdőben gyűjtögetnünk, a füzesben nem is nagyon van mit. Zörögve gurul a magas töl­tésen kétkerekű kordénk, vidám fiúk nótája kiséri. Ez mégis csak kellemesebb, mint a mosogatás. Nehezebb ennél a vízhordás munkája. Üresen is súlyos Szijjártó-féle rézvödrökben, kannákban szállítjuk jó pár száz lépésről és még­hozzá a töltésen keresztül a friss ártézi vizet. A nagyobbak a hatalmas 15 literes te­jesedénnyel is megbirkóznak ketten, de gya­kori pihenőjük közben biztosan vágyva gon­dolnak arra a kedves vendégre, aki.. . Hogy is volt csak? Egy vasárnap délután történt, egészen elleptek bennünket (Feri bácsi nagy örömére, — képzelheted) a fürdőruhás láto­gatók, kik kedves közvetlenséggel jöttek meg­nézni táborunkat. Nagy meleg volt és a leg­­­­többnek víz is kellett. Eleinte még szívesen elégítették ki naposaink a szomjúhozó érdek­lődőket, de nemsokára aggódó szívvel gon­doltak a rájuk váró nehéz munkára. Így állt a helyzet, amikor egy jó erőben lévő nagy­orrú fiatalember jelentkezett epedő szomjával, amelyet pont nálunk óhajtott eloltani. Em­berséges napostisztünk, — biztos a Csaba le­hetett, — látván a vendég nagy szomjúságát, odaadta neki az egész 25 literes edényt, — de üresen. Még arra is jutott figyelmességé­ből, hogy a víz „lelőhelye“ felé vezető ös­vényt megmutassa az elképedt embernek, aki a körülállók titkos kuncogása közben útnak is indul a hatalmas „kandli“-val. És barátom! Sokkal hamarabb, mint általában két cser­kész szokta, m­eg is hozta — bal válláról a jobb vállára emelgetve — a teli nagy kan­nát. Persze volt hatalmas ováció. Ilyen ven­dég kell nekünk — mondogattuk és erre gondoltak azok a vízhordók is, akiket az előbb pihenőjükben leptünk meg. Hát igaz, a nehéz cipekedésben hamar kifárad még az erős is és sokszor kell szünetet tartania. Egyesek, persze a vezető egyéniségek, hogy úgy mondjam az egész tábor alatt szünetet tartottak ebben a munkában. Igaz, hogy ne­kik más volt a dolguk. Nagy eset volt hát, amikor az „sziszt“ úr, m­eg a fő „társadalmi“ Csaba vezér mentek a kútra. Ez meg úgy történt, hogy egy napon 5 „drb“ leánycser­kész, meg 2 mama látogatta meg táborunkat (persze mondanom sem kell, hogy Feri bácsi megint mennyire örült). Természetesen, nekik is szükségük volt ivóvízre és az udvarias „tár­sadalmi őrs” már vitte is egyeben lehűtött kannánkat. Szerencse, hogy a parancsnok úr meglátta az esetet és most meg ő rendelt ki egy üres v­ízesedényt, amelynek megtöltéséről aztán pont a szórakoztatóknak kellett gon­­doskodniok, akik lehető jó képet vágva tel­jesítették a parancsot — példaadásul a leá­nyoknak. No persze nem nagy szerencsétlen­ség az iyesmi. Sőt. (Folyt. köv.) * 5. oldal HOLDANKÉNT 10 KILÓ VETŐMAGOT TAKARÍT MEG ARZOPAC * PORZOL* TI­HANTEJ PORPACOLÁSSAL ÜSZÖG MENTE­SS­ÉG TERMÉSTÖBBLET LESZÁLLÍTOTT ÁRON BESZEREZHETŐ: 9 VIGYÁZ­ZOK a HANGYÁBAN VIGYÁZZON A NÉVRE-MÁSSAL NEM HELYETTESÍTHETŐ CSAK EREDETI GYÁRILAG LE­ZÁRT DOBOZBAN VALÓDI­­ Ingatlanak­alás-vétel® Berki János megvette Varga Pálné föld in­gatlanát 3918 P-ért. Palásti József megvette Börcsög János föld ingatlanát 200 P ért. He­vesi Gergelyné megvette Bognár József föld ingatlanát 500 P-ért. Varga István és neje megvette Bori Ambrus föld ingatlanát 200 P-ért. Bori Ambrus megvette Mihály Lajosné föld ingatlanát 250 P-ért. Rácz Pál megvette Vakulya István föld ingatlanát 620 P-ért. ifj. Sarusi Kis István és neje megvette Varga Jó­­zsefné föld ingatlanát 300 P-ért. Balog Mária megvette Hideg Ilona föld ingatlanát 2000 P-ért. Cinkóczi Imre megvette Patyi Pál Gá­bor föld ingatlanát 100 P-ért

Next