Félegyházi Közlöny, 1934 (33. évfolyam, 1-54. szám)
1934-09-16 / 39. szám
1934. szeptember 16. ÉjfirattráiM A „Félegyházi Nap“ egész délutáni programmját az Idegenforgalmi Bizottság az egyöntetűen megnyilvánuló közóhajnak engedve, megismétli szeptember 23-án, a jövő vasárnap. Az előkészületek ésanonyhák ismételten lázasan folynak a rendezőbizottság minden tagja ismét erőteljes munkába kezdett a szept. 2 i országos ünnepség sikeréhez hasonló nagy erkölcsi siker elérése érdekében. A szeptember 23 i ünnepségek fényét ismételten emelni fogja az a körülmény, hogy József kir. herceg és József Ferenc főherceg is ismételten kilátásba helyezték megjelenésüket. Kívülük mind a fővárosból, mind pedig a szomszédos városokból már ezideig is számos előkelőség jelentette be részvételét. Az ünnepségek fénypontja a délután fél 2 órai kezdettel rendezendő nagyszabású kiskun felvonulás lesz, melyet az eredeti Kiskun nap méreteiben és tervei szerint bonyolítanak le. A felvonulásban résztvesznek: 1. Lovasbandérium. 2. Zenekar. 3. Iparosok céhszerű felvonulása. 4. Vadrózsa leánycsapat. 5. Szent Imre ruhás leányok. 6. Virágárus kislányok. 7. Piacos lányok. 8. Juhász menet kis kanász gyermekekkel, feldíszített szőlőskocsik. 9. Szüretes menet, feldíszített ökrös szekerek gazdasági terményekkel és eszközökkel. 10. Kun menet. 11. Daloskörök. A felvonulás színhelye és iránya: a tanítóképzőtől a Kossuth utcán, Egyháztéren és Jókai utcán át a városi parkba. A felvonulás utáni népünnepély részletes műsora: 1. ) Ifjúsági számok: lepényevés, lisztfúvás, zsákbanfutás, fazéktörés stb. rendezi Farkas József, az Iparos Otthon elnöke. 2. ) A Polgári Daloskör énekszámai. Vezényel Takács László karnagy. 3. ) Tapsos tánc. Táncolja 8 gazdalegény és gazdaleány. 4. ) Kun dalok. Énekli a gazdaifjúság, vezényel Seres Sarolta tanítónő. 5. )Az ökör című bohózat, előadják gazdaifjak és gazdaleányok. Rendezi Szabó Mária tanítónő. 6) Kun táncok. Előadják kurtruhás úrileányok. 7.) Kiskunsági dalok, énekli a félegyházi egyesített vegyeskar, egyvelegre feldolgozta Vizy János zenetanár, vezényel Vizy János zenetanár. 8) Verbunkós tánc, csárdajelenet a „Vajda szerelme“ című operából. Előadják: régi huszárruhába öltözött úrileányok. 9. ) Komámasszony. Énekes bohózat, előadják László Ilona és Erzsi, rendezi Simon Lajos tanító. 10. ) Kukoricafosztás. Eredeti népies előadás a tanya életéből. Előadja a gazdaifjúság. Rendezi Vizy János zenetanár és Seres Sarolta tanítónő. A kukoricafosztáshoz a zenét a „nyenyere“ elnevezésű régi kiskun hangszer szolgáltatja. Régi kiskun balladákat énekel Klazsik Anci és Borda Lajos. 11.) Élőkép. Összeállította Farkas József, az Iparos Otthon elnöke. 12.) Tűzijáték. A délutáni népünnepélyre a szeptember 2-ra megváltott jegyek érvényesek. Az ingyenes jegyek azonban már nem, ingyen jegyek újak kerülnek kibocsátásra. A népünnepély után reggelig tartó táncmulatság lesz a Korona összes termeiben. * Az Országzászló Bizottság ezúton ismételten felhívja városunk műlakatosait, akik díszkerítések készítésével foglalkoznak, hogy az Országzászló díszkerítésére vonatkozó terveiket és költségvetésüket legkésőbb e hó 24 ig juttassák el Radnay Márton rendőrkapitányhoz. * „A Félegyházi Kiskun Nap“ című füzetbe „Étkező helyek“ cím alatt Brenner János vasúti vendéglője tévedésből II. osztályúnak jelöltetett meg. Az Idegenforgalmi Bizottság ezt azzal helyesbíti, hogy a vasúti vendéglő Brenner János szakszerű vezetése alatt minden tekintetben az elsők között áll, amint azt a Félegyházi Nap publikuma is egyöntetű elismeréssel megállapította. Szeptember 2-án a „Félegyházi Nap“ alkalmából rendezett ipari kiállításon I. díjjal lettek kitüntetve Patai József műkőgyártó és László János takács iparosok is, akik a múlt számunkban közölt névsorból tévedésből kimaradtak. * „NEMZETI MUNKA a MAGYAR FÖLDÖN“ Országos őszi Mezőgazdasági teraénffelkutató és Kiállítás Budapesten, 1934. szeptember 2.-október 8-ig a Városligeti Iparcsarnok egész területén Beléptidíj 60 fillér Féláru utazás az ország bármely részéből! Olcsó vízum! "TWHUWBICT« Cserkászéset a Tisza partján Lőcsey Antal csapatparancsnok naplójából (4) A kis úsznitanulók szigorú felügyelője, Takács Miska öregcserkész gondosan vigyázott, nehogy valamelyik túlbuzgó kezdő meszszire bemerészkedjék és megitatással fenyegette az engedetlen hősködőket. Közbe közbe az apróságok parancsnoki rendelkezése a parton vizipóló labdagyakorlatokat is folytattak, persze nem igen tudták olyan ügyesen elkapni és tenyerükön megtartani a labdát, mint a Mendel Jenő. Ügyesebbek voltak már a pocskolásban és az ordítozó hancúrozásban. Örömmel engedték, hogy a nagyobbak kezüket, lábukat megmarkolva, ütemes vezényszóra hajigálják őket a vízbe, a pár négyzetméternyi deszkapadlóról furcsán pottyantak, kezük lábuk össze-vissza és „vegyesízű“ fintort vágva igazgatták fürdőnadrágjukat partramászás közben. Majd összefogtak és egyesült erővel iparkodtak betaszítani egy-egy öregebbet a deszkáról. A Soma bá már vagy hármat is vízbe hullatott közülök, de a közben síkossá vált padlón nem tudott ellenállni a negyedik kis orvtámadó rohamának. Egetverő ordítozással lökdösték vissza a kikapaszkodót és elül-hátul belecsimpaskozva játszották meg a „sok lúd disznót győz“ komédiáját. Így aztán se vége, se hossza nem volt a kacagásnak, tréfálkozásnak. No azért nem kell félni, a kosztolást jelentő kürtjei hallatára biztosan befejeződött a nagy vízicsata. Ezt meghallották a csónakázók is, lettek légyen bár a holt Tiszaug legvégén fekvő Szűcs-tanya közelében. Most már ők is hazafelé iparkodtak, más időre halasztva az élő Tiszába vezető „Robinzon“ csatorna sulyomrengetegének a földerítését. Bezzeg a szegény naposnak nem megy olyan jól, mint a többieknek. Neki a fürdés és csónakázás helyett egyszerűbb szórakozásokkal kell beérnie. A legkiadósabb ezek közül a krumpli és a zöldbab „pucolása“, már ha az előkészítő munkálatokat nézzük. Bizony, amíg a többiek a hűs hullámokban üdülnek, vagy szemtelen módra lazsálnak, a szerencsétlen napos könnyezve aprítja a hagymafejeket, vagy elkeseredetten tördeli a gaglyát, még szerencsétlenebb társának, aki tüzelés közben dühösen állapítja meg, hogy megint megfordult a szél iránya: pont szembe ver a füst, hogy az ördög vinné el. És méghozzá László András főszakácsi minőségben és stílszerűen luciferi buzgalmat kíván az őrs tagjaitól. Fél, hogy későn lesz ebéd, pedig „úllehet“ vendégek is jönnek. Jaj, de amíg egy napos eljut odáig! Egy páran a kicsinyek közül befogják magukat a szerkocsiba és indul a rőzsefuvarozók lelkes népe. A gátőrtől kapjuk a tüzelőanyagot, nem kell az erdőben gyűjtögetnünk, a füzesben nem is nagyon van mit. Zörögve gurul a magas töltésen kétkerekű kordénk, vidám fiúk nótája kiséri. Ez mégis csak kellemesebb, mint a mosogatás. Nehezebb ennél a vízhordás munkája. Üresen is súlyos Szijjártó-féle rézvödrökben, kannákban szállítjuk jó pár száz lépésről és méghozzá a töltésen keresztül a friss ártézi vizet. A nagyobbak a hatalmas 15 literes tejesedénnyel is megbirkóznak ketten, de gyakori pihenőjük közben biztosan vágyva gondolnak arra a kedves vendégre, aki.. . Hogy is volt csak? Egy vasárnap délután történt, egészen elleptek bennünket (Feri bácsi nagy örömére, — képzelheted) a fürdőruhás látogatók, kik kedves közvetlenséggel jöttek megnézni táborunkat. Nagy meleg volt és a legtöbbnek víz is kellett. Eleinte még szívesen elégítették ki naposaink a szomjúhozó érdeklődőket, de nemsokára aggódó szívvel gondoltak a rájuk váró nehéz munkára. Így állt a helyzet, amikor egy jó erőben lévő nagyorrú fiatalember jelentkezett epedő szomjával, amelyet pont nálunk óhajtott eloltani. Emberséges napostisztünk, — biztos a Csaba lehetett, — látván a vendég nagy szomjúságát, odaadta neki az egész 25 literes edényt, — de üresen. Még arra is jutott figyelmességéből, hogy a víz „lelőhelye“ felé vezető ösvényt megmutassa az elképedt embernek, aki a körülállók titkos kuncogása közben útnak is indul a hatalmas „kandli“-val. És barátom! Sokkal hamarabb, mint általában két cserkész szokta, meg is hozta — bal válláról a jobb vállára emelgetve — a teli nagy kannát. Persze volt hatalmas ováció. Ilyen vendég kell nekünk — mondogattuk és erre gondoltak azok a vízhordók is, akiket az előbb pihenőjükben leptünk meg. Hát igaz, a nehéz cipekedésben hamar kifárad még az erős is és sokszor kell szünetet tartania. Egyesek, persze a vezető egyéniségek, hogy úgy mondjam az egész tábor alatt szünetet tartottak ebben a munkában. Igaz, hogy nekik más volt a dolguk. Nagy eset volt hát, amikor az „sziszt“ úr, meg a fő „társadalmi“ Csaba vezér mentek a kútra. Ez meg úgy történt, hogy egy napon 5 „drb“ leánycserkész, meg 2 mama látogatta meg táborunkat (persze mondanom sem kell, hogy Feri bácsi megint mennyire örült). Természetesen, nekik is szükségük volt ivóvízre és az udvarias „társadalmi őrs” már vitte is egyeben lehűtött kannánkat. Szerencse, hogy a parancsnok úr meglátta az esetet és most meg ő rendelt ki egy üres vízesedényt, amelynek megtöltéséről aztán pont a szórakoztatóknak kellett gondoskodniok, akik lehető jó képet vágva teljesítették a parancsot — példaadásul a leányoknak. No persze nem nagy szerencsétlenség az iyesmi. Sőt. (Folyt. köv.) * 5. oldal HOLDANKÉNT 10 KILÓ VETŐMAGOT TAKARÍT MEG ARZOPAC * PORZOL* TIHANTEJ PORPACOLÁSSAL ÜSZÖG MENTESSÉG TERMÉSTÖBBLET LESZÁLLÍTOTT ÁRON BESZEREZHETŐ: 9 VIGYÁZZOK a HANGYÁBAN VIGYÁZZON A NÉVRE-MÁSSAL NEM HELYETTESÍTHETŐ CSAK EREDETI GYÁRILAG LEZÁRT DOBOZBAN VALÓDI Ingatlanakalás-vétel® Berki János megvette Varga Pálné föld ingatlanát 3918 P-ért. Palásti József megvette Börcsög János föld ingatlanát 200 P ért. Hevesi Gergelyné megvette Bognár József föld ingatlanát 500 P-ért. Varga István és neje megvette Bori Ambrus föld ingatlanát 200 P-ért. Bori Ambrus megvette Mihály Lajosné föld ingatlanát 250 P-ért. Rácz Pál megvette Vakulya István föld ingatlanát 620 P-ért. ifj. Sarusi Kis István és neje megvette Varga Józsefné föld ingatlanát 300 P-ért. Balog Mária megvette Hideg Ilona föld ingatlanát 2000 P-ért. Cinkóczi Imre megvette Patyi Pál Gábor föld ingatlanát 100 P-ért