Félegyházi Közlöny, 1935 (34. évfolyam, 1-54. szám)

1935-01-01 / 1. szám

XXXIV. ev lyaro — 1. Kan Klsfcunfölegynaza, 1935 január 1. Eítizetesi ar Kel evre 4 ^ngó, egész évre 8 pengő Egy szám ara 12 fillér Szerkeszti: FEUER JANOS Megjelenik minden vasarnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) Újév gondolatok írta: vitéz M.t tn Béla országgyűl. képviselő A nagy gőg bölcs és tudós politikus sza­vaival élve: ta az ember elmúlt dolgokról gondolkodik, ndesen a földre tekint le, ha pedig a jövőr az egekbe néz fel.“ Ebből a szemszögből Hsunk seregszemlét a múlt ba­jainak végső tai s a jövendő reményei és teendői felelt;, Egy szörnt, kettősség vezetett az Ember válságához r\iz emberi intézmények eltor­zulásához, me intézmények végeredményben mindannyian ik az emberi szellem «meg­hosszabbított nyai.“ A fehér ember erköl­csi, jogi és polkái berendezkedései a maguk kulturális öss- gében a krisztusi aiapokon nyugszanak k kétezer év óta, de ugyanek­kor a gazdaságberendezkedések és technikai civilizáció ezelei az alapokkal homlokegye­nest ellenkezőonalon fejlődtek. Nem a kul­túra, nem is «civilizáció van válságban, ha­nem a kettőm össze nem hangolható struktú­rája vitte mirkettőnek hordozóját, az Embert oly lelki válsgba, melynek romboló hatását világrengető egrázkódtatások alakjában két évtizede szeiedjük. Az egész emberiséget“ említettem, mert a háborúnaddzárólag csak legyözöttjel vol­tak és vannk mind a mai napig s mert nincs nt-mze mely meg nem érezte volna az ezzel ií> súlyos megrázkódtatásokat Eg jit amban, ha meg akarjuk érteni a iihÖ' LVoszbó kivezető lehetőségeket, szem előtt kell taani, hogy a Teremtönek bizo­nyára módjáin állott volna egyfajú, egy­nyelvű és efvérű embertípussal megkoro­názni a föld eremtményeit és ha nem ez történt, akkorjzzel bizonyára meg voltak a céljai. Soha ég az emberiség történelmének folyamán nenmutatkozott meg oly világosan, hogy ez a sz «emberiség“, lehet nyelvtani kifejezés, lehi embertani fogalom, de a tör­ténelem csaktyelvükben, kultúrájúkban, cél­jaikban és idoljaikban különálló életet élő és egymással való nemes versenyre hivatott nemzeteket isier. Csak a nemzetek azok a salában létez és önmagukban zárt egészet képező, saját ulturájukban megcsiszolt da­rabok, amelykböl az „emberiség“ óriási mozaikja adóik. Innen van az, hogy a nagy társadalmi és politikai mozgalmak alapját mindenütt a nnzeti öntudatra-ébredésben kell keresnünk. H.ezek a mozgalmak még nem tudtak mindeiitt oly légkört teremteni, mely a válságba jiott emberiségnek vissza tudta volna adni le;i egyensúlyát, akkor az onnan van, mert a iresztény kuliura és az anyag­éivá clvilizáó diszharmóniából keletkező bajok tömeg túlságosan nagy volt ahhoz, hogy arány la; Ily rövid idő alatt győzelemre lehessen vinuegy korszeiű és minden tekin­tetben tisztul idealizmus zászlaját. Minde­nütt, ahol a nnzeti mozgalmak megindullak, egyetlen egy ilágos és egyszerű tételre ve­zethetők vissz célkitűzéseik; minden nemzet teremtse mega maga sajátosságaihoz illő, krisztusi a la fa helyezett szociális életét: ez az a gondola mely körül a nemzeti mozgal­mak elméleti ormulái és gyakorlati megnyil­vánulásai kikstályosodtak. A magyar íemzetre nézve, mely ma me­gint egyszer itörténelem válaszútján áli, in­kább éleíkérds az, hogy meg tudja-e találni a helyes utatjnint bármelyik más, nagyobb nemzetre néz*. Ha itt sikerül minden ren­delkezésre áő erkölcsi és anyagi erőnek maradéktalanösszefogása, vagyis sikerül a nemzet egy ígértek olyan megalapozása, mely mindnn várható veszedelemmel szem­ben biztosítja a nemzet ellenállóképességét, akkor a nemzet megtette köteiességét önma­gával — és ugyanakkor Isién és a keresz­tény kultúra szellemével szemben is. A magyarság keresztény mivoltának ősi jele, melyben győznie kell: az apostoli ket­tőskereszt, éppen úgy szimbóluma a magyar lélek Krisztuskövetésének, mint a Nemzeti Egység mozgalmának. Ezer éven át kettős volt a kereszt, amelyet a magyarság a törté­nelem legtöbbször kálváriás útján hordani kényszerült, mert ezer esztendőn át kellett küzdenie azért, hogy védelmezze a Nyugat és az önmaga keresztény mivoltát és ugyan­annyi ideig azért, hogy az maradhasson, ami Öncélúságát igazolja és örökéletét biztosítja: sajátos kultúrájú magyar! Uj esztendő hajnalán Be kell vallanunk, hogy több mint két esz­tendő előtt, amikor Gömbös Gyula kormánya vette át a magyar nemzet ügyeinek irányí­tását, nem is kritikus, hanem valósággal ka­tasztrófád volt a helyzetünk. A föld már évek óta nem sokszorozta meg a belevetett magot. Az államháztartás megrendült s mint a hógörgeteg, napról napra nőtt a deficit. A külföldi hitei lehetőségei megszűntek. Idebent új termelő tőkeképződésről szó sem lehetett. A kivitel megállóit. Mezőgazdasági terménye­ink iránt a kű.,öhJ egyáltalán nein érdeklő­dött. A munkanélküliség általános volt. Ifjú­ságunk elhelyezkedése pedig teljesen lehe­tetlen. Mint a téli köd a havas domboldalt, úgy ülte meg lelkünket ekkor a csüggedés. A nemzeti összefogás és a revízió program­jával jött új kormánynak cselekednie kellett. Fel kellett ráznia álmából a megdermedt nem­zeti géniuszt. Hitet, reményt bizalmat kellett öntenie a lelkekbe. Olyan új munkaprogra­mot kellett kidolgoznia, melyben hisznek a tömegek, hogy új erőfeszítésre vállalkozzanak. A gazdasági válság felhőit viharágyúkkal széjjelkergetni nem lehet. Új és erélyes in­tézkedésre volt szükség, hogy a nyugalom és szociális megbékélés helyreálljon.. És a javulás már az első esztendőben je­lentkezett s a most lenyugodni készülő évben folytatódott. Erős férfivállak feküdtek neki a gazdasági romlás lavinájának s megállították azt. Az elmúlt évben inár a konszolidálódás tünetei voltak megállapíthatók a beteg nem­zeten. És mindig több reményünk nyílott a köddel borított mezőn. Az államháztartás deficitje minimálisra le­csökkent. Pénzünk értéke nemcsak, hogy ál­landósult, hanem a nehéz genfi napok után néhány ponttal még javult is. A munkanél­küliség bánatgörnyedt fekete seregei egyre kisebbedtek. Az új esztendő hajnalán pedig olyan nagy­szabású nemzeti munkatervet hirdet a kor­mány, amilyenre még alig volt példa. A tit­kos választójog, a telepítés, a hitbizományi birtok reformja, a családvédelem, mind mind olyan jelentős és életbevágóan fontos kérdé­sek egy-egy nemzet életében, melyek évtize­des politikai harcokat szüntethetnek meg, vagy évtizedes jövő felé nyithatnak új utakat. S habár ezekkel a rendkívül jelentőségtel­jes kérdésekkel szemben nagyon kényes a kormányzat helyzete, mert bizonyos csopor­tok a legelszántabban szállanak szembe a maguk érdekeinek védelmében, nem lehet vitás, hogy minden magánérdeket mégis csak le fog győzni a nemzet érdeke, a társadalom érdeke és a közérdek. Mi tehát azzai a reménnyel köszöntjök az új esztendőt, hogy végre jobb napokra virrad sokat szenvedett nemzetünk. Magyar testvér, ne nézz hát görnyedien a földre, hanem a feltámadás gondolatával bizakodó hittel vesd szemedet az újév hajnalán az egekre. Olvasóinkhoz Dolgozni zajtalanul, tanítani, építeni vásári propaganda nélkül és ezt önzetlenül a társa­dalom javára, a jövő megalapozására: a leg­szebb erények egyike. Az eke, a kapa, ipari szerszám munkája mellé a toll segítő, támogató eszméket adó s a kivitelt csiszoló munkáját csatolni: az új­ságírás hivatása. A társadalmi életbe világitó fáklyákat gyúj­tani, az erény tüzeit ápolni s a szennyes zugokat kitakarítás végett felfedni: kötelessé­ge a sajtónak. A Félegyházi Közlöny az elmúlt évben is jó lelkiismerettel végezte a fent körvonalazott munkáját s hatalmas táboru olvasóinak köz­megelégedését vívta ki. Nem fogytak, de sza­porodtak előfizetői, mert múltjához híven, következetes tárgyilagossággal szolgálta a köz­ügyét szükség esetén -— nem szívesen bár — még élesen is. Nem volt a múltban, nem lesz a jövőben sem más célunk, minthogy csak a köz javá­ért küzdjünk. Három évtizedet meghaladó szántásra és vetésre tekintettünk vissza, mely sokszor dús termést biztosított. Mezőgazdasá­gunk, iparunk, kultúránk, számtalan bizony­ságot hordoz, mely a Félegyházi Közlöny hi- vatottságát és hivatásának betöltését bizonyltja. Olvasóink meggyőződhetnek róla, hogy az elmúlt évben nem tériünk le sem jobbra, sem balra. Haladtunk az igazság, a méltányosság, a hazafias nevelés útján s azon az úton me­gyünk a következő esztendőben is. A gyengéket védeni, igazakat támogatni, az önzést, a gyűlöletet ostorozni kötelességünk lesz a jövőben is, melyet híven betölteni igyekszünk. Olvasóinktól nem kívánunk mást, mint megértést és támogatást. Legyen erős az a tábor, melynek szócsöve a lap. Legyen nagy az a tábor, hogy tekintélyének súlyát éreztet­hesse, ha a szükség úgy kivánja. Legyen tá­mogatónk a sötétség elleni harcban! Legyen munkatársunk a világosság csarnokának épí­tésében. Legyen hű a zászlóhoz, melyet len­getünk s legyen hű önmagához. Az idők változhatnak. Emberek elmennek és újak jönnek. Az eszme azonban marad élő, ható erejével, követeléseivel és áldásaival. A haza és a társadalom boldogságát mun­káló eszménk az 1935 ik esztendőben is ve­zérlő fényünk lesz, melynek szolgálatában lankadatlan erővel fogunk küzdeni. Ezzel a fogadással nyitjuk meg a XXXIV ik évfolyamunkat s adjuk át nagyrabecsült ol­vasóinknak. Lapunk előfizetési ára maradt a régi és pedig: egy évre 8 pengő, fél évre 4 pengő. Mi ellenértéket bőségesen szolgáltatunk, hisz a 8 pengős egész évi előfizetők az év folya­mán 4 ingyen apróhirdetést a 4 pengős fél­évi előfizetők 2 apróhirdetést kapnak ingyen s ezzel az előfizetési díj teljesen visszatériil. Ezenkívül még külön kedvezményeket is nyuj- lunk. Minden előfizetőnknek szomba'on jókor házhoz küldjük lapunkat. Előfizetéseket a ki- adóhivatalba kérjük bejelenteni. Boldogabb újévet kívánok a „Félegyházi Közlöny“ minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőjének és jóbarátjának. FEUER ILLÉS felelős szerkesztő HANDEL LENKE női ruhaszalonja Kossuth-ucca 4. Telefonhívó: S3.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék