Félegyházi Közlöny, 1935 (34. évfolyam, 1-54. szám)

1935-01-01 / 1. szám

E száma szombat reglik meg. XI. Pilis pápa dr. és püspök előterjeszpápai prelátus, áll a váci székesképzette ki. Így néhai Kolossváry Mihály st tartott péntek hete és a városatyák tárgy felé, a városi ánt különösen nagyít. A hozott határtismertetjük. Az ala községi közdűlő ara is Kanizsai Nagy bízták meg. — A nem adja vállalat tejes elvégezni. — E tére a pályázók álevésnek találták esznek ki. Ugyanilyen vár bérbeadására is. január 1 - től Baják regénykoporsók szálletkezési vállalkozótésef városházi üzleteiére elfogadták a finatát. — A bérpatek bérletére Zsámelfogadták. — Brentvánné házhelyének ződést jóváhagyták. .a. Ismeretes, hogy leánynevelő intézet építéséhez az akkori Welsberg Kunótól halgatást kapott. Ezért a Iskola uccát gróf erte el. Az uccajelzőkban megérkeztek ésak a házakon, anuár hó 19 iki teát szétküldötték és aekintettel a rendező- hivottakat, hogy — , részben a rendezőgyitésére — asztalnak biztosítani a rengj a délelőtti órákat. Az év utolsó negyevi előfizetési dij folyatkozik a félegyházi népen ezért össze-i előfizetők névsorát: zaküzlet 134. — Dr. 1. — Feuer Imre keándor terménykeres- Közlöny szerkesztővel Illés könyvnyom- Béla kereskedő 54. 86.- Koch Sándor Jel., rím. kir. fösztviseiők Szövetkezát, János postafőnök lámin kereskedő 39. vers 88.— Nyerneczi (Strasser) Ilona orgyógyszerész 80.— birkereskedés 76. — zsbiró 70. — Isora. A helybeli Vait minden évben, az ózonzáró sportvacsorát is biztosítja a szombaton este 8 órai III. oszt. éttermében s színe-java résztvesz, áll hurka kolbász, csából, 1 pengő. Vaakoztatásáról a fiataloskodni. A vacsorára szeretettel meghív a meneteknek gyüjtö, hogy mindenki bizár, laposhimző és keresztölléses munkások ár- Bercsényi u 2.1. em. tül január hónapban ár- és ünnepnap délhy József gyógyszer- Telefonon felhívtuk a postahivatal főnökét MÓCZÁR JÁNOS postafelügyelőt, aki kérdésünkre mindjárt bemondta válaszát a következőképen: Mit várhatunk az újévtől? Szebb jövőt. — Ellenségeink fojtogató gyűrűje lazul, a bennünket szorongató lánc egy-egy szeme szétpattan, szomszédaink gyűlölete lassanként enyhül s ezek mindegyike a szebb jövő hitét kelti bennem. Ennek a jegyében remélem a gazdasági viszonyok javulását, a posta forgalmának emelkedését, a távbeszélő előfizetők szaporodását és a rádió általános elterjedését. A kül- és belpolitikáról, továbbá a város életéről intéztünk kérdést Dr. HOMOKI NAGY LÁSZLÓ kir. közjegyzőhöz, aki pillanatnyi habozás nélkül ezeket mondotta: Mit várunk az újévtől? Mindjárt in médiás rés kezdem. Külpolitikailag várjuk Magyarországnak nemzetközi viszonylatban megerősödését, a kisantantnak hozzánk való közeledését. Ez utóbbira vonatkozóan biztató jeleket látunk a budapesti cseh követ és Jamandi román miniszter nyilatkozataiban. Bár kétségtelen, hogy ádáz ellenségeink még továbbra is megkísérlik védtelenségünk és fegyvertelenségünk kihasználásával azt, hogy nekünk minél többet árthassanak, de mellettünk áll a tűzpróbát elsőrendűen kiálló olasz szövetség és az egyre erősbülő angol szimpátia. Belpolitikai téren várjuk a mai kisgazda- párt teljes felszámolását és Echardt Tibornak a kormányzópártba való nyílt bevonulását. Várjuk a becsületes titkos választói jog megalkotását. Itt azonban természetszerűleg nagyon kell vigyázni, nehogy a túlzott demokrácia jelszava alatt olyan választói jog kerüljön a törvénytárba, amely megássa a valóságos parlamentarizmus sírját és előkészítője legyen a parlamentarizmus csődjéből önként adódó diktatúrának. Épen ezért feltétlenülszükségesnek mutatkozik bizonyos nyílt korrektívum, mint a kormányzói jogkör kiszélesítése, bizonyos korhatár, a helybenlakás észszerű kiterjesztése stb. Várjuk a jó külkereskedelmi szerződések megkötését, hogy terményeinket megfelelő áron értékesíthessük, várjuk a túltengő kartellek letörését és megrendszabályozását, várjuk a közterhek csökkentését, a tisztviselői fizetéseknek legalább is az alsóbb kategóriákban való mérsékelt emelését, várjuk az ipari cikkek árának a mezőgazdasági termények árával való egyszintre hozását, várjuk Ausztriával való jó viszonyunk kimélyülését. Itthoni viszonylatban várjuk a pénzügyi ellenőr végleges távozását, várjuk a közigazgatási építőmunka megindulását és várjuk különösen azt, hogy végre valahára üljenek el az egyre jobban elharapódzó személyeskedések, küszöböltessenek ki a társadalmi térről és a város ügyeinek intézéséből a politikai kérdések és várjuk, nagyon várjuk azt az időt, amikor a város parlamentjében helyet foglalók minden egyes kérdésnél csak azt nézzék, hogy mi helyes a köz szempontjából, tehát kapcsoljanak onnan ki minden személyeskedést és minden pártpolitikai szempontot. Ha ezeket meghozza az új esztendő, bizonyára elmondhatjuk, hogy városunk egy jobb és boldogabb kor hajnalhasadásához ért. Az érdekképviseletek vezetőinek külön külön óhaját, kívánságát szeretnénk csokorba kötni s a Gazdasági Egyesület elnöke Dr. SALLAY JÁNOS nagyon rövidre szabta mondókáját. Két mondatba tömörítette a gazdák óhaját s ez a következő: Az újévtől gazdatársadalmutk várja a nehéz helyzetét előidéző nagymérvű értékeltolódások igazságos kiegyenlítődését s annak belátását, miszerint mindenkinek meg kell elégedni a legszerényebb polgári haszonnal. Ekként megindul egy egészségesebb gazdasági életfolyamat, ami biztosítja mindenki számára befelé a nyugodt megélhetést, békés munkát, kifelé pedig az eredményes védekezést. Dr STRASSER REZSŐ a Kereskedők Egyesületének elnöke részletesen kitért kérdéseink minden irányában és ekkér nyilatkozott: A jóslás tudományához normális időkben nem értettem, a mostani felfordult viszonyok között pedig az utolsó próféta is zavarba jönne, ha a ránk következő esztendő eseményeit előre kellene mondania. Hiszen olyan hallat lan gyors tempóban és olyan előre nem látható, meglepő formában zajlanak le szemünk előtt a világtörténelmi események, hogy azok jelentőségét emberi aggyal felfogni még utólag sem könnyű feladat. Ha azonban igen tisztelt Szerkesztő úr megelégszik azzal, hogy elmondjam, mit szeretnék az 1935. esztendőtől — újat mondani ugyan nem tudok, — de vállalkozom arra, hogy szócsöve legyek a bizonyára mindannyiunk lelkében élő vágyaknak. Szeretném, ha az 1935. esztendőben a világ nagy diplomatái félretéve imperialista ambíciójukat, végre tudatára ébrednének és meg is valósítanák azt a feladatukat, hogy a népnek lelkében élő őszinte békevágy beteljesülésére megnyitnák a nemzetközi gazdasági forgalom lebonyolítására a népeket egymástól elválasztó országhatárokat. Ennek eredményeként gazdáink terményeiket normális áron adhatnák el, ipari szükségleteiket pedig olcsóbb áron szerezhetnék be, ezáltal vásárlóképesekké válnának, megindulna a fogyasztás normális menete, a tőke kilépne mostani rezerváltságából, fellendülne az ipar, a kereskedelem, újabb vállalatok keletkeznének, a munkanélküliek is elhelyezkedést találnának, újabb adóalanyok születnének, akik az állami szükségletek fedezéséhez hozzájárulva, megszűnnek az a mostani lehetetlen, de talán elkerülhetetlen inzadóztatási rendelet, amely szerint az állam fenntartására szükséges összegeket onnan kell elvenni, ahol még van valami. Hiszen a mostani túlhajtott közterhek mellett a még fizetni tudó kevés adóalany is talán lassan, de biztosan tönkre kell, hogy menjen. Városi viszonylatban szeretném, ha megvalósulna az országos politikát magától távoltartó, tisztán városunk erkölcsi és anyagi érdekeit szolgáló városi polgári párt, amely feladatául azt tűzné ki, hogy félretéve minden személyi és pártgyűlölködést, a közpénztár költségvetésének egyensúlyba hozatala mellett, városunkat a polgáriasodat útján tovább fejlesztve, lakosságának a polgári jólét nyugodt örömét biztosítsa. Kereskedő kartársaimnak mindezeken felül azt kívánom, hogy ébredjenek az egységben rejlő erő tudatára, teremtsék meg városunkban azt a kereskedelmi egyesületet, amelynek minden félegyházi kereskedő tagja, hogy ezáltal városunk társadalmában a kereskedők azt az erőt, azt a tekintélyt és a város ügyeinek intézésében azt a befolyást élvezhessék, amely őket számbeli arányuknál, szellemi quatitásuknál is nagyfontosságú hivatásuk tisztes betöltésénél fogva méltán megilleti. Az iparosság érdekképviseletének, az Ipartestületnek elnöke TÓTH BÉLA úgy a műhelyében felhalmozódott munka, mint az Ipartestületnél folytatott évvégi könyv- s lezárások folytán egy percnyi szabad idővel sem rendelkezik s emiatt azzal mentette ki magát, hogy nyilatkozatát néhány napon belül eljuttatja hozzánk A helyi sportviszonylatokban is kiváncsiak vagyunk a jövő év várható eseményeire s e tekintetben elsőnek a népszerű footballsportot űző, szép múlttal rendelkező KTK elnökét Dr. SAHIN TÓTH RAFAEL ügyvédet kérdeztük meg, aki ezeket mondotta: A helyi sportviszonylatokban mit várok az új évtől? Válaszom a következő: Mindenek előtt legyen szabad az elmúlt év félegyházi sporteredményeit röviden összefoglalni. Megállapítom, hogy sportegyesüületeink az 1934. évben a mostoha viszonyok dacára is: derekas munkát végeztek. Ki kell emelnem a Tennisz Egyesületet, amely a délkerületi (délmagyarországi) teniszversenynek Kiskunfélegyházán történt megrendezésével nemcsak a város tenniszsportjának érdekeit szolgálta hatékonyan, hanem a város idegenforgalmi érdekeit is jelentősen előmozdította. Ugyancsak ki kell emelnem a Reménység Sport Egyesületet, amely fiatalos energiával, meglepő módon tört előre és ért el számottevő sportsikereket. De nemcsak a fenti egyesületek, hanem úgy a Vívó Egyesület, mint a Vasutas Sport Egyesület egyaránt szép és figyelemre méltó sportteljesítményt nyújtottak. Ami az egyesületemet, a Kiskunfélegyházi Testedzők Körét illeti, az elmúlt évben eredményesség szempontjából nem tudta azt produkálni, amelyre a múlt kötelezte. Hangsúlyozom: csak eredményesség szempontjából, mert különben egyesületem aktív sportműködést kifejtő tagjai ugyanazzal az ügyszeretettel, ugyanazzal az odaadással és lelkesedéssel dolgoztak az egyetemes magyar sport érdekeiért, mint az előző években. A sportban — különösen áll ez a football sportra — nemcsak tudás, rátermettség és kellő diszpozíció szükséges, hanem — nagy adag szerencse is! Sajnos, a KTK együttesét az elmúlt évben a szerencse szinte túmerőleg elkerülte s így magyarázható az elmúlt év nem egésszeri kielégítő sporteredménye. Az őszi finisiben azonban a KTK ismét megmutatta, hogy még mindig a régi ... Hogy mit várok az újévtől? megmondom őszintén. Meggyőződésem szerint az 1935. év a félegyházi sportnak diadalmas éve lesz. Ami a footballsportot illeti: úgy ítélem meg a helyzetet, hogy a footballsportot kultiváló egyesületeknek, de különösen a Reménység nek és KTK nak egészséges és sportszerű rivalizálása jótékony hatással lesz a félegyházi footballsportra. Fokozott mértékben áll ez , majd akkor, ha a Reménység is bekerül az I. osztályba, amihez kétség nem férhet. Feltétlenül remélem, hogy a tavaszi küzdelmek során a KTK is meg fog újhódni és szebb, nagyobb sportsikereket fog elérni, mint valaha! 1935. január 1. FilíffiHASihÓILÓJÍ TURNER FERENC a Reménység ügyvezetője, a leglelkesebb és legáldozatkészebb sportbarát rövidre fogta a legközelebbi fontos teendőket. A Reménység Egyesület, nevéhez híven, nagy reményekkel indul az ötödik új esztendőnek. Mint mindenki, úgy mi is sok testilelki jót várunk. Várunk testi javakat, további győzelmeket a sportban és sportéletünk további egészséges fejlődéséhez feltétlenül szükséges új sporttelepet, melynek megvalósulásához városunk, s nemes lelkű, megértő vezetői már erősem nyújtják a biztató reményt. Lelki javakat is sokat várunk: ifjaink akadályokat nem ismerő, lelkes és kitartó munkásságát a sport és kulturális önképzés terén. Várunk nagyobb megértést és támogatást anyagi és erkölcsi téren azok részéről, kiknek kell, hogy első gondja legyen „félegyház." ifjaink jövője, így soha nem temet el bennünket a magyar átok, a közönyösség. LOVASS JÁNOS állomásfőnök, a Vasutas Sport Egyesület elnöke ezeket mondotta: Az 1935. évre töltétlen fejlődést várok a sport minden egyes ágában, de különösen pedig a footballban. Amint látjuk, a KTK szépen feljavult és annyi pontot szedett össze, hogy a veszélyes zónát már már elkerülte, de még hátra van egy egész szezon. A Reménység pedig már az első osztály kapuját döngeti, a mi csapatunk is a második helytől 1 ponttal van lemaradva, ami, ha figyelembe vesszük azt sok balszerencsével párosult pechet nem megvetendő. Tavaszra erősíteni szeretnénk mi is és van is rá kilátás. Természetesen, a mi csapatunkat is ott akarjuk látni az elsők sorában. Mi az úres tenkőben is békességben akarunk élni a társegyesületekkel és iparkodni fogunk arra is törekedni, hogy úgy a közönségünknek, mint pedig városunknak dicsőséget szerezzünk. Meg kell még említenem azt is, hogy a Vasutas Ligától kaptunk atlétikai felszerelést és így tavaszra nagy erővel fekszünk neki az atlétikának is. Általában véve át fogjuk szervezni az összes szakosztályunkat. A pályánkat illetőleg csak annyit, hogy az idén már ott akarunk játszani, mert a jelenlegi pályaviszonyok semmi körülmények között sem alkalmasak arra, hogy fejlődésről lehessen szó. S ezek után talán nem lesz érdektelen, ha FRAYA ASSZONY, a híres francia jósnő 1935. évre szóló jóslatát is leközöljük. Fraya asszony, aki már több világeseményt, közöttük a ránkzúdult világválságot is megjósolta, 1935 re szóló jóslata igen kedvező, mert Fraya asszony szerint 1935 ben megszűnik a világválság, mégpedig először Amerikában és azután Franciaországban. A többi országokban lassabban halad a javulás, de mindenütt jelentősen könnyíteni fogja a helyzetet. A jóslat szerint a háború veszélye is elmúlik, az 1935. év folyamán ugyan ismét felújul ez a veszély, de ragyogó diplomáciai munkával el fogják hárítani. Ezzel szemben sok vihart, árvizet, vasúti, hajó és repülőgép szerencsétlenséget rejteget az 1935 ös esztendő. 3. oldal