Félegyházi Közlöny, 1935 (34. évfolyam, 1-54. szám)
1935-01-06 / 2. szám
XXXIV. évfolyam — 2. szá» Kiskunfélegyháza, 1935. január 6 TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok! Előfizetést ar Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára !2 fillér Minden új évforduló kiemelkedő magaslat gyanánt jelenik meg szemünk előtt, amelyről egyfelől visszapillantást vethetünk a múlt év eseményeire és másfelől előreszegezzük tekintetünket a jövő esztendő várható alakulására Ha az évforduló ■alkalmából lezárjuk a múltat, megállapíthatjuk, hogy egy nehézségekkel megrakott, küzdelmes évre tekinthetünk vissza. Sok súlyos megpróbáltatás érte hazánkat s nagy lelki ■örömmel jegyezhetjük fel, hogy a küzdelemben derekasan megálltuk a helyünket. Felemelt fővel és töretlen erkölcsi erővel kerültünk ki az ellenségeink által reánk kényszerített harcból. Minden idegszálunkban meg újra meg újra átérezzük azt a méltó felháborodást, amelyet Jugoszlávia galád támadása támasztott bennünk. De a sötét rágalom nem ejthetett csorbát nemzeti becsületünk ércfalain és az európai közvéleményt sem nulla megtéveszteni. A népszövetségi tanács átlátott a támadás célzatán és túlnyomó többségében szembehelyezkedett vele. Világszerte már erősen tért foglalt az a meggyőződés, hogy Magyarországon a trianoni szerződésben súlyos igazságtalanságot követtek el, amelyet az erkölcsi világrend, a jog, az igazság nevében jóvá kell tenni. Másrészt azonban ki kell emelnünk, hogy Magyarország már nem állott olyan védtelenül és annyira magára hagyatva a maga igazságával a Népszövetség nemzetközi testülete előtt, mint néhány évvel ezelőtt. Már vannak hatalmas barátaink, akik hűséggel és odaadással állanak mellettünk s akik sikeresen ellensúlyozni tudták ellenségeink ádáz áskálódásait. Ebben a tekintetben teljesen bevált a kormányunk külső politikája. Olaszország és Lengyelország barátsága teljesen kiállotta a tűzpróbát Genfben. De áttekintve az eseményeket, meg kell állapítanunk, hogy a genfi perben általában a béke gondolata ülte diadalát. A béke eszméje és a békés fejlődésre való törekvés győzött az egész vonalon. S ez az, aminek mi Magyarországon is teljes szívvel örülhetünk. Mert ha Európának állig felfegyverezett hatalmasságai irtóznak a háborútól, úgy a lefegyvere■zett Magyarország az, amely a legkevésbbé sem kívánja a háborút. Mi békességben akarunk élni az egész világgal és a szomszéd államokkal szemben is, teljes készséggel helyezkedünk az ellentétek békés kiegyenlítésének alapjaira, de csak az igazság és teljes jogegyenlőség alapjain. Tűnjék le egyszer s mindenkorra Európa politikai színpadáról az a nyugtalanító megkülönböztetés, amely a győztes és legyőzött államok között még mindig fennállva, akadályozza az áhított békének létrejöttét. Mi semmiféle megszentelt nemzeti jogunkról sem fogunk lemondani soha, de a revízió eszméjét is csak békés eszközökkel kívánjuk szolgálni. Ezt a mi jogunkat mindenkinek el kell ismernie és akkor az igazság és a jogegyenlőség minden kérdésének objektív mérlegelése és nem utolsósorban: a magyar nemzeti kisebbségek hathatós jogvédelme alapján, a mi részünkről semmi sem állja útját annak, hogy a Duna-medencéjében helyreálljon a jó szomszédság és a békés együttélés lehetősége. Ez Magyarország külső politikája s ez az a békepolitika, amelyet a magyar kormány külső vonatkozásban követ. Ami már most a belső politika jövő évi kilátásait illeti, számos nagyjelentőségű feladat tűnik szemünk elé. Itt van mindenekelőtt a választójogi reform, amelyet a kormány a legnagyobb gondossággal készít elő. Eddig a kormány javaslatának csak a szellemi és általános szempontjai ismeretesek a nyilvánosság előtt, mert maga a javaslat még véglegesen nincs készen s ennélfogva alapos ítélet még nem formálható róla. De annyi bizonyos, hogy a kormány az új választójogban haladni kíván a korral s eleget tesz a korszellem demokratikus követelményeinek, ugyanakkor a nemzet ősi hagyományait sem téveszti szem elöl. Itt van továbbá a telepítési törvény, a hitbizományi reform és a családvédelem feladata, amelyeket — hogy csak a legfontosabb kérdéseket említsük, — a törvényhozásnak meg kell oldania a közeljövőben. Megannyi mélyen járó feladat, amely igénybe fogja venni nemcsak a törvényhozásnak, hanem az egész országnak figyelmes érdeklődését. A legfontosabb kérdés azonban az ország gazdasági életének és gazdasági boldogulásának állandó, odaadó gondozása marad. Mert bármilyen fontosnak találjuk is a választójogi kérdést, de senki sem mondhatja róla azt, hogy a kenyérkérdést ez dönti el. Márpedig a kenyérkérdés és a megélhetés gondja az, amely az ország lakosságát nyomasztó erővel sújtja Ezeket a gondokat kell enyhíteni elsősorban és mindenekfölött s ez a kérdés az, amely a kormányt állandóan a legerősebben foglalkoztatja, így összefoglalva a múlt év tanulságait, őszinte bizalommal tekinthetünk a jövő elébe. Az év vége felé láthattuk, hogy mind a külső politika mezején, mind pedig gazdasági vonatkozásban jelentős enyhülés tapasztalható. A nemzet sorsát lelkiismeretes, tehetséges kormányzat irányítja s maga a nemzet dolgozik, küzd és bízva bizik. Adjon Isten minden jót a magyarnak az uj esztendőben s minél többet váltson valóra abból a sok reménységből, melyet az új évhez fűzünk. (—) Vízkereszt napján teljes lesz a karácsony. Karácsonykor először a jámbor, egyszerű pásztorok vitték el a kisded Jézus elé szívből jövő hódolatát és meleg szeretetét az egyszerű népnek. A dolgozó milliók, a szegények figyeltek fel először a Megváltó, a Szabadító megérkezésére. Jézus életében is sokat emlegeti, szeretettel szolgálja a szegények ügyét. Azt azonban nem szabad gondolnunk, hogy ő csak a szegényeknek, a lelki és testi nincsteleneknek a számára jött el, csak azokkal foglalkozik és csakis tőlük vár hódolatot. Ő mindenkinek mindene, azért imádást, alázatot vár a pásztorok, a szegények millióinak vezetőitől is. Hivatalosak a bölcsek, a királyok is a rászolgához. Ma a napkeleti bölcsek hódolnak a kis Jézus, mint király elölt és hírét, nevét, dicsőségét elviszik minden népek közé. Ezért kezdődik e szavakkal a Vízkereszti mise: „Íme jó a mi Urunk és Uralkodónk, kezében van a királyi pálca és a hatalom.“ A királyok nyomában pedig megindulnak a kis Jézus királyságának útkészítői, a miszszionáriusok. Országa ezután kezd kiszélesedni, mert eddig csak az angyalok énekelték az új király indulóját: „Dicsőség Istennek, békesség a jóakaratú embereknek!“ — És a kevés számú jóakaratú ember könnyen elfért a betlehemi szűk barlangban. A jóakaratú pásztorok vissza-visszaosonnak a barlanghoz és viszik egyszerű ajándékaikat. Most megjönnek a napkeleti bölcs királyok. Csak ey kérdés tölti el lelköket: Hol a zsidók újszülött királya? mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Hiába nézett rájuk megháborodva udvarává, hiába jöttek zavarba az írástudók, újból feltették a kérdést: Hol vagyon az újszülött király? És mi a kis Jézusnak, a népek királyának az óhaja? Hogy Ő legyen a szivek királyart és középpontja. Országa terjedjen el napkelettől napnyugatig és érezze minden ember a karácsonyi királyi programmal: békesség! Munkásokat keres. Igényteleneket, mint a pásztorok, kitartókat, mint a napkeleti bölcsek. Adakozókat, mint a szegény pásztorok és bőkezűeket, mint a bölcsek. Ezért gondolnak az egész keresztény egyházban Vízkereszt napján Jézus országának terjesztésére, a missziókra, a hirdetőkre. Ezért nagy munkához keresztényi kötelessége mindenkinek hozzájárulni, — ha tud, — aranyával, vagyis adományával, a hithirdetők, az idén főleg a szerecsen missziók javára könynyen segíthet mindenki a bölcsek másik ajándékával, a tömjénnel, vagyis Krisztus országának terjedéséért naponként felajánlott buzgó imádsággal. De ne sajnáljuk a mirhát, az áldozatot, keserűséget, munkát se, amikor hitünkről, annak érdekeiről van szó! Brunáry Ferenc SZÍNHÁZ Amikor karácsony hetében a közönség részéről nagyobb érdeklődést láttunk a színtársulat iránt, azt hittük, hogy a tavalyi recept szerint karácsony után telt házak előtt játszhat a színtársulat. Sajnos, csalódtunk, mert a hétköznapokon sokszor alig van fél ház is. Pedig a direktor a műsor összeállításával a lehető legváltozatosabbat adja, hetenkint csak egy prózai előadás van, a társulat pedig teljes igyekezettel oldja meg a szerepeket. Reméljük, hogy a hátra lévő két hét alatt a közönség felmelegedése a színház iránt állandó lesz. Szombaton és vasárnap szép házat vonzott a Sárga liliom. Bíró Lajos színművéből Herczeg Géza és Zágon István 12 verses rapszódiát írt és bárha kissé hosszadalmas a darab, ez a szépségnek nem megy rovására. A színváltozások elég gyorsan történtek. A társulat kifogástalan előadásban hozta ki a darabot. Boross Ica az intézetben nevelkedett szerelmes vidéki lány szerepének minden szépségét adta. Partnere Kazal László az osztrák főherceg szerepében szimpatikus volt, tetszett a közönségnek. (Az osztrák nagyon hamar jó magyar kiejtéseket használt.) Komáromy Piri vérbeli ripacsszínésznője tökéletes. A féltékeny vidéki orvos szerepét mintha Károlyi Jánosra szabták volna. Jobb alakítást fővárosi színpadon sem adtak. Szabó Sándor minden jelenete nevetésre hangolta a közönséget. Vértes a parasztnábob megszemélyesítője igazán elsőrendű. Kurucz Ernő főhadnagya valóban pompás katona alakítás, Pallay Polett csupa elevenség, Garasfiszegi és a többiek is mind jók voltak. Külön dicséret még Zóni Lászlónak, aki olyan díszleteket festett erre az alkalomra is, amely pompásan egészítette ki a nagyon jó előadást. Szilveszter és Újév estéjén kacagó estet rendeztek Egy görbe éjszaka bemutatásával. Nem mondhatjuk nagy operettnek, mert az előadás maga többet ért, mint a darab. A sikert inkább a szereplők könyvelhetik el. Szabó Sándor mindvégig kacagásban tartja a közönséget, Boross Ica kedvesen, sok egyéni kéjjel alakította a kis varrólányt. Komáromy teljes illúziót tud kelteni ezúttal is, szinte vitte a darabot. Vértes „félkegyelmes“ arisztokratája pompás alakítás volt. Kazal és Kurucz bárója rokonszenves, egyformán osztoztak MANDEL LENKE női ruhaszalonja .Kossuth-ucca 4. Telefonhívó: 53.