Félegyházi Közlöny, 1936 (35. évfolyam, 1-53. szám)
1936-01-01 / 1. szám
2. oldal Petőfi emlékére... Az a nemzet, amelynek tragikuma, hogy állandóan a múlt emlékein mereng, ma is a múltba omlik. De erre a sorsra jut egy nép akkor is, ha a másik fékevesztett száguldásában elfeledkezik történelméről, melynek méhében nemzetté fogant és hagyományairól, amelyek maradandóvá formálták. A mi nemzetünk, ha akadtak is korszakok, amikor magafeledten terméketlen idegen eszméknek hódolt, mindig visszatért arra az útra, melyet tradíciói és történelmi rendeltetése számára kijelöltek. És ehhez az úthoz tartozik nagyjaink emléke is. A mindennapi élet sodrában megvetjük a lábunkat egy percre, hogy kegyelettel áldozzunk azok emlékének, akik kitörölhetetlenül bevésték nevüket a magyar történelembe. És az emlékek egyik legszebb megállóhelyéhez érkeztünk el ma. Száztizenkét esztendővel ezelőtt hideg, havas szilveszteri éjjelen egy életet adó asszony és egy kis emberbimbó elkeseredetten harcoltak az irgalmatlan halállal. Hogy a magyar nemzet egyik legnagyobb reménységét vajúdta akkor egy asszony a világra, azt nem tudta más, csak a Mindenható, aki áldó kezével őrködött az anya és gyermeke felett. De meg volt írva a Sors könyvében, hogy ez a meteor úgy száguldjon végig a magyar égbolton, hogy nyomában a nemzet jóval gazdagabb, az emléke pedig halhatatlan legyen. Ma három embernek gyújtjuk meg az emlékezés mécsesét: a magyar kunyhóból kinőtt világirodalmi szellemóriásnak, a hazaszeretet lánglelkű apostolának és a legszentebb magyar ügy hős katonájának és mártírjának, három embernek: Petőfi Sándornak. Itt született az Alföldön és ennek az Alföldnek volt a szerelmese utolsó leheletéig. A gyermek nyitott szivével és kiváncsi tágult szemével szívta magába a magyar Alföld életének szépségeit. A puszta ponyvanélküli szilaj csikójának patadobbanásától, az erdő szabad madarainak szerelmes csicsergésétől, a magyar róna kalásztengerének sejtelmes, hangtalan hullámzásától muzsika csendült meg a lelkében és ebben a muzsikában születtek meg azok a dalok, amelyekkel később Istenadta tehetségével a világot is megajándékozta. Élete a magyar lángész göröngyös, tövises útján vitte végig. De az éhség és a szenvedés nem tudta meggyötörni. Dalok fakadtak a lelkében, amikor tépett ruhában és cipőben a fagyos országutat rótta, dalba öntötte kínzó éhségét és dalolni tudott akkor is, amikor beteg tüdejének láza csillogóra fényesítette a szemét. És vándorútja végén úgy vonult be korának finomkodó, nyugati ízléshez alkalmazkodó költészetébe, mint parfümös szobába a friss, szénaillatú levegő. És bevonult vele a költészetbe: a magyar falu minden szépségével, erényeivel és hibáival, jóságával és szilajságával, örömével és bánatával. Bevitte a költészetbe életét, írt az apjáról és testvéréről, de mindenek fölött rajongó fiút szeretettel az édesanyjáról, akit az ő szemében szentté avatott az élet. Mélységes gyengédséggel érezte, mit jelent neki a mindig megbocsátó édesanya, akit mások csak akkor becsültek meg, amikor a sirkant borult már föléje. Amilyen áhitatos a fiúi szeretetben, olyan fiúi szeretetben, olyan finom lelkületű és fehér férfiérzelmeiben is: a szerelemben. Soha, sem azelőtt, sem azóta a magyar irodalomban nem csendült meg a szerelmi érzés mélységeinek az a magával ragadó, valósággal apotheózisba emelkedő skálája, mint az ő költészetében. Mást sötétenlátóvá és cinikussá tett volna a bánatnak, csalódásnak és a szenvedésnek az a szinte szakadatlan sora, melylyel a sors sújtotta, de ő lelkének erkölcsi gazdagságából mindig új reményt, hitet és bizalmat tudott meríteni. Ahogy költészetében a szőke Tisza szelídsége, szeszélye és hrragja eleven valósággá válik, ahogy felcsillan a magyar Alföld csodája, a délibáb, ahogy a ragyogó napsütésben felhangzik a legelő gulya kolompszava, abban félreismerhetetlenül jelenik meg az Alföld rögéből kisarjadt Petőfi, a magyar és a művész. De ami Petőfit a magyar történelemmel elsősorban egybeforrasztotta, az hazafias költészete, izzó hazaszeretetével és a szabadság iránti rajongásával magával ragadta kortársait és nemzedékeket nevel egy évszázad óta. Akit gazdag lelkének forró szeretetével magához ölelt: a magyar jobbágy felszabadulásáért, az idegen béklyók széttöréséért és az évszázadok óta elnémított és erőiben lekötött nemzet szabadságáért lángol minden sora. És amikor ezért a szabadságért palotáktól a kunyhókig megmozdul a nemzet, a toll mellé kardot ragad, megválik attól, ami után évekig oly sóvárogva vágyott, a családi élet boldogságától, mert szerelméért kész volt az életét, hazájáért pedig a szerelmét feláldozni. És amit költészetében hirdetett, azt vére hullásával pecsételte meg. És ez a Félegyházán fakadt, önmagában is a nemzetreszállt hagyatékában is dúsgazdag és a csatatéren lealkonyult kiteljesedett élet 26 év alatt pergett le, amennyi időre az emberiség millióinak az elinduláshoz van szükségük. Neki a halhatatlansághoz volt elég. De azért vetjük csak ezt papírra, hogy emlékének kegyelettel áldozzunk? Nem! A mai magyar élet ezer viszontagsága között elfáradt lelkünkbe erőt akarunk meríteni, erőt egy olyan életből, amelyet a szenvedések acéllá edzettek. Petőfit a történelem ítélőszéke csak hódolattal illette. Emléke a nagy életnek ragyogásában áll előttünk. Az eszmék, amelyekért vérét ontotta, diadalmaskodtak, igéi, melyeket örökéletű versei hirdettek, erőt és kitartást öntöttek a csüggedő lelkekbe akkor, mikor az önkény a szabadságharc után mégegyszer porig alázni próbálta a nemzetet. Mikor a magyar szó varázsát el akarta homályosítani az önkény német pattogása, megcsendültek a lelkekben Petőfi zengzetes dalai és a nemzet a kunyhók bezárt ajtaja mögött, de ha kellett, a börtönök rácsán belül is, büszkén őrizte meg töretlen magyarságát. Ez az őserőből merítő heroszi magyar akarat végül is győzelmeskedett. A nemzet ismét szabadon áldozhatott hősei és ideáljai emlékének. Az iskolákban ébredező magyar öntudatokban kipirult arcú gyermekek szavalták Petőfi költeményeit és a versek varázslatában ezer új szállal kötődtek magyar hazájukhoz A magyar barázdákból új életerő fakadt és a nemzet duzzadó erővel járta a történelem országútját, míg eljutott a világ megtébolyodásáig. Nem tudom, merjem-e folytatni? Egy dicső magyar korszak apostolának bölcsője helyén a bűntudat félszegségével hallgassak-e, mert a mi sorsunkról van szó, vagy a születési évfordulóján vallomást tegyek Petőfi Sándornak, hogy lélekben megkönnyebbülhessünk? Én lehajtott fejjel mindnyájunk nevében vallomást akarok tenni. Mi azt a hazát, amelyért Petőfi az életét feláldozta, elvesztettük. Magyar férfiak százezreinek vérével és halálával sem tudtuk megváltani hazánkat. A magyar tradíciók országátáról lesodródott a nemzet és csüggedt bénultságunkban alig maradt egy maréknyi magyar föld. Az ezeréves határokon belül bábeli zűrzavar keletkezett és a földjét imádó magyar paraszt küszöbét a kertjétől egy országhatár választja el. Ha bölcsője helyéről Petőfi a rónák végtelenje után sóvárgó szemével körülnéz, aggodalommal szorul össze a szívünk, mert a horizont túlnyúlik az új határon és azon most a déli végekről sápadt magyar gyermeket kerget át az idegen rabtartó ostor. Ahol tanult, Selmecen, suttogóra halkult a magyar szó és halála helyén már-már aléltságba merevedik az ottmaradt, üldözött magyarság. Sokat, nagyon sokat veszítettünk, mérhetetlen sötétség borult a magyar égboltra. És én érzem Petőfi vádoló pillantását. De túl a vallomáson felemeljük a fejünket. Ha bűn terhel is, a végső csüggedésre nincs okunk. Odaát a határokon túl a magyar szülők bezárkóznak a szobába és már rabságban született gyermeküket így oktatják: „ez a föld magyar volt és magyar lesz, hordjad szivedben örökké a háromszínű magyar zászlót és ha magyarságodért megaláznak, viseld el büszkén, míg megvirrad.“ Csukott ablakok mögött a szobákat halkan, de dacosan elmondott Petőfi versek töltik be. És minden éjfélkor, amikor amikor a rádión a magyar Himnusz hangjai csendülnek fel, nagy és kis magyarok szemében megcsillan a könny és imádságot suttognak el magyar hazájukért. A templomok orgonáin pedig felbúgnak a hangok, amelyeket csak azok értenek, akikhez szólnak De azoknak új erő és új,hit tölti be a szivét. Idebenn pedig a fojtogató határokon belül dermedt ájultságából felébredt a nemzet. Az ezeréves történelem fuvallata megcsapta az arcunkat és attól magunkhoz tértünk. Az országunk szűk, a sorsunk pedig kegyetlenül mostoha. A csonkká torzított ország határain túl ágyúcsövek és villogó szuronyok merednek felénk A maroknyi megmaradt földre százezrek menekültek, akiket szülőföldjükről kiküldött az idegen korbács. Idegenek taposták ezt a földet, kifosztottak és magunkra hagytak. Szinte számkivetettjei vagyunk a világnak. De Petőfi népe a szenvedésekben csak megedződhetik. Azokat a nemzeteket, amelyek széttépték ezt az országot, mer a kisebbségeket féltették tőlünk, tetemre hívom ide, megtépett portánkra, ahol ma velünk az egész nemzet Petrovics István fia emlékének áldozik, Petrovics István fiának, aki szent rajongással szerette ezt a hazát és aki mindenemlékével a mienk. A történelmi és emberi igazság mellettünk van. Mi tudjuk és akik a pusztulásba akartak kergetni, érzik, hogy ezer esztendő kötelékét a hatalmi gőg tartósan el nem tépheti. Eltoljuk magunktól a kalácsot, amit csonka országunk népének kínálnak, mert mi nem alkuszunk. Vezekelünk. Ha kell, maradunk számkivetettek és esszük a száraz keserű kenyeret, de a Kárpátok országának egyetlen talpalatínyi földjéről sem mondunk le. A magyar élet ösvényén még sok az útkereszteződés és a magyar éjszaka még sötét. De nekünk világítanak a múlt örökmécsesei és mi előre megyünk addig, amíg az éjt a magyar hajnalderengés váltja fel. Magyar földön esett el Petőfi Sándor és mi nem nyugszunk addig, míg újra magyar földben nem pihen. Ngy Filléres megbízási szolgálatot rendszeresít a posta. Januártól kezdve a m. kir. posta úgynezett filléres postai megbízási szolgálatot rendszeresít az azonos összegekről szóló, de egyenként 5 pengőt meghaladó nyugtákon alapuló követelések beszedésére. A postahivatalok a filléres megbízási forgalomban csakis a saját belső kézbesítési kerületükben lakó címzettek tartozásainak beszedését vállalják. A megbízó (hitelező) által egyidőben a postahivatalnak beszedés végett megküldött nyugták csak azonos és egyenként 5 pengőt meg nem haladó összegről szólhatnak. Az egyszerre feladott nyugták darabszáma 5- nél kevesebb nem lehet, de egy adós részére egy és ugyanazon megbízáshoz egynél több nyugta is csatolható. A posta a nyugták beváltását csak a hónap 2 ika és 8 ika közötti időben és legfeljebb kétszer kísérli meg. Meghatározott napon, vagy 8 ika után történő bemutatásra a posta megbízást nem fogad el. Az ilymódon bemutatott, de be nem váltott nyugtákat a posta úgy kezeli, mintha azok kézbesíhetetlenek volnának és visszajuttatja a megbízóhoz. A filléres megbízás foganatosításáért a beváltott nyugták után darabonként 14 fillér beszedési díjat, a be nem nem váltott nyugták után nyugtánként 6 fillér bemutatási díjat számít a posta. A befolyt összeget postautalványon küldi meg a posta a megbízó címére. FMHMÖZÖNY 1936. január 1. 1935. és Ilyenkor, észtős lantást szoktunk sorakoztatjuk azt egyes ható ágok számolnak be, egyéért mindjárt az 1934. év végi A városházára közigazgatási ügatárhoz 21667 (2) végzés tulajdon székhez 6230 (53 igazgatási kihágó igazgatási: 246 hágási 1820 (13 bizonyítványt 155 de a tiszti orvosi beiratás céljára bizonyítvány szám: adóhivatal kiadó. Az anyakönyvi hi hatóságtól 2636, darab. A gazdaság könyvet és Cserédóügyben a gnogdarabot intézet A tiszti orvosi be teget gyógykezeltek elleni védőoltást végeztek. A kézb 351,083 (351,560) 7000 (6789) szerekoiaköteles ügyber tára. A testnevelés darabot intézett el. 54 szakképzett, 16 ma, vendéglő)és 1 A szegénygondé 7200 P, egyéb adó állandó segélyt kap kívül 200 család évenkint kenyeret, s tárlatkezelő hivatala és szarvasmarh 2762 (2411), sertés sertés féléi alul (7627), át , . házát 9269 (9468/kta. Az államrendőr, tási 2620 (2530) ügydarab. A kir. adóhivat 1 1235 (12450). II darabot intéztek el. A kir. járásbíróségak 3658 (4368) fizeseti ügydarabot, [ telekkönyvi hivatali ügydarab, amelyet Ezek a statisztika ják magukba az ö ügyeinek számát, s számunkban folytat] 280 lélekkel szakága. Az egész év végén közöltük az í szerű adatait s most lünk az egész év Ezek szerint ők 19. hivatalban 990 szt jelentettek be, tehá Az előző év adataivaztal látjuk, hogy lényeges eltérés, mi történt, feltűnően ezt. 1934 ben 593 halála 117-tel több a hal, száma 40. — Beírat házasságot kötött 2 beiratkozott 410 pápát, tehát itt is csők kétezer félegylmet kapott. A kétesi karácsonyra közkegyelem kitérjél tag elkövetett vétsé. Félegyházán 2088 vrás, mert a tavasszal előválasztások alkata szavazatszedői, '• “ *■ közigazgatási k, a 2088 nemszavazó hagyásokat, amelyekról szóltak. Most az a 2088 nemszavazó gős büntetéstől.