Félegyházi Közlöny, 1936 (35. évfolyam, 1-53. szám)
1936-01-05 / 2. szám
XXXV. évfolyam ~ 2. szsa» KisJumfelegytAzav 1836 január 5. • • Előfizetési ár Szerkeszti: Megjelenik minden vasárnap Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér FEUER JÁNOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP --------------------------------------------------------- Három király Betlehemben Angyali hívásra először a pásztorok jelentek meg Jézus rászolyánál. Egyszerű szívüket, közvetlenségüket hozták oda. A dolgozó millókat képviselték ők és a sok sok kicsi ház örömét fejezték ki a várva várt Szabaditó előtt. Vízkeresztkor a királyok kapnak meghívást Betlehembe, mint a népek vezetői, a pásztorok pásztorai. A nagy családok, a nemzetek, államok, mondhatni az egész emberiség képviselői voltak ők, akik által Jézus minden nemzetet magához hívott. Ez a misszió nagy, szent célja: megszen élni, átölelni az egész földet és minden népét a szent hit ragyogó csillagának fénye mellett Krisztushoz vezetni. Valóra váltani a mindennapi imádságot: „Jöjjön el a Te országod!“ A Jézus rászolyához messze idegenből jött három király, a történelemnek új korszakát nyitja meg; a népek fejlődésének ők új irányt szabnak. Krisztus előtt való megjelenésük elsősorban azt jelenti, hogy a különböző néppek, nemzetek Isten gondolata és mindegyik nek szerepe van az emberiség haladásának megépítésében. A mai európai népek hittérítői jól tudták : ezt, kik vízkeresztet csináltak az itt talált nép ,pek sorsából. Franciák, angolszászok, bajorok, svédek és mi magyarok is azáltal lettünk kereszténnyé, hogy első királyaink a betlehem , csillag után igazodtak. Gondoljunk csak a mai európai népek egykori barbárságára, a pogány római birodalom erkölcstelenségére, s vagy nézzük a még pogány területek elmaradottságát, fogyatékos társadalmi berendezkedését. Hasonlítsuk csak össze: mit tett ezzel szemben a kereszténység erkölcsökben, tudományban, művészetben és szociális téren! Ugye bátran elmondhatjuk, hogy az országok, népek virágzása a betlehemi három király Krisztushoz vezető útján indul el. Ezen útról letérhetnek a népek, de nem sok haszonnal. Hódolhatnak a kapitalizmusnak, mely abban látja a fejlődést, hogy kevesek kezében mérhetetlen vagyont halmoz össze, nem törődve esetleg milliók nyomorával. Hódolhatnak a hatalomnak, mely mindenkit kemény kézzel és vezényszóval fegyelmez és rángat zsinóron. Hódolhatnak az erkölcsi szabadelvűségnek, mely nyílt romlással ássa meg a népek sírját. Hódolhatnak földi hatalmasságoknak, amilyenek voltak Néró és császártársai, IV. Henrik, Nagy Frigyes, Napóleon, Bismarck, Lenin vagy Stain; avagy igazodhatnak a világóriás városok kénye kedvéhez, mint London, Paris, Berlin, Moszkva. De egy szép napon, egy csúnya nagy kudarc után mind beismeri, hogy nincs más helyes út, csak vissza Krisztushoz! Mert ő az Út, Igazság és Élet ! A három királyt a hit vezette az idegen földön. Soha nem járt utakon haladtak az égi jel után. Akitől érdeklődtek a betlehemi királyi Gyermek után, az Heródes volt, ellenség volt. Ők azonban akadályt nem ismerve mentek, amíg meg nem találták. Ez a misszió! Járni pogány sötétségben, hol még ismeretlen Krisztus és az út taposatlan. A 360 millió kereszténnyel szemben, még ezermillió ember várja a Messiást. Azokhoz még nem jutott el a betlehemi csillag fénye. De a missziónak járni kell itthon is, széles Európában, mert sok felé itt is ismeretlenné lesz Krisztus. Missziós kell a családi fészekbe, ahová befurakodott az istentelen, piszkos, romboló sajtótermék, de bizonyára hiányzik a Szentírás. Ahol a falakon éktelenkednek a frivol képek, de véletlenül sincs kereszt. Ahol sok a tere-fere, pletyka, káromlás, de Istenről és imádság közben Istennel évekig sem beszélnek! Misszió kell a műhelybe, az irodába, a törvényhozás házába és minden helyre, ahol a közért dolgoznak. Mennyi visszaélés, botrány, hatalmi túltengés, embertiprás kiáll igazságért. Az életnek ezrekre menő szomorú tapasztalata beszél arról, hogy helyre kell állítani Krisztus országát és igazságát. És ezen feladat megoldása nem pusztán a papság kötelessége. A Kath. Akció, a XX. század kereszténységének eme hatalmas megmozdulása, tulajdonképen a vízkeresztnek felelevenítése. A mai élet váltságos útjain királyi embereket keres Krisztus, akiket a hit koronáz meg és kiknek a nyomán szent tűzvész jár. Kik büszkén és önérzetesen, fanatizmussal néznek szembe minden ellenséggel. A három király, amint a csillagot meglátta, elindult, vezette őket a Gondviselés. Nem nézték, hogy otthon kényelmesebb a királyi palotába, mint idegenben, viszontagságok között. Egyre gondoltak: tenni, amit a hivatás követel ! Minden embernek jut a hivatásból. Kunyhóból, vagy palotából jött, korona van a fején, vagy vándortarisznya lógjon az oldalán, mindenkitől számonkérik. Nem az a lényeges, hogy ki milyen szerepet játszott, hanem hogyan játszotta azt a kis szerepet, vagy nagy szerepet, melyet a Gondviselés neki szánt. Testvér! Arra vigyázz, hogy a Gondviselés által szabott útirányodat úgy járjad, hogy megtaláld utad végén, azaz a három király: Krisztust az Ö Anyjával! Brunáry Ferenc A jövő titka A legfegyelmezettebb agyú és a való tényekkel legridegebben számoló emberben is ott bujkál az a kíváncsiság, hogy mi lesz holnap, vagyis mit rejteget a jövő? Az isteni gondviselés azonban olyan bölcsen osztotta be a világ sorát, hogy az emberi szem és agy sem a valóságban, sem pedig eszmeileg nem tudja fellebbenteni a fátyolt. Ennek ellenére igen sokan arra vetemednek, hogy megpróbálják kifürkészni a lehetetlent. Amivel felesleges izgalmat keltenek másokban, mialatt nekik maguknak esetleg még hasznuk se származik belőle. Botor ember, aki vakon jövendöl, vagy pedig vakon hisz az emberi sorsra vonatkozó jóslásban. Mindnyájan Isten kezében vagyunk és legfeljebb arról lehet szó, hogy régi tapasztalat alapján egyszerűen következtessünk az eljövendőre. De ez is olyan alap, mint amikor valaki futóhomokra építi a házát, mert annyi mellékestől, annyi nem várható körülménytől függ az események sorozata, hogy sokszor hajszálnyi okok fordítják az emberi sorsokat jobbra, vagy balra. Egyéni szempontból egyes emberre vonatkozóan tehát sohasem lehet maradéktalanul szavahihető a jóslás, legfeljebb annyiban, amennyiben vannak általános vonatkozásai és olyan természeti törvények, amelyek e földi életben örökérvényűnknek mondhatók. Ezzel szemben a történelmi múlt már olyan alap, amire lehet — nagy általánosságban — támaszkodni. A történelmi példák rendszerint megismétlődnek és legnagyobbrészt változatlanok maradnak. Ilyen történelmi alapigazság a jog és becsület. Aki erre épít, kiállja a legvadabb zivatarokat is. A magyarság múltja megtanít bennünket arra, hogy amíg erről a két alapról le nem tértünk, mindig megvolt az a bizonyosságunk, hogy országunkat, fajunkat és jövőnket emberi mértékkel mérve biztosíthatjuk. Ne tévesszen meg bennünket a századok folyamán ért sok-sok bánat, vesztett csata és látszólag hasztalan kiontott vér. Amit az erőszak és a nagyobb tömeg hatalma durván elvett, a jogra és becsületre támaszkodó kisebb erő, de nagyobb akarat és vitézség mindig visszaszerezte. Nemegyszer mondták és írták már rólunk, hogy vége Magyarországnak. Ért már bennünket olyan csapás is, hogy alig tért haza a csatatérről épkézláb magyar férfi, előfordult már az, hogy ebek harmincadjaként felosztották ezt az oszágot, amit elfogulatlan idegenek szerint is jókedvében teremtett az Úristen, mert akkora egység, földrajzi, népi és éghajlati szempontból sehol a világon nem található, mint a Duna-Tisza mentén és a Kárpátok alján. Eltemettek már nem egyszer bennünket, megölték fölöttünk a halotti tóit is. Emlékezzünk csak vissza a tatár kán pusztító hadaira, ti törökök rémséges hadierejére és a németrómai szent birodalom világrészeket eltaposó borzasztó tekintélyére. Volt úgy is, hogy másfél évszázadnál is hosszabb ideig nem magyar volt az úr a magyar földön, de ezekben az évtizedekben is élt a hit a magyarban, hogy a jog és becsület alapján fordul meg a kocka, amikor azután ismét felragyogott a magyar igazság napja. A nagyobb erő ideig-óráig elvehette azt, ami Istentől rendelve is a mienk, de mindig visszaszerezhetjük, ha nem mondunk le ősi örökségünkről és becsülettel dolgozunk a visszaszerzés díjának egyengetésén. Ne rémítsen el bennünket sorsunk jelenlegi sivársága. Gondoljunk arra, hogy milyen hatalom volt Bathukáné, mekkora erőt képviselt a török szultán félholdas lófarkas hadserege és micsoda szellemi és hadi fölénnyel uralkodott fölöttünk a német. Ki gondolta volna — a kétségbeejtőbb napokban, — hogy egyszer elhalványodik a török félhold fénye, hogy porba hullanak a római szem birodalom császárának aranysasos standarjai és lassú, kitartó, de mindig becsületes munka árán ismét magyar lesz az úr a magyar földön. Trianonban nagy sírt ástak a magyarságnak. Nagy múltúnkhoz méltóan kriptába tették nemzetünket azzal a botor meggyőződéssel, hogy élő nemzetet el lehet temetni. S a legfegyelmezettebb agyú és a való tényekkel a legridegebben számoló emberi ész azonban azt harsogja felénk, hogy élőt nem lehet eltemetni és ebben a vonatkozásban nyugodt lélekkel hihetünk a jövőnkben, a magyarság jövőjének titka nem titok sem előttünk, sem pedig a mai ellenségeink előtt. Hadirokkantak zászlója Amint a Honsz kiskunfélegyházi csoportja közölte e lap hasábjain, hogy a helybeli társadalmunk körében a nyár folyamán előjegyzésben megváltott és a „Hadirokkantak zászlója” felállítása céljából kibocsájtott zászlószögeket az újév utáni napokban fogja kikézbesíteni, ehhez híven már megkezdődtek a kikézbesítések. Jóleső örömmel lehet megállapítani, hogy a velük együtt érző és hazafiasan gondolkodó polgárságunk várakozásában nem csalódott, mert ahol csak megjelennek a zászlószögek kikézbesítésével megbízott hadirokkant bajtársak és előadják jövetelük célját, szeretettel és megértéssel fogadják őket. Ugyanakkor kíváncsian bontják ki a már átadott miniatűr Hönsz jelvényes zászlószöget, melynek láttára boldog mosoly suhan át az arcokon s élénken érdeklődnek a zászló felavatási napját illetően, amely az idén a hősök emlékünnepén lesz megtartva. Amikor ezt megtudják, kissé csalódottak, azonban vigasztalásul szolgái, hogy akkor már várhatóan szép idők lesznek. Egyébként a kikézbesítéssel megbízott hadirokkant bajtársak azon kérdésére, hogy hajlandó e a már megváltott zászlószög árán felülfizetéssel hozzájárulni, melyet a Honsz csoport vezetősége annak idején nyugtázni fog, nem zárkóznak el, sőt több esetben nagyobb a felülfizetés, mint a megváltásra szánt összeg. Iskolapéldája lehetne ez azoknak, akik