Félegyházi Közlöny, 1936 (35. évfolyam, 1-53. szám)

1936-01-05 / 2. szám

XXXV. évfolyam ~ 2. szsa» KisJumfelegyt­Azav 1836 január 5. • • Előfizetési ár Szerkeszti: Megjelenik minden vasárnap Fél évre 4 pengő, egész évre 8 pengő Egyes szám ára 12 fillér FEUER JÁNOS Szerkesztőség és kiadóhivatal: Deák Ferenc ucca 2. (Kossuth ucca sarok) TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HETILAP ----------------------------------­-----------------------­ Három király Betlehemben Angyali hívásra először a pásztorok jelen­tek meg Jézus rászolyánál. Egyszerű szívüket, közvetlenségüket hozták oda. A dolgozó mil­lókat képviselték ők és a sok sok kicsi ház örömét fejezték ki a várva várt Szabaditó előtt. Vízkeresztkor a királyok kapnak meghívást Betlehembe, mint a népek vezetői, a pászto­rok pásztorai. A nagy családok, a nemzetek, államok, mondhatni az egész emberiség kép­viselői voltak ők, akik által Jézus minden nemzetet magához hívott. Ez a misszió nagy, szent célja: m­egszen élni, átölelni az egész földet és minden népét a szent hit ragyogó csillagának fénye mellett Krisztushoz vezetni. Valóra váltani a mindennapi imádságot: „Jöj­jön el a Te országod!“ A Jézus rászolyához messze idegenből jött három király, a történelemnek új korszakát nyitja meg; a népek fejlődésének ők új irányt szabnak. Krisztus előtt való megjelenésük el­­­­sősorban azt jelenti, hogy a különböző nép­­­pek, nemzetek Isten gondolata és mindegyik­­­ nek szerepe van az emberiség haladásának­­ megépítésében. A mai európai népek hittérítői jól tudták : ezt, kik vízkeresztet csináltak az itt talált nép ,­pek sorsából. Franciák, angolszászok, bajorok,­­ svédek és mi magyarok is azáltal lettünk ke­reszténnyé, hogy első királyaink a betlehem , csillag után igazodtak. Gondoljunk csak a­­ mai európai népek egykori barbárságára, a­­ pogány római birodalom erkölcstelenségére, s vagy nézzük a még pogány területek elma­radottságát, fogyatékos társadalmi berendezke­dését. Hasonlítsuk csak össze: mit tett ezzel szemben a kereszténység erkölcsökben, tudo­mányban, művészetben és szociális téren!­­ Ugye bátran elmondhatjuk, hogy az orszá­­­­gok, népek virágzása a betlehemi három ki­rály Krisztushoz vezető útján indul el. Ez­en útról letérhetnek a népek, de nem sok ha­szonnal. Hódolhatnak a kapitalizmusnak, mely abban látja a fejlődést, hogy kevesek kezé­ben mérhetetlen vagyont halmoz össze, nem törődve esetleg milliók nyomorával. Hódol­hatnak a hatalomnak, mely mindenkit ke­mény kézzel és vezényszóval fegyelmez és rángat zsinóron. Hódolhatnak az erkölcsi sza­badelvűségnek, mely nyílt romlással ássa meg a népek sírját. Hódolhatnak földi hatalmas­ságoknak, amilyenek voltak Néró és császár­társai, IV. Henrik, Nagy Frigyes, Napóleon, Bismarck, Lenin vagy Sta­in; avagy igazod­hatnak a világóriás városok kénye kedvéhez, mint London, Paris, Berlin, Moszkva. De egy szép napon, egy csúnya nagy kudarc után mind beismeri, hogy nincs más helyes út, csak vissza Krisztushoz! Mert ő az Út, Igaz­ság és Élet ! A három királyt a hit vezette az idegen földön. Soha nem járt utakon haladtak az égi jel után. Akitől érdeklődtek a betlehemi ki­rályi Gyermek után, az Heródes volt, ellen­ség volt. Ők azonban akadályt nem ismerve mentek, amíg meg nem találták. Ez a misszió! Járni pogány sötétségben, hol még ismeretlen Krisztus és az út tapo­­satlan. A 360 millió kereszténnyel szemben, még ezermillió ember várja a Messiást. Azok­hoz még nem jutott el a betlehemi csillag fénye. De a missziónak járni kell itthon is, széles Európában, mert sok felé itt is ismeretlenné lesz Krisztus. Missziós kell a családi fészekbe, ahová befurakodott az istentelen, piszkos, rom­boló sajtótermék, de bizonyára hiányzik a Szentírás. Ahol a falakon éktelenkednek a frivol képek, de véletlenül sincs kereszt. Ahol sok a tere-fere, pletyka, káromlás, de Isten­ről és imádság közben Istennel évekig sem beszélnek! Misszió kell a műhelybe, az irodába, a tör­vényhozás házába és minden helyre, ahol a közért dolgoznak. Mennyi visszaélés, botrány, hatalmi túltengés, embertiprás kiáll igazságért. Az életnek ezrekre menő szomorú tapaszta­lata beszél arról, hogy helyre kell állítani Krisztus országát és igazságát. És ezen feladat megoldása nem pusztán a papság kötelessége. A Kath. Akció, a XX. század kereszténységének eme hatalmas meg­mozdulása, tulajdonképen a vízkeresztnek fel­elevenítése. A mai élet váltságos útjain ki­rályi embereket keres Krisztus, akiket a hit koronáz meg és kiknek a nyomán szent tűz­vész jár. Kik büszkén és önérzetesen, fana­tizmussal néznek szembe minden ellenséggel. A három király, amint a csillagot meglátta, elindult, vezette őket a Gondviselés. Nem nézték, hogy otthon kényelmesebb a királyi pa­lotába, mint idegenben, viszontagságok között. Egyre gondoltak: tenni, amit a hivatás követel ! Minden embernek jut a hivatásból. Kuny­hóból, vagy palotából jött, korona van a fe­jén, vagy vándortarisznya lógjon az oldalán, mindenkitől szám­onkérik. Nem az a lénye­ges, hogy ki milyen szerepet játszott, hanem hogyan játszotta azt a kis szerepet, vagy nagy szerepet, melyet a Gondviselés neki szánt. Testvér! Arra vigyázz, hogy a Gondviselés által szabott útirányodat úgy járjad, hogy meg­találd utad végén, azaz a három király: Krisz­tust az Ö Anyjával! Brunáry Ferenc A jövő titka A legfegyelmezettebb agyú és a való tények­kel legridegebben számoló emberben is ott bujkál az a kíváncsiság, hogy mi lesz holnap, vagyis mit rejteget a jövő? Az isteni gond­viselés azonban olyan bölcsen osztotta be a világ sorát, hogy az emberi szem és agy sem a valóságban, sem pedig eszmeileg nem tudja fellebbenteni a fátyolt. Ennek ellenére igen sokan arra vetemednek, hogy megpróbálják kifürkészni a lehetetlent. Amivel felesleges izgalmat kel­tenek másokban, mialatt nekik maguknak esetleg még hasznuk se származik belőle. Botor ember, aki vakon jövendöl, vagy pedig vakon hisz az emberi sorsra vonatko­zó jóslásban. Mindnyájan Isten kezében va­gyunk és legfeljebb arról lehet szó, hogy régi tapasztalat alapján egyszerűen következtessünk az eljövendőre. De ez is olyan alap, mint amikor valaki futóhomokra építi a házát, mert annyi mellékestől, annyi nem várható körül­ménytől függ az események sorozata, hogy sokszor hajszálnyi okok fordítják az emberi sorsokat jobbra, vagy balra. Egyéni szempont­ból egyes emberre vonatkozóan tehát soha­sem lehet maradéktalanul szavahihető a jóslás, legfeljebb annyiban, amennyiben vannak álta­lános vonatkozásai és olyan természeti tör­vények, amelyek e földi életben örökérvényű­nknek mondhatók. Ezzel szemben a történelmi múlt már olyan alap, amire lehet — nagy általánosságban — támaszkodni. A történelmi példák rend­szerint megismétlődnek és legnagyobbrészt változatlanok maradnak. Ilyen történelmi alap­igazság a jog és becsület. Aki erre épít, ki­állja a legvadabb zivatarokat is. A magyarság múltja megtanít bennünket arra, hogy amíg erről a két alapról le nem tértünk, mindig meg­volt az a bizonyosságunk, hogy orszá­gunkat, fajunkat és jövőnket emberi mérték­kel mérve biztosíthatjuk. Ne tévesszen meg bennünket a századok folyamán ért sok-sok bánat, vesztett csata és látszólag hasztalan kiontott vér. Amit az erőszak és a nagyobb tömeg hatalma durván elvett, a jogra és be­csületre támaszkodó kisebb erő, de nagyobb akarat és vitézség mindig visszaszerezte. Nem­­egyszer mondták és írták már rólunk, hogy vége Magyarországnak. Ért már bennünket olyan csapás is, hogy alig tért haza a csatatér­ről épkézláb magyar férfi, előfordult már az, hogy ebek harmincadjaként felosztották ezt az oszágot, amit elfogulatlan idegenek szerint is jókedvében teremtett az Úristen, mert akkora egység, földrajzi, népi és éghajlati szempont­ból sehol a világon nem található, mint a Duna­-Tisza mentén és a Kárpátok alján. Eltemettek már nem egyszer bennünket, megölték fölöttünk a halotti tóit is. Emlékez­zünk csak vissza a tatár kán pusztító hadaira, ti törökök rémséges hadierejére és a német­­római szent birodalom világrészeket eltaposó borzasztó tekintélyére. Volt úgy is, hogy más­fél évszázadnál is hosszabb ideig nem magyar volt az úr a magyar földön, de ezekben az évtizedekben is élt a hit a magyarban, hogy a jog és becsület alapján fordul meg a kocka, amikor azután ismét felragyogott a magyar igazság napja. A nagyobb erő ideig-óráig el­­vehette azt, ami Istentől rendelve is a mienk, de mindig visszaszerezhetjük, ha nem mon­dunk le ősi örökségünkről és becsülettel dol­gozunk a visszaszerzés díjának egyengetésén. Ne rémítsen el bennünket sorsunk jelen­legi sivársága. Gondoljunk arra, hogy milyen hatalom volt Bathukáné, mekkora erőt képvi­selt a török szultán félholdas lófarkas hadse­rege és micsoda szellemi és hadi fölénnyel uralkodott fölöttünk a német. Ki gondolta volna — a kétségbeejtőbb napokban, — hogy egy­szer elhalványodik a török félhold fénye, hogy porba hullanak a római szem birodalom csá­szárának aranysasos standarjai és lassú, ki­tartó, de mindig becsületes munka árán ismét magyar lesz az úr a magyar földön. Trianonban nagy sírt ástak a magyarság­nak. Nagy múltúnkhoz méltóan kriptába tet­ték nemzetünket azzal a botor meggyőződés­sel, hogy élő nemzetet el lehet temetni. S a legfegyelmezettebb agyú és a való tények­kel a legridegebben számoló emberi ész azon­ban azt harsogja felénk, hogy élőt nem le­het eltemetni és ebben a vonatkozásban nyu­godt lélekkel hihetünk a jövőnkben, a ma­gyarság jövőjének titka nem titok sem előt­tünk, sem pedig a mai ellenségeink előtt. Hadirokkantak zászlója Amint a Honsz kiskunfélegyházi csoportja közölte e lap hasábjain, hogy a helybeli tár­sadalmunk körében a nyár foly­amán előjegy­zésben megváltott és a „Hadirokkantak zász­lója” felállítása céljából kibocsájtott zászló­szögeket az újév utáni napokban fogja kikéz­­besíteni, ehhez híven már megkezdődtek a kikézbesítések. Jóleső örömmel lehet megállapítani, hogy a velük együtt érző és hazafiasan gondolkodó polgárságunk várakozásában nem csalódott, mert ahol csak megjelennek a zászlószögek kikézbesítésével megbízott hadirokkant bajtár­sak és előadják jövetelük célját, szeretettel és megértéssel fogadják őket. Ugyanakkor kí­váncsian bontják ki a már átadott miniatűr Hönsz jelvényes zászlószöget, melynek láttára boldog mosoly suhan át az arcokon s élénken érdeklődnek a zászló felavatási napját illető­en, amely az idén a hősök emlékünnepén lesz megtartva. Amikor ezt megtudják, kissé csalódottak, azonban vigasztalásul szolgái, hogy akkor már várhatóan szép idők lesznek. Egyébként a kikézbesítéssel megbízott hadi­rokkant bajtársak azon kérdésére, hogy haj­landó e a már megváltott zászlószög árán felülfizetéssel hozzájárulni, melyet a Honsz csoport vezetősége annak idején nyugtázni fog, nem zárkóznak el, sőt több esetben na­gyobb a felülfizetés, mint a megváltásra szánt összeg. Iskolapéldája lehetne ez azoknak, akik

Next