Kiskunfélegyházi Közlöny, 1939 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-15 / 1. szám
1. évfolyam 1. szám. Aradó fillér Kiskunfélegyháza, 1939. január 15. FÉLEGYHÁZI KÖZLÖNY POLITIKAI HETILAP Szerkentőség, Botta Lajos utca u. Kiadóhivatal Vasszesi könyvnyomda, Bercsényi u. X* Megjelenik minden vasárnap Felelős szerkesztő és kiadó: Krenner Zoltán dr. Lapunk előfizetési árat Egész évre flo P, félévre X*Go P, negyedévre fio P Beköszöntő írta: Krenner Zoltán dr. Bort, búzát és békességet... Minden földi és égi jót, amit az új esztendő küszöbén magának és felebarátjának kíván az igazi keresztény magyar ember. Uj esztendei köszöntőnek és egy új lap „ Beköszöntő“-jének is beválnak ezek az első sorok. Mert az igazi magyar ember bölcsen tudja, hogy a bort és búzát igazán csak valódi békesség szerezheti meg és fogyaszthatja el, ha felebarátaival együtt részesül a földi és égi javakban. Legalább olyan esztendőnk legyen, mint a tavalyi volt, amikor tűrhetően termett és szerencsésen elkerültük a belső és külső háborút, viszontag visszaszereztünk jelentősebb véráldozat nélkül az elveszett magyar területekből egy jelentős sávot múklónyi lakossággal, igaz, hogy súlyos gondok társaságában, melyek azonban remélhetőleg el fognak enyészni a jövendő években. Mindenesetre felismerték irányunkban is a világbéke igazi feltételeit s remélhetőleg ez a szilárdabb béke fog tovább épülni. Ez sokat érő fejlemény és lehetőség. De ne felejtsük el, hogy a „békesség“ többet jelent, mint egyszerűen a békét, melyet háborúk után kötnek, hogy fegyverszünetet iktassanak be a következő borzasztó hajbakapásig. A békesség jelenti a diplomáciai béke mellett az emberek belső békességéből fakadó belpolitikai békét is. Csak ha békesség van bennünk és a magunk részére,felebarátainkban és felebarátaink számára, lehet igazi elégedettség a földekben, házakban, a lelkekben. A belpolitikai béke hozadékaképen, a történelemben elhelyezett múlt esztendőben, volt-e magyarságunknak belső nyugalma és belpolitikai békéje ? Aki bárcsak egy cseppet is elgondolkozik a legközelebb múlt idők magyar válságain, melyeket nem a balsors, hanem önmagunk sok, sajnálatos bűne nyakunkba kerített és amelyek többször az örvény szélére sodortak, bizonyára határozott nemmel fog válaszolni erre a főbenjáró kérdésre. De bizonyára hozzáteszi, hogy ezen feltétlenül lehet és kell segíteni. Sürgősen. Tétovázás nélkül. Mert ilyen súlyos tehertétellel nem indulhatunk neki ez esztendő ki tudja milyen óriási feladatainak. Az igazi politika a kellő előrelátás művészete s nekünk úgy kell cselekednünk, mintha már a következő esztendőt kezdenénk, tudva azt, hogy minek kell most történnie. Meg kell lenni bennünk annak a képességnek, hogy forgácsra vessük a jogosulatlan belső elégedetlenséget, a történelmi haladásunkat veszélyeztető forrongásokat, a megviselt magyar erőket fenyegető ragályokat, hogy bölcsességgel és áldozatokkal is megvalósítsuk a belpolitikai szilárdságot, erősítsük az alkotó képességeket, ellenálljunk a nemzeti egyéniségünket s önálló létünket fenyegető csapásoknak és tiszteletteljes engedékenységre kényszerítsük gyűlölködő ellenségeinket, fukar barátainkat. Mind a kettő megtörténik, ha kellő belátás és akarat révén egyelőre félretesszük személyi és osztály indulataink ha csak méltányos bírálat korlátait ferve 7V3 »me.ni : •vtimrodtíM! érvényesülni azt a port, mely * lapunk hirdetni akart azt a politikát, mely a múlt esztendő örömeit szogáltatta nekünk és eltávoztatta tőlünk a meghasonlásokban leselkedő veszedelmeket. Azt a politikát, mely a magyar Nagy-Alföld régi hitvallásának, a függetlenségi politikának egyenes folytatása. Mert az önálló lábra került kis országot, nagy, de független, lelki, szellemi, gazdasági egységbe akarja összefogni, törzsökösen magyarrá, szabaddá és kereszténnyé tenni, egykor tejjel-mézzel folyó Kánaánná visszavarázsolni, hogy ősi erejét és nagyságát visszanyerje, minden gátló külföldi szerződést, idegen eszmemozgalmat, belső meghasonlást visszautasítson, a közéleti tisztesség helyreállításával mindenki méltó helyét és illetékes boldogságát biztosítsa. Azt a politikát, mely jogok és kötelességek egyensúlyát, a lehetőségek és boldogulások teljességét joggal ígéri, hogy senki ne akarjon az országból kivándorolni, viszont az elkerült magyar kívánkozzék ebedlen vissza kebelére. Azt a politikát, amelyet valódi és magyar népi demokrácia tölt be s így elsősorban a magyar munkát, a magyar katonai védelmet és magyar szaporodást jelentő kis embert karolja fel: a földmívelőt segíti komoly földbirtok reformmal, a kisiparost népies iparvédelemmel s mindenkit a megbillentett gazdasági egyensúly helyreállításával, a magyar fajnak hathatós és soronkivüli támogatásával. Azt a politikát, mely a régi békekorszak áregyenlegét helyreállítja és megszünteti a kegyetlen diszparitást, mely a kis ember kínálata és fogyasztása között keletkezett a kapitalizmus nagy árnya miatt. Azt a politikát, mely egyedül segítheti meg a szegény félegyházi embert, hogy megkapja munkája, közteherviselése, véradója jogos ellenértékét, hogy oly városi közigazgatást hívhasson életre, mely végre megszabadulván nyomasztó adósságaitól, vidám eszét és derült kedvét a sürgős városi célokra: egészségügy, közművelődés, kényelem és szépítés megvalósítására vetheti latba és nem meddő napi politikára fogja fecsérelni. Mert az országos politikát nagyban előmozdítja, ha sikerül a szükséges pontokon, mint a községi életben, a felesleges külső politikát mellőztetni — vagyis depolitizáltan — a szigorúan várospitikára késztetni az embereket,hogy gyorsan szerencsésen és helyi érdek szerű ítehessék el a tennivalókat. Ez a politika gazdag és reményteljes, ez a politika magyar és emberi, ez a politika népi és félegyházi. Elfogadásával és szolgálatával mindenki kielégítheti „lelke Istenségét“. Benne szíve és esze otthonra lelhet, segítségével kivívhatjuk magunknak, amire csak szükségünk van a városban, országban, Európában. Mert csak az egység, az összetartozandóság és a népiesség, a munka, a vidéki érdek politikája menthet meg, tarthat meg, erősíthet meg, nagyra emelhet, felvirágoztathat minket, Isten árváit, szegény magyarokat. Ez a politika az, melyet hirdetni és segíteni kell a valódi magyar, tisztességes keresztény sajtónak, mely már jó úton van, hogy annyi betegség után egészen tiszta eszméletre térjen, valódi egészségre és erőre tegyen szert s ne csak éljen a jövendőből, de éljen is érette. Ez a politika a Nemzeti Egység Pártjának és Imrédy Bélának a politikája. S mikor a sajtó magasabb erkölcsét sürgetjük, természetesen fogadalmat is teszünk, hogy mi csak ennek az erkölcsnek útját fogjuk szolgálni rendületlenül a nemzeti egység, a nemzeti újrasarjadzás, a magyar élet mozgalma, a nemzeti nagyratörekvés szent ügyét. Tisztán, erősen és tántoríthatatlanul. A nagy magyar múltra támaszkodva, a nagy magyar jövendőbe pillantva. Meghívjuk Félegyháza derék közönségét olvasóink seregébe és a kifejtett politika támogatására.