Kiskunfélegyházi Közlöny, 1939 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1939-01-15 / 1. szám
1939 január 15 Kiskunfélegyházi Közlöny Kttzművessség és a Höpen. Városunk népe egy nagy társadalmi életközösséget alkot, mely életközösségnek tagjai életüket itt élik. Az emberhez méltó élet szempontjából gondoskodni kell az életszükségletek kielégítéséről. Az elsőrendű életszükségletek kielégítésének gondjait „gazda-gondoknak“ szoktuk nevezni, mert városunk életének alapja a mezőgazdálkodással függ össze. Az egészség és a lét elsőrendű s anyagi javakra igényt tartó gondjai mellett van azonban városunk népének „kultúr-gondja“ is. Az erről való gondoskodás arra törekszik, hogy a lakosság szellemi, művelődésbeli közszükségleteit, tudásra, nemes szórakozásra vágyó kultúrigényekt is kielégítse. A kultúrgondok körében nagy fontossága van a közkönyvtár, könyvesház létesítésének is. A közkönyvtár, népkönyvtár célja az, hogy értékes, közérdekű, jó könyvekkel a társadalom minden rétegét nemesen, az olvasás útján szerzett műélvezés és hasznos ismeretszerzés által elszórakoztassa s ismeretekben is gazdagabb, elmélyültebb, magasabb művelődésre vezesse. A közműveltség kialakításához elsősorban az iskolák, a közoktatási intézmények járulnak hozzá. De be kell látnunk azt is, hogy az iskola voltaképpen a művelődés alapját készíti elő, melyen a szellemi, lelki műveltség épületét mindenki a saját erejéből emeli. Közművelődésünk szervezetlenségének egyik eredménye, hogy az iskolai műveltségre nem épül hasznos ismerettárszerű (enciklopédikus) kultúra és a sajátságos szakműveltséget nem egészíti ki az a magyar művelődés, mely általánosan kultúremberré tenné a társadalom széles rétegeit. A művelődéspolitika egyik feladata az is, hogy közelebb hozza egymáshoz a társadalom elkülönülő osztályait. Az egyéni műveltség rangot ad az egyes embernek, míg a közműveltség nivellál, egyesít és lélekben hozza közel egymáshoz a közösség minden rendű és rangú tagjait. A nép és nemzet anyagi jólétének biztosítása mellett a nemzeti közműveltség ápolása a kiskunfélegyházi művelődéspolitikának is feladata. Egyik eszköze ennek a közkönyvtár megteremtése. A közkönyvtár rendeltetését csak akkor tölti be, ha a város lakosságának közművelődési szükségleteit és igényeit valóban ki is elégíti, kiszolgálja. Csak kultúrpesszimizmusból fakadhat oly ellenvetés, mely kultúrgondjaink, szellemi szükségleteink kielégítését elhanyagolhatónak tartja. Lelki szomjúságot kel felkelteni a tudás iránt. A szomjúhozónak inni kell adni ! Az olvasás, a művelődés a lélek üdítő itala. Ha nem lenne, vagy éppen szunynyadna, akkor föl kell ébreszteni a lakosságban a vágyat az önművelődés, az olvasás, az ismeretszerzés iránt S ha a művelődés utáni vágy fölébredt, egy közkönyvtár létesítésével hozzá kell juttatni Félegyháza társadalmát az olvasáshoz. A könyvtár legyen az a hely, hol minden rendű és rangú olvasó megtalálja a maga szellemi táplálékát. Ahol a magyar fajnak lelkét és szellemét tükröztető magyar szépirodalom és a világirodalom remekművei olvashatók. A jó könyv művelő hatása nemesen elszórakoztat, műélvezést nyújt. Ahol a kiskunsági paraszt, a gazdálkodó, az iparos és munkás, a lateiner egyaránt megtalálja ismeretterjesztő könyvekben, folyóiratokban, újságokban mindazokat a közhasznú ismereteket, melyeknek hasznát veheti. A kiskunfélegyházi közkönyvtárnak valóban a legszélesebb értelemben népkönyvtárnak kell lennie amellett, hogy a tudományos érdeklődést is szolgálja. A könyvtár létesítésére, megteremtésére minden adódó lehetőséget föl kell használni és komoly akarattal latba vetni. Nem szabad az elméletben gondolkodó teoretikusok hibájába esni, akik mindig nagy lehetőségekre, eszközökre várnak, hogy nagy céljaikat megvalósíthassák s mivel ez eszközök nem állnak legott rendelkezésükre, hát semmit sem csinálnak. Haaz első keresztény hitközség addig várt volna megalakulásával, míg „egy méltó gótikus székesegyház“ fölépítésére be nem folyik a szükséges pénzalap, még talán ma is várhatnának. A könyvtárt megteremtheti a város közönséges megvalósulásához a társadalom is hozzájárulhat. A közelmúltban a hajdúszoboszlói római katolikus egyházközség a hívek adományából építtetett díszes kultúrházat, melyet Tasnádi Nagy András igazságügyminiszter, a város képviselőjének részvételével avattak föl. Városunkban a Móra Ferenc Társaság közkönyvtári bizottsága tett kezdeményező lépéseket egy közkönyvtár létesítése ügyében. A város nagy szülöttjének, Móra Ferencnek emléke adja azt a kínálkozó ötletet, hogy a kiskunfélegyházi közkönyvtár Móra Ferenc Könyvesház nak neveztessék el. Az a művelődés, mely a közkönyvtárból indulna ki és széleskörű olvasóközönséget teremtene városunkban, Kiskunfélegyháza közműveltségének gyarapításához, a városi kultúralét színvonalára való emeléséhez a legnagyobb mértékben hozzájárulna. Takács Béla: KÉSZÜL A KIS TUNGSRAM KRYPTONLÁMPA. LEGMODERNEBB FELSZERELÉS BIZTOSÍTJA KIVÁLÓ MINŐSÉGÉT, SUGÁRZÓ FÉNYÉT. A távoli hegyek. Mikor az este elterped, Szürke, homályos lesz a táj. Utam végén felém intenek A nagy messzeségből A távoli hegyek. Az éj felvonja fátyolát, Sötét borul az utamra. Szemem a vak homályba mered S eltűnnek előlem A távoli hegyek. Oszlik az éj, jön a hajnal, Ragyogó ismét a vidék. Rogynak bár térdeim, de megyek, Mert hívnák magukhoz A távoli hegyek. Pataki József: Bioprafikai cserztértyek Az elmúlt esztendő szeptemberében beigazolódott a magyar külpolitika húsz esztendőn át következetesen és szívósan irányított felfogásának helyessége. Fanatikusan hirdette minden magyar külügyminiszter, hogy a békeszerződések helyességét el nem ismeri és minden törekvés azok megváltoztatására irányul. A közvélemény az volt, ha csak egyszer sikerül egyetlen téglát meglazítani vagy épen kiemelni a békeépületből, akkor további makacs kitartással végre egyszer mégis csak le lehet rombolni ezt a hazugság várat. A magyar külpolitika teljes diadalt aratott a Felvidék egy részének visszaszerzésével és nincsen senkinek kétsége, hogy ezt nyomon kell követni a román és szerb határkiigazításnak. A sikert elhomályosította, az eredményt csökkentette elsősorban a német támogatás teljességébe vetett hitűek megrendülése, azután azok az események, melyek Vízkereszt éjjelén következtek be, amikor reguláris cseh csapatok bombázták. Munkács városát azzal a félreérthetetlen céllal, hogy oda behatoljanak és így kierőszakolják a német-olasz döntőbírósági ítélet megfellebbezhetőségét. Hála Magyarország nagy barátainak Mussolininak és a lengyel kormánynak, erélyes intézkedések történtek, hogy a müncheni ítélet jogerős maradjon és az a törekvés, amely a közös magyar—lengyel határt megvalósítani akarja, majd célhoz is juthasson. Kétségtelen, hogy e pillanatban az érdeklődés homlokterében a magyarokkal rokonszenvező angol miniszterelnök Chamberlein római utazása áll, aki Mussolinival el kell, hogy intézze — más kérdések mellett — a müncheni egyezmény értelmezését is. Az angol-francia felfogás szerint a müncheni paktum a világháború után felmerült összes vitáknak az elintézése, melynek szellemében kell megoldani minden más későbbi vitát, míg a tengelyhatalmak, vagyis Olaszország és Németország kiinduló pontnak tekinti Münchent, mely után hasonló békés engedményeknek kell következni. Arra, hogy ilyen engedményeke t