Kiskunfélegyházi Közlöny, 1942. január-július (4. évfolyam, 1-28. szám)
1942-01-03 / 1. szám
4b évfolyam 1. szám. Áraló fillér Kiskunfélegyháza, 1942. január 3 KISKUN notioni Szerként«Mg és kirditbhratzll Vobuss könyvByODUla, Bercsényi u. 1. Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő: dr. Szent-Iványi András Lapunk előDaetéd árai Egész évre SZOP, félévre a*MP, negyedévre 1*30 . A falusi lakosság elhanyagolt helyzetének javításáról, a nyomorgó falusi szegénység felemeléséről már többször írtunk és örömmel állapítottuk meg, hogy mindezeket a kérdéseket a kormány nagyszabású politikájának tengelyébe állította és a városokon kívül élő lakosság társadalmi, egészségügyi és gazdasági gondozását elsőrendű feladatának tekinti. Ma már elismert igazság, hogy a rendszertelen, idejét múlt és műtő hatású jótékonykodás a segítésnek nem megfelelő eszköze, hanem a munkabíró és dolgozni kész, de munka és kereset nélkül tengődő szegénységet a termelő munka rendjébe kell beállítani, azt állandó munkaalkalomhoz, éltető keresethez és így igazi létfeltételekhez kell juttatni. A termelést minden munkaerő felhasználásával fokozni kell s ez a többlettermelés biztosítja az állandó anyagi forrást a messzetekintő szociális tervek megvalósításához. Ha a jótékonykodás nem is segít megoldani a szegénység kérdését, mégis a társadalom odaadó, lelkes közreműködését nem lehet, mert az eredményes kormányzati tevékenységhez nem elegendők a még oly alaposan átgondolt törvények és rendeletek és nem elegendő az azok végrehajtására hivatott szervek buzgalma sem. A társadalomnak a feladat nemzeti fontosságát fel kell ismerni és el kell vállalni. A társadalmat pedig természetszerűen csak azok vezethetik, akik az élen állanak, így faluhelyen a pap, tanító, jegyző, orvos, postamester, uradalmi intéző. Közvetlen tapasztalat igazolja azonban, hogy a városon kívül lakó értelmiség igen nehéz helyzetben van, maga is rászorul kedvezőtlen szociális helyzetének javítására, jogos kívánságainak nemcsak meghallgatására, hanem teljesítésére is Mert csakis a mai nyomasztó és tetterejét sorvasztó állapotából való kiemelés esetében lehet arra számítani, hogy az általános szociális politika szolgálatába sikeresen lehet beállítani. A falu problémája így szorosan összefügg a falusi értelmiség problémájával. Az első követelmény az egészségügyi. Igen sok vidéken a pap, épen úgy, mint a tanító, a jegyző úgy, mint az orvos, hivatásának egészségtelen házban él, különösen a mellékhelyiségeket illetően. Az értelmiség részére épen oly szükséges a kiskertakció, mert az élelmezés terén is leküzdhetetlen nehézségekkel küzdenek. Súlyos gondot jelent a gyermekek neveltetése, iskoláztatása. A falusi értelmiség legnagyobb részben élete végéig a faluhoz van kötve és nincsen reménye arra, hogy felsőbb iskolai székhelyre kerüljön. A haladottabb államokban már felismerték a falusi lakosság városba tódulásának hátrányait és lehetőleg visszatartják a városon kívül lakókat a városba özönléstől. Erre azonban az egyetlen mód a város és a városon kívüliség közötti nagy színvonal különbség elenyésztetése. Három év munkája... Az ő és az új esztendő találkozóján megkértük dr. Rozsnyai Béla polgármestert, hogy tájékoztasson a múlt munkájáról és a jövő tervéről. Az általános társadalmi, közigazgatási, pénzügyi, egészségügyi, szociális és egyéb városunkat érintő kérdésekre adott válaszát körülbelül a következőkben összegezhetjük : Három esztendeje, hogy a város közigazgatásának vezetését átvettem. Új, szép és tekintélyes állást jelentett számomra az 1939-es újesztendő. Mégsem túlzok, ha azt mondom, hogy az 1942-es újesztendőben sokkal boldogabbnak érzem magamat, mint három évvel előbb. Ismeretlen idegen voltam s azért --—"á.vílvtw Cl.MIUlíl*-. .líouggtl, ÖV4 ellenszenvvel kellett megküzdenem. Minél inkább éreztem becsületes jószándékomat, minél inkább tudatában voltam annak, hogy az önkormányzati tisztviselő első perctől kezdve össze kell, hogy forrjon a vezetésére bízottakkal, annál inkább fájt, ha ennek nehezen leküzdhető akadályait láttam. Most úgy érzem, hogy a kölcsönös bizalom jellemzi azt a közös munkát, amelyet közvetlen munkatársaimmal együtt végzünk. Nem közömbös az, — sőt legtöbbször a város életére tragikusan vagy felemelőleg kiható — hogy a vezető tisztviselők, valamint azok és a város társadalma között megvan-e a szükséges összhang és az egy cél felé való törekvés. Boldogan állíthatom, hogy a városházáról, sőt a képviselőtestületből is kipusztult a személyi és politikai ellentét. A közgyűlési terem már nem indokolatlan személyi és a napi politika által irányított szócsaták helye, mert a tagok hazafias érzéstől áthatott egységes városi politika szolgálatában fejtik ki működésüket. A közigazgatás zavartalan menetét, valamint a közönség kifogástalan kiszolgálását megnehezíti elsősorban a különleges és háborús állapotokkal járó napról-napra szaporodó sok új feladat megoldása, több tisztviselő tartós megbetegedése, tisztviselők katonai szolgálata, valamint az, hogy a megüresedett állások betöltésére még mindig nem kaptunk engedélyt, pedig a felszaporodott munka kifogástalan elvégelvégzésére sem a fogalmazási, sem a kezelő személyzet nem elég. Legtöbb panaszra a kötött anyag gazdálkodással kapcsolatos adminisztráció ad okot. Itt két — rendes munkahelyéről elvont — tisztviselőn kívül havi 40—50 pengős fizetéssel ideiglenes alkalmazottak dolgoznak és látják el naponta több száz ember igényét. Szükség volna több rendes fizetéssel alkalmazott komoly férfi munkaerőre. A város közismerten leromlott anyagi helyzetét sem takarékoskodással, sem ügyeskedéssel nem lehet máról-holnapra teljesen megoldani. Az első,1940. évre készített költségvetésem 943 százalékos pótadószükségletével komoly felháborodást keltett nemcsak városunkban, hanem a vagyonfelügyeleti hatóságoknál is. A célt elértük, mert úgy a napi sajtó, mint a közigazgatási szakirodalom foglalkozott példátlan anyagi leromlásunkkal, amelyet ez a költségvetés lényegileg reális alapokon tüntetett fel. Be kellett látni minden vonalon tarthatatlan helyzetünket. A miniszterközi bizottság pótadónk százalékát már 1940. évtől 120 százalékra szorította le, a hiány fedezésére pedig évről-évre magasabb államsegélyt folyósított. 1939. év kezdetén 1.247.000 P — ma is fennálló — Speyer kölcsönön felül 1.512.600 P összegű rövid lejáratú váltó és egyéb kölcsön terhelt. Ebből három év alatt 665.000 pengőt törlesztettünk. Az 1939. esztendőt 98.000 P számadási hiánnyal kezdtük, az 1941. évet pedig szerény számítás szerint is 250.000 P számadási felesleggel fogjuk zárni, ami annyit jelent, hogy a kölcsönök törlesztésén kívül 350.000 pengővel javult háztartási helyzetünk. Időközben a kormány 300.000 pengős kamatmentes kölcsönt bocsájtott a város rendelkezésére, de ennek beszámításával is több mint 700000 pengős a három évi gazdálkodásának eredménye. A meglevő bajokhoz képest nem sok, de megnyugtató, hogy nehéz viszonyok között, az árak, az illetmények és nyugdíjak emelkedése mellett, pótadó emelése nélkül számolhatunk be helyzetünk javulásáról. Alkotni nem sokat tudtunk, mert ebben gyenge pénzügyi helyzetünkön