Félegyházi Ujság, 1947 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1947-08-08 / 2. szám

2 НЕЛ TÖRTÉNT különös dolog Peyer Károllyal és társaival — csak egyszerűen helyükre ke­­rültek. Már régen elvesztették gyökerüket a magyar munkásmozgalomban s csak erőltetett hagyománytisztelet tartotta vissza a szociáldemokrata dolgozókat attól, hogy az ideológiai elszakadást valóban gyakorlattá is tegyék. Peyer Ká­­roly fáradt, öreg­ember, annak idején sokat is dolgozott , szentimentalizmus vett erőt a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusán, amikor emlékezetes me­­morandumuk végső következményeit nem vonta le. A Szociáldemokrata Párt egyik legrégibb s legbecsületesebb vezetője akkor azt mondotta, hogy ha róla hozna a pártgyűlés ilyen határozatot, úgy ő félórán belül főbelőné magát. Peyer nem lőtte főbe magát — az öngyilkosságnak más és dicstelenebb for­­máját választotta. Mert azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy aki a munkásmozgalomból átáll az ellenkező oldalra, politikai halott lesz. Soroljuk fel a példákat erre? Nem szükséges, ne bolygassuk a halottak nyugalmát­­ vagy nyugtalanságát. Peyeréket sem bolygatjuk, s nem bolygatja ezt a dolgot a magyar munkásság sem. Lerázta magáról emléküket, s rövid idő kérdése már és sokan tudni sem fogják, ki volt Peyer Károly. Mert hogy ki Györki Imre, vagy Pozsgay Gyula — azt már ma sem tudják. Ne velük foglalkozzunk most, amikor választásra készülünk, s amikor a magyar demokráciáért döntő harcban állunk a magyar múlt ittmaradt lovag­­jaival. Persze, hogy voltak mindenütt szövetségeseik, voltak mindenütt „beépí­­tett“ embereik, akik tudva vagy öntudatlanul igyekeztek gyengíteni a sorok egységét. Régi és döntő parancsa a szocialista mozgalomnak, hogy a kisebb érdeket fel kell áldozni a nagyobb érdeknek. Itt ma egy döntő és a magyar munkásosztály sorsát eldöntő érdekről van szó: ez a demokrácia megerősítése, megszilárdítása, az ellenforadalom végső leverése. Aki harc közben azt nézi, hogy elég fényes-e a kardja, hogy „szabályos-e“ zubbonva — az megállítja az egész rohamot, fékezi a rendet, s győzelem helyett csatavesztésre ké­­szül. Aki 1947-ben felveti a kérdést, hogy fel kellett-e oszlatni az összeeskü­­vőkkel, reakciósokkal teletűzdelt, munkaképtelen nemzetgyűlést (csak azért, mert ott volt mandátuma) — annak fogalma sincs a magyar dolgozók érdeke­­ről és viharos követeléseiről. Mert a nemzetgyűlést elsősorban a dolgozó töm­e­­gek ellenállhatatlan követelésére kellett feloszlatni — még akkor is, ha abból néhány képviselő kimarad —, sőt éppen azért, hogy kimaradjon. S az, aki magát egykor, sőt még ma is szocialistának vallja, talán meg­­tanulhatod volna annyit Kunfi Zsigmondról és Rónai Zoltánról, hogy soha nem tartoztak semmiféle polgári párthoz. S talán tudhatna annyit, hogy a munkásmozgalom e szent mártírjainak nevét ne vegye valótlanságok fedezésére a szájára. Kívánja Peyer Károly, hogy nyilvánosságra hozzuk, miként nyilat­­kozott róla éppen Kunfi és Rónai? Nem tesszük, mert még így sem hozzuk kapcsolatba a mi nagy halottaink nevét ezekkel a nagyon kis, törpe halottaké­ val. A magyar munkásmozgalom kitörli emlékéből azoknak a nevét, akik a ve­­szedelem idején elfordultak tőle, szembefordultak vele — s az ellenséget segítették. Payer Károly, s azok a kevesek, akik vele mentek, tulajdonképpen csak deklarálták magukat. Nem a Radikális Pártról van szó, az bennünket nem érdekel — róluk van szó, akik le tudtak szállni a dolgozók nagy érdekközös­­ségéből a nagytőke sivárságába, akik kicsinyes, önző hiúságból elszakadtak az egyetlen igaz hivatástól, a dolgozók felszabadításának magasztos eszméjetől. Erre csak az képes, aki soha meg sem értette, hogy miről van szó. Veszte­­ség nem ért bennünket, csak tisztábbak és egységesebbek lettünk — a túlol­­daltól pedig nem irigyeljük Peyeréket, erről mindenkit biztosíthatunk. FÉLEGYHÁZI ÚJSÁG Megérkeznek a szakszervezeti cipők A szakszervezetbe még e héten megérkeznek az olcsó akciós cipők. A szakszervezet vezetőségétől kapott értesülés szerint több mint 300 pár cipőt oszt szét a szakszervezet tagjai között.­­A cipők két­féle minőségben 25 és 35 forintos áron kerülnek ki­­osztásra, augusztus 15. után. A kiosz­­tásra kerülő cipőkből 290 párat a ku­­bikusok, 93 párat az ipari munkások kapnak. A hónap végén kiosztásra kerülő 150 forintos ekét előjegyeztetni a Földmunkás Szövetkezetben lehet. Új munkalehetőséget teremt a szakszervezet A hároméves terv első napjaiban a félegyházi szakszervezet harcot indít a munkanélküliség leküzdésére, s új munkalehetőségeket teremt. Hevér Mária elvtársnő, aki a szak­­szervezeti munkaközvetítést intézi, kö­­zölte, hogy a Duna­-Tisza csatorna építkezéséhez Félegyházáról 2—300 munkást keresnek. Kubikusok, betonr­ácsok, vasbetonszerelők kaphatnak munkát a jövő héten a szakszervezet­­ben. A jövő héten a Sió-csatorna építésére is útnak indul egy 200 tagú kubikus csoport. A munkanélküliség elleni harcban döntő jelentőségűek azok a tárgyalások, amiket a szakszer­­vezet vezetősége folytat a város mér­­nöki osztályával s amiknek eredmé­­nyes befejezése után a jövő hónap elejére megszűnik a munkanélküliség. Egészségügyi gondozás lesz a Vöröskereszt új feladata Augusztus 2-án és 3-án a Vörös­­kereszt országos kongresszust rende­­zett Szegeden, melyen a kiskunfélegy­házi fiók­szervezetet Juhász Kálmán elvtárs polgármester, elnök és Tóth Gy. Ilona ügyvezető titkár képviselte. Dr Pujzter egyetemi tanár a szegedi Vöröskereszt elnöke nyitotta meg az értekezletet, majd Vállai Gyula orsz. ügyvezető igazgató ismertette a kong­­resszus célkitűzéseit és eddigi műkö­­dését.­­ Első és legfontosabb kér­­désnek tekinti a Vöröskereszt, hogy a háborús bajok és hadifogolyszolgálat lezárása után a gyári munkásság és a munkásgyermekek egészségügyi gon* dozása képezte a vöröskereszt főfela* datát. Albizottságok alakulatok, ahol Juhász elvtárs polgármester is tiszt* séget kapott, majd az egyes albizott* ságok és csoportok előadói az orszá*­gos kongresszus elé viték javaslataikat, amellyel a szociális gondozás és egész­­ségügyi ellátás megjavítását kívánják szolgálni. áldja a leck­esztő n- mondotta egy könnyesszemű asszony a héten a Félegyházi Újság szerkesz­tőségében. Hadifogoly fiáról kapott hírt lapunk hasábjain az édesanya, s boldog szívvel jött érdeklődni, hogy honnan kaptuk a hírt négy éve halottnak hitt fiáról. Nehéz feladatra vállalkoztunk ak­kor, amikor hétről hétre a magyar sajtóban csaknem elsőnek mi közöl­jük az úton vagy még Oroszorság­­ban lévő hadifoglyok névsorát. Csöng a telefon. Többszáz kilo­méter távolságból jelenti tudósítónk a félegyházi hadifoglyok névsorát. Reggel 8-tól a késő éjszakai órákig ülünk a telefonnál s várjuk a jelen­tést, kik jönnek haza. Aztán kopog az írógép, s a nyomdában a szürke ólombetűk sorokba állnak, hogy bol­dogságot vigyenek a falusi házak s tanyák közé. Apák, férjek, fiúk távoli üzenetét hozzák a szürke betűk, látszólag semmitmondóan, mert hiszen egy-egy név csak az üzenet, de mégis új éle­tet hoznak az elárvult otthonokba. Nehéz, de szép és érdemes feladat­ra vállalkoztunk. Szép és érdemes­ a boldogság, a remény egy kis szikrá­ját továbbítani a szomorú édesanyá­hoz, a férjét, apját, gyerekét haza­váró családhoz. S mi újságírók szeretettel írjuk le a hadifogoly üzenetek minden sorát, mert hiszen szebb fizetséget úgysem kaphatnánk, mint amikor egy bol­dogságtól könnyesszemű édesanya azt mondja, hogy — Isten áldja szerkesztő úr! sz. gy. Sok félegyházi fogoly érkezett Debrecenbe és küldött üzenetet (Debreceni különtudósítónk jelenti telefonon.) Néhány napos szünet után újabb hadifogolyszerelvények futottak be a debreceni állomásra. Szerdán délelőtt mintegy ezres létszámú vonat érkezett Máramaros irányából, a mai napra pedig újabb vonatérkezésről ad­­tak jelentést. A legutóbbi vonatszerelvénnyel a következő félegyházi és környéki fogo­lyok érkeztek: Madarász Ferenc Félegyháza, Da­­rázs János Csólyospálos, Balla Ká­­roly Félegyháza, Paál László Félegy*­háza, Szekér Mihály Jászszentlászló, Visoczki Antal Tiszaújfalu. А 7148/2 fogolylágerből üzennek: Pataky János szakaszvezető, Dormá­­nyi Sándor honvéd, Pongor János honvéd, Cseresztő Károly szakaszve­ zető. А Г145/1. lágerből a következő üzenetek jöttek : Laczkó Márton zász­­lós Félegyháza, Paál János honvéd,­ Koburg Mátyás tizedes, Pisák Sán­­dor honvéd, Bajomi Pál őrmester, Simai János honvéd, Rácz István tizedes. A MÁV Szolnok felé beállította a 2. vonatpárt A közönség régi kívánságát teljesí­­tette a MÁV. Augusztus 6-tól kezd­­ve a Szentesről 15 óra 28 perckor induló és Kiskunfélegyházára 16 óra 47 perckor érkező vegyesvonat elma­­rad. Helyette Szentesről 14 óra 10 perckor egy Motorvonat indul, mely Kiskunfélegyházára érkezik 15 óra 30 perckor és 15 perc tartózkodás után 15 óra 45 perckor indul Szolnokra, hová 18 óra 35 perckor érkezik. A motorvonat Szolnokról 3 óra 54 perckor indul visssza és 6 óra 42 perckor érkezik Kiskunfélegyházára. Ennek a vonatnak csatlakozása van­ a budapesti gyorshoz. A motorvonat 7 óra 08 perckor indul Kiskunfélegy­­házáról és 8 óra 27 perckor érkezik Szentesre. Nincs gyermekparalizis-járvány Az utóbbi hetekben a félegyházi a közönség körében valóságos pánikot idéztek elő az olyan hírek, amelyek tudni vélték, hogy Magyarország kü­­lönböző vidékein járványzerűen lépett fel a gyermekparalizis, így például Kecskeméten be kellett szüntetni a hastifusz elleni oltásokat, mert azt mondták, hogy ezek az oltások idézik elő a gyermekparalizis-járványt. Sze­­geden megrohanták az emberek az OTI rendelőt és mindenki véroltást követelt, mert állítólag ez az egyetlen védekezőszer a gyermekparalizis ellen. A népjóléti minisztériumtól kapott ér­­tesülés alapján közölhetjük, hogy a gyermekparalízis járványszerűen sehol nem lépett fel. Kecskeméten körülbe­­lül 70 megbetegedés történt. Szege­­den 18, Budapesten körülbelül 30. A megbetegedések több mint fele simán meggyógyult, 25 százaléka egy éven belül gyógyul. A halálesetek és a bé­­nulások száma elenyészően csekély. Bihar északi és Hajdú déli részén 3—4 eset fordult elő. Budapest pe­­remvárosaiban 5—6. A gyermekpa­­ralízis július—szeptember hónapokban szokott fellépni. Az idei megbetege­­dések sem lépték túl a rendes évi átlagot. Ijedelemre, pánikra nincs ok. A hatóságok állandóan résen vannak és mindenütt csírájában fojtják el a bajt. — Félegyházán újabb gyermek* paralízis betegedés nem lépd fel. Nem politika... ... de az is lehetne ! Szegény közszolgálati alkalmazottak!. Nehogy úgy járjatok a régóta beha­­rangozott státusrendezéssel, mint az egyházközség a Luca mama széké­ vel . . . akarom mondani tehenével. Haldoklik az öreg Luca mama és írásba foglaltatja a jegyzővel, két tanú jelenlétében a testamentumát. Már mindenről rendelkezett, amikor a jegyző eszébe juttatja, hogy mindig vallásos és templombajáró és imádsá­­gos asszony létére illendő lenne, ha megemlékezne az egyházról is végren­­deletében. Luca mama igazat ad a jegyzőnek, végigsimítja a takarót és még egy pontot diktál a testamentomba: „Az egyháznak adományozom azt a tehe­net amelyiket most két hete elloptak tőlem. De ha megkerülne, legyen a Józsi fiamé." A mostani országgyűlési választók névjegyzékének az összeírásnál min­­den párt igyekezett minél több párt igyekezett minél több párttagját mint összeírót kiküldeni. Hogy mi célból? Egyszerű . .. Előre is meg lehet főz­­ni a . .. A kisfiú forró vizet akar adni a baromfiaknak, amikor isznak. — Miért viszel nekik forró vizet? kérdi tőle az édesanyja kíváncsian. — Hogy főtt tojást tojjanak! — feleli a gyermek. (Ordas) Vasárnap délután 4 órakor választási nagygyűlés a Petőfi­ téren! Te is ott legyél!

Next