Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1982 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
2. oldal LENIN TSZ HÍRADÓ így rajtolt a „START 82/* Híradónk 1980. februári számában hírt adtunk arról, hogy szövetkezetünkben turisztikai szakosztályt hoztak létre lelkes, a természetet szerető és tisztelő fiataljaink. Az akkor még csak a szárnybontogatásnál tartó kis csapat napjainkra megerősödve, egyre több taggal gyarapodva, sikerekről számolhat be. „Start 82” elnevezéssel — május 1—2-án — gyalogtúrát szervezett az autójavító üzem Bajcsy-Zsilinzsky szocialista brigádja Kovács Ferenc kezdeményezésére, a Pilis—Visegrádi hegységbe. A természetért rajongó fiataloknak számos városnéző kirándulás után ez volt az idei első, ilyen jellegű „mozgolódása”. A túrát alapos előkészület előzte meg, majd május 1-én hajnali 5 órakor a mindenre elszánt kis csapat autóbuszra szállva elindult a számukra ismeretlen sziklafalak, szakadékok meghódítására. Erről a „hódító hadjáratról” beszélgettem Harkai István brigádvezetővel és a turisztika megszállottjával Kovács Ferenccel, s akiknek élményektől gazdag elbeszéléséből a legérdekesebbnek tűnőket kiragadva leírom olvasóink számára. A korai ébresztő ellenére jó hangulatban telt el az idő. Pestig többnyire ismerősnek tűnt a vidék. A jó hangulatot felváltotta, vagy inkább még fokozta az új tájak megismerésének izgalma. Legtöbbünk számára ez az ismerkedés Szentendrétől kezdődött. Dömörminál tartott rövid pihenő után a Sikárosi őrház következett, ahonnan az Akasztó hegy csúcsára kapaszkodtunk el. Ezt a Keserűs hegy 641 m magas csúcsa a Prédikáló-szék követte, ahonnan festői kilátás nyílt a a Zebegény—Dömös — Nagymaros — Visegrád közötti úgynevezett „kis Dunakanyarra”. A látvány valóban gyönyörű, nem véletlen ihletett annyi festőt, írót, költőt alkotásra. Még sokáig szerettünk volna itt gyönyörködni, de a rohanó idő miatt tovább kellett lódulnunk. A Vadálló-kövek környéke várt bennünket, ahol a „lódulás” egyáltalán nem jelent „költői” túlzást. Volt aki „békapozícióban”, volt aki „nadrágfékkel”, volt aki szakadt „fékkel” érkezett le a lejtőn. A látvány : meredek kiálló kövek, a mély völgyek, a zöldelő hegyoldal, és nem utolsó sorban a mászás (a szó szoros értelmében is) teljesítményének öröme hosszú ideig maradandó élményekkel gazdagított bennünket. A szerencsés „földetérés” után mindenki igyekezett jóllakni — csak úgy „bakancsos módra a tíz körme közül” — mert újabb erőpróba következett: a Rám-szakadék! Az északi bejáratnál egy tábla hozta tudomásunkra, hogy ezen az útvonalon áthaladni balestveszélyes és tilos. Na, de mi éppen azért jöttünk ide, hogy ezt lássuk! Persze, hogy nem választotta senki az ajánlott könnyebb utat. Mint utólag kiderült, kár is lett volna. Végig patakmederben vezetett az utunk, ami jó néhány „alkalmi lábmosást” eredményezett. Ezt még csak fűszerezte az addig hozzánk oly kegyesnek tűnő időjárás egy kis havas esővel, amin persze itt csak mulatni tudtunk. Meredek sziklafalak oldalába erősített láncok és bevájt lépcsők segítségével haladtunk tovább. Néhol elkeskenyedt a szakadék, csak annyi helyet hagyva, melyen még át lehet jutni. Máshol a sziklák tetején a néhány centiméteres termőtalajban kapaszkodó gyökerek látványa ragadta meg figyelmünket. A szakadékból kiérve pár kilométer könnyű séta után kezdődött első túranapunk utolsó megpróbáltatása, a Dobogókő „meghódítása”. Kinek könnyebben, kinek szuszogva, de végülis mindenkinek sikerült. Itt várt már ránk a buszunk vezetője, és indulhattunk Tatára. A természet most is hű maradt magához, új „produkcióval” mutatkozott be. Hózáporral búcsúztatott bennünket Dobogókőtől. Másnap reggel nem valami rózsás kilátásaink voltak, esett az eső. Mire azonban a Holdvilág-árok déli bejáratához értünk, ideális kirándulási idő fogadott bennünket. Bár méreteiben szerényebb, mint a Rámszakadék, látványosság azért itt is akadt. Különös élményt — és nehézséget — jelentett az úton keresztül dőlt fák alatt vagy fölött átmászni, a patak kövein átbukdácsolni vagy az árok északi végén felállított létrán kijutni onnan. Ezt követte a túra „csúcsélménye”, amely ugyan nem szerepelt az előzetes tervekben. A természet — mintha csak nekünk tartogatta volna — újabb meglepetéssel várt bennünket. A száraz avar alatt néhány hófoltot találtunk. Ebből aztán egy kiadós hógolyócsatát rendeztünk pillanatok alatt. Mindez történt pedig május 2-án! A hócsatát újabb „szuszogó” követte. A Bölcső hegyet másztuk meg a rajta levő kilátóval együtt. Innen már csak pár száz méter választott el bennünket túránk végcéljától: Lajosforrás a Ságvári turistaháztól. Itt találkoztunk buszvezetőnkkel és innen már együtt folytattuk utunkat Szentendréig, ahol kiki érdeklődésének megfelelően találhatott szabadprogramot. Ragyogó fotós időben a gondot csak az idő rövidsége és a látnivalók sokasága jelentette. Szentendre maga a látványosság a 22 műemlék és több mint 40 műemlékjellegű épületével. Ezen kívül még számos műkincsével, gyűjteményeivel, múzeumaival hívja föl magára a figyelmet. Ide még vissza kell jönni! A bevezetőben „Start”-ról volt szó. A túra óta elhangzott véleményekből, a túra iránti igény nagyságából egyértelműen megállapítható, hogy jól rajtolt a „Start 82”. Köszönet ezért a tsz vezetőségének is, hiszen szállítóeszköz biztosításával jelentősen hozzájárultak túránk sikeres végrehajtásához. Reméljük, hogy máskor is számíthatunk segítségükre, ugyanis tervezzük, hogy július 10— 11-én a Bükk fensíkon túrázunk. Viszontlátásra a Szalajka völgyében. Bánfalvi Jánosné Vadálló kövek Meteor létra zavartalan folyósítása érdekében A családi pótlék A Családi Pótlék Nyilvántartó Központ nyilvántartási rendszerének korszerűsítése szükségessé teszi a családi pótlékban, jövedelempótlékban részesülő dolgozók és igényjogosult gyermekeik személyi számának felvezetését az igénykartonra. Fentiek értelmében a kiküldésre kerülő nyomtatványt kérjük kitölteni a személyi igazolvány 11. oldalán található 11 tagú személyi szám beírásával. Ugyancsak a személyi igazolvány alapján kell kitölteni a családi pótlékban, jövedelempótlékban részesülő gyermekek adatait, akik önálló személyi igazolvánnyal rendelkeznek. A többi gyermek személyi számát az anya személyi igazolványában található személyi lap alapján kérjük kitölteni. Az így kitöltött adatlapot szíveskedjenek termelőszövetkezetünk címére visszaküldeni, vagy személyesen leadni a központi iroda 4- es szobájában. Nagy részvét mellett temették el Kecskeméten Toldi Miklóst, aki tragikus motorkerékpár baleset során vesztette életét 39 éves korában. Toldi Miklós megbecsült tagja volt termelőszövetkezetünknek, puszta ötösével nemcsak hazánkban, hanem külföldön is öregbítette a magyar lósport hírnevét. A termelőszövetkezet vezetői díszőrséget állnak a ravatal mellett A gyászmenet Híradónk olvasóinak többször hírt adtunk szövetkezetünk kézimunka szakkörében folyó tevékenységről, az általuk elért eredményekről. A megyei és országos szintű kiállításokon színvonalas kézimunkáikkal sikerélményük gyarapodott. Régi vágyuk teljesült azzal, hogy májusban ötnapos erdélyi körúton vehettek részt. Céljuk néprajzi ismereteik bővítése, Kalotaszeg és környékének, népi hímzések tanulmányozása volt. Kolozsváron keresztül érkeztek Kalotaszegre. Az utcákon asszonyok, lányok kisebb-nagyobb csoportokban ülve kézimunkáznak, a kézimunkák a kerítésekre vannak kifüggesztve és árulják. A népi hímzést ismerőket itt egy kis meglepetés is érte, mert az eladásra szánt blúzok, térítők, párnák között eléggé giccses darabokat is láttak. Gimestetőn egy kis fatemplomban azonban előbbi csalódásuk után elámulva gyönyörködtek a templomot díszítő szebbnél-szebb kézimunkákban. Az eredeti népi motívumú hímzések minden darabjára rá volt hímezve készítőjének neve, sőt még az is, hogy a kézimunkát milyen alkalomból (keresztelő, házassági évforduló, betegségből felgyógyulásra stb.) készítették, illetve ajándékozták a templomnak. A szászhegyi Barátság művésztelepen is voltak, ahol a valamikori Lázár grófok kastélyában egy-egy alkalommal különböző nemzetek (románok, magyarok, lengyelek stb.) 30 legtehetségesebb népművész jelöltje tanulmányozza a népművészetet. A kastély szobáinak berendezése lenyűgöző látványt nyújt. A látogató gyönyörködhet az ott elhelyezett magyar népművészeti tárgyakban, gyönyörű faragott bútorokban, hímzett lepedőkben térítőkben, szebbnél-szebb szőttesekben, szőnyegekben, kovácsolt vas lámpákban stb., mely tárgyak a szobákban úgy vannak elhelyezve, ahogy azt valamikor régen használták az őslakók. Sírjuk során a szinte leírhatatlanul sok, szebbnélszebb élményből mély benyomást tett a csoport tagjaira Tamási Áron sírja, a torockói múzeum, felette 1130 méter magasságban a hatalmas három csúcsú „Székelykő”. Segesvárott hallották azt a mondát, miszerint itt látta utoljára Petőfi Sándort egy Lengyel József nevű katonaorvos. Hazafelé jövet fölkeresték az aradi 13 vértanú emlékművét, melyre koszorút is helyeztek. A látnivalókban és élményekben gazdag öt napos út nagyon jó hangulatban telt, sokat énekeltek, sőt egyik este, vacsora után, mikor szép magyarnótát húztak a zenészek, a fiatalok és idősek egyaránt táncra perdültek. Id. Ágó Józsefné, a kézimunka szakkör vezetője örömmel mondta el, hogy egymást segítő jó kollektíva vett részt a kiránduláson. Csányi János gépkocsivezető nagy türelemmel és odaadással volt az utasokkal szemben, és biztos kézzel vezette az autóbuszt a vadregényesen szép, nehéz utakon. A kiránduláson résztvevők nevében a termelőszövetkezet vezetőségének, elnökének ezúton is köszönetet mond a felejthetetlenül szép öt napért. U. P. A kézimunka szakkör tagjainak erdélyi útjáról A szakkör kirándulásáról nem tudunk képet közölni, de bemutatjuk egyik szép alkotásukat, mellyel sikerrel szerepeltek már kiállításon is 6. szám Anyakönyvi Fairek SZÜLETTEK: Czinege András an.: Kürtösi Erzsébet, Kisállattenyésztés. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Tarjányi László és Farkas Erzsébet, Autójavító; Török Ferenc és Szombati Mária, Központi iroda. MEGHALTAK: Csabai István 80 éves, Bugac, Móricz Zs. u. 23.; Kiss László 85 éves, Kiskunfélegyháza, IX. körzet 159.; Tajthi Imre 56 éves, Kiskunfélegyháza, IX. körzet 161.; Toldi Miklós 39 éves, Lajosmizse, Kossuth u. 124.