Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1985 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

HÍRADÓ XIII. évfolyam, 1. szám, 1985. január KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET ÜZEMI LAPJA Ára: 1,50 Ft Energiagazdálkodási és szállítási feladatok teljesítése 1984 első háromnegyed évében Termelőszövetkezetünk vezetősége évek óta fontos feladatként értékeli az energiagazdálkodást, a ter­melés feltételeinek zavarta­lan biztosítása, az energia­felhasználás biztonságos voltának megteremtése és az energia­költségek csök­kentése, optimalizálása megvalósításában. Ezért évenként rendszeresen a vezetőségi ülés napirendjé­re tűzi az energiagazdálko­dási tevékenység értékelé­sét, feladatmeghatározását. A decemberi vezetőségi ülés különálló napirendi pontként tárgyalta az ener­giagazdálkodási és szállítási feladatok teljesítését. Az értékelés 1984. első három­negyedévére terjedt ki. 1984. évre tervezett ener­giafelhasználás költsége 29 millió forint volt, mely fele részben az üzem- és kenő­anyag költségből, negyed­részben a földgáz fogyasz­tásból és szintén negyed­részben a villamos energia felhasználásból tevődik össze. Bár a tervezett energia­­költség a termelőszövetke­zet össz kiadásainak csupán 4,8 %-át teszi ki, az energiaköltségek roha­mos növekedése miatt szövetkezetünk vezetősé­ge nagy gondot fordít az energiagazdálkodásra. Ezt legékesebben az is bi­zonyítja, hogy a szűkös be­ruházási források nagy ré­szét 1984. és 1985. évben is energiaköltség csökkentő, energiamegtakarítást és energiastruktúra változást eredményező beruházások megvalósítására fordítjuk. Legnagyobb mértékű az energiaracionalizálási hi­tellel megvalósuló gáz­­beruházás, mellyel Bem kerületünk virágkertésze­tét láttuk el gázzal, s 1985 első félévében sor kerül a dohányszárító pajták és egyéb üzemi épületek gázellátására is. Az 5 millió forintba kerülő beruházás 3 év alatt térül meg. Üzembehelyezésre ke­rült a lakatos üzemet ellátó gázvezeték is, így 1985 év­ben már ott sem haszná­lunk tüzelőolajat az üzemi épületek fűtésére. Megvalósult a Virágbol­tunk gázellátása is és fele részben a bugaci vendég­tanyák propán-bután gázos fűtése is. Így lehetővé válik majd a szezonvégi és téli vendégfogadás is. Tervez­zük 1985. évre fonyódi üdü­lőnk földgázellátását is, hogy teljesebb körben ki tudjuk használni az üdü­lőnk kínálta pihenési és szórakozási lehetőségeket. A fenti beruházások megvalósulásával azt a célt is sikerül elérnünk — ami rendeletben fogalmazódott meg —, hogy közületi szer­veknek 1985. december 31. után tüzelőolajat fűtés cél­jára nem szabad felhasz­nálni. Ezen kívül a jelen­legi árstruktúra mellett a gázfelhasználás gazdaságo­sabb, mint az olajfogyasz­tás és kedvezőbb hatásfok­kal használható fel. Reméljük, hogy ilyen 1984. évi indítás és hozzá­állás mellett a következő években jelentős energia és energiaköltség megtakarí­tást érhetünk el. Az energiafelhasználást tételesen értékelve először az üzem- és kenőanyag fel­­használást vegyük szem­ügyre. Az első háromnegyedév­ben a termelőszövetkezet egészében 4,8 %-ot taka­rított meg az üzemanyag költségből, nagyrészt azért, mert a legtöbb üzemanyagot felhasználó főágazatok (növényter­mesztés, kertészet) jelen­tős megtakarítást értek el. Ez persze az üzemanyag felhasználásban közvetle­nül érintett dolgozók jó munkáján kívül részben sajnos a kedvezőtlen időjá­rásnak is betudható. Ará­nyában jelentős üzemanyag költség túllépés várható az ipari, a szolgáltató főága­­zatnál és a szarvasmarha­tenyésztésnél. Legnagyobb arányú és mértékű megtakarítás volt a dohányszárítók üzemelte­tésénél. Bizonyosan közre­játszott a kedvező időjárás és a konténerek helyetti tűsorkeretes szárítás alkal­mazása is. De a 27 %-os megtakarítás elérésében je­lentős szerepet játszott a szárítás gondos végzése is, mely az ott dolgozók mun­káját dicséri. A földgázfelhasználást vizsgálva a termelőszövet­kezet egészénél itt is meg­takarítást értünk el. A terv eredetileg az 1983. évi gáz­költség és felhasználás 4,9 %-os mérséklését tűzte ki célul és ezt a vizsgált idő­szakban 2,7 %-kal sikerült túlteljesíteni. Sajnos, azt is be kell látnunk, hogy ezt az eredményt is csak az MGF és Sirokkó szárítók aszá­lyos időszak miatti megta­karításával sikerült elér­nünk, mert az összes többi felhasználási helyen kisebb­­nagyobb mértékű túllépés fordult elő. Arányában je­lentős a túllépés a Martin telepen, a növendéklibák­nál. A túllépést viszont ma­gyarázza a tavalyi 20 ezer darabbal szemben az idei 56 ezer darab liba felneve­lése, a tavalyinál korábbi időpontú kezdés és a késői libanevelés indítása. A köz­ponti major épületeinek fűtése ez évben várhatóan azért azért kerül többe, mert a januári gázszivár­gást későn sikerült észre­venni, s ezáltal jelentős mennyiség ment veszendő­be. A beszámoló készítésé­vel egyidőben történt fel­mérés alapján várható, hogy 1984. év­ben 9,9 %-kal kevesebb gázt használtunk fel, mint terveztük. Az 1 m3-re eső költség valamelyest emelkedni fog tsz. szinten, az általános célú gázvétele­ző helyek beépítésével, (Martin telep, Tápkészítő üzem, Lakatos üzem, Vi­rágbolt), mert ez esetben a gáz ára 7,85 Ft/m3, ellentét­ben a nagyüzemi fogyasztó­ként (nagy felhasználási helyeken) elérhető 3,40 Ft/m3-es árral. Szükségesnek tartanám felhívni a figyelmet arra, hogy ahol komfortossá vált a fűtés, ott a fűtés nehéz­ségeinek feledtével az is homályba merül, hogy a gázfűtés sem olcsó. Főleg az irodákban és a szociális helyiségekben tapasztalha­tó, hogy a fűtést, (ha a hő­mérséklet már túlhaladja a tűrőképességet) az ajtó vagy ablak nyitásával „sza­bályozzák”, s csak kevés embernek jut eszébe, hogy a kötelezően előírt 20 C°-os belső fűtési hőmérsékletet a fűtőberendezés teljesít­ményének csökkentésével is el lehet érni — ráadásul költség­takarékosan. A fű­tőktől, vagy erre a feladat­ra kijelölt dolgozóktól ezt is számon kell kérni. Nekik is tudniuk kell, hogy meg­határozott „keret” áll a rendelkezésükre, azon be­lül kell gazdálkodniuk. A villamosenergia fel­­használást csak a teljesít­ménydíjas fogyasztók ese­tében vizsgáltuk, ami a tel­jes tsz. szintű felhasználás kb. 97 %-a. A tsz. villamosenergia költsége 7,9 %-kal várha­tóan meghaladja a terve­zettet, míg a villamosener­gia felhasználás csupán 2,7 %-kal több a tervezettől. A jelentősebb felhasználási helyek (a Bem, a Rákóczi kerület, Burgonya-tárház, Központi iroda, Bugac pusz­ta kivételével) a tervezettől több áramdíjat fizettek, 5 %-kal emelkedett a fajla­gos villamosenergia költség is. Ennek oka az egyidejű villamosteljesítmény igény növekedése is, és az a saj­nálatos ok, hogy az éjsza­kai fogyasztás aránya mér­séklődik és ugyanaz a fo­gyasztás áttevődik nappal­ra, vagy csúcsidőszakra, pedig akkor kb. háromszor drágább 1 kWh költsége. Ez főként a Tápelőállító üzemnél és a Lakatos üzem­nél eredményez igen magas fajlagos költséget. A fenti helyeken lehet és kell is tenni lépéseket az 1 kWh költségének mérséklésére. Az 1977-ben üzembe került fázisjavítási beruházás kb. most hozta meg harmadszor a befektetett költséget, 1984. évben 236 ezer forint áramdíj visszatérítést ered­ményezett. A Móczár ta­nyai rendkívül nagy arányú költség túllépés túlnyomó­­részt a vadásztársaság ez évi vadnevelési tevékeny­ségéből fakad. A szállítási tevékenység értékelése: A termelőszövetkezet össz gépkocsi üzemére el­mondható, hogy feladatát a megosztott irányított­sága ellenére el tudta látni. A kilométerekben kifeje­zett teljesítménye várha­tóan a tervezett szint alatt marad, az elmúlt év ha­sonló időszakához mérten alacsonyabb. Futott kilomé­terekre vetített összköltsé­ge jelenleg 0,53 Ft/km-el haladja meg a tervezett 10,1 Ft km-t. Ezen belül a 2,83 Ft/km üzemanyag költ­séget nem sikerült elérni, de az elért 2,90 Ft/km üzemanyag költség a ta­valyi szint alatt marad. A 3,00 Ft/km anyag­, alkat­rész költség a tavalyi és a tervezett értéket is megha­ladja a gépkocsi-park el­öregedése miatt. Az egyéb költségek (üzemanyag és anyag, al­katrész költségen kívüli ki­adások) is jelentősen emel­kedtek. Szükség lenne a gépkocsi­park folyamatos újítására, az amortizálódott gépkocsik újra történő cse­réjére. Ezt ugyan a szűkös beruházási keretből kellene megoldani, de új kocsik be­állítása esetén az üzem­anyag és anyag-, alkatrész költség is csökken, az üzem­­biztonság nő, a beruházás ily módon rövidesen megté­rülne. A gépkocsi üzem ter­vezett összköltsége 15101 eFt, a háromnegyedévi összköltség már 13 482 eFt, várhatóan túllépi a terve­zettet. A Központi major teher­gépkocsi üzeménél a fajla­gos üzemanyag költség tel­jesen a tavalyi szinten ma­radt, nem sikerült az ala­csonyra tervezett fajlagos értéket elérnie. (Itt még gyakorlatilag nem sikerült bevezetni az üzemanyag premizálási rendszert.) Az anyag, alkatrész költség a tervezett alatt és a tavalyi szint felett áll. Az egyéb tehergépkocsi üzemeknél (melyek javítá­sa az autójavító üzemhez tartozik) a fajlagos üzem­anyag költség 2,40 Ft/km-re alakult a tavalyi 2,50 Ft/ km-ről, de nem sikerült el­érni a tervezett 2,23 Ft/km szintet. Az összes tehergépkocsi üzem a vizsgált időszakban kevesebbet futott a terve­zettől. Alig kevesebbet fu­tott a múlt év hasonló idő­szakával összevetve, s míg az üzemanyag költ­ség teljesen megegyezik az 1983. évivel, az anyag-, alkatrész költség és az egyéb költségek jelentő­sen megnőttek. Az iparvágány üzembekerü­lésével 1985. évben várható­an jelentősen csökkeni fog a tehergépkocsi üzemtől el­várt teljesítmény. Az autóbusz üzem túl fogja lépni a betervezett kilométer teljesítményt és a javításra használt anyag-, alkatrész költséget is. A fajlagos üzemanyag költség a tavalyi 2,87 Ft/km és a tervezett 2,78 Ft/km alá csökkent, 2,71 Ft/km-re ala­kult. Az anyag-, alkatrész költség megnövekedése mi­att a fajlagos össz költség meghaladja a tavalyit és a tervezett szintet is. A személygépkocsi üzem kilométer teljesítménye várhatóan a tavalyi és a tervezett szint alatt marad. A fajlagos üzemanyag költ­ség jelentősen csökkent, az anyag-, alkatrész költség a tervezett szinten maradt, így csökkent a fajlagos összköltség is. Érdemes megemlíteni, hogy autó-­­ buszon történő személy­­szállításra egy évben több, mint 2 millió forintot köl­tünk. A beszámolót a vezetőség elfogadta és felhívta az érintett főágazatokat az elemzések tanulmányozásá­ra, az abból eredően szük­séges intékedések megtéte­lére, hogy fokozottabban érvényre jusson a költség­gazdálkodási szemlélet min­den energiafelhasználásban és a szállításban. Buszlai István ágazatvezető Jó évet zárt a gépkocsijavító üzem Autóbuszok, tűzoltóautók és teherkocsik várják a sorukat a Lenin Tsz. Csányi úti autójavító telepén. A műhelyekben teljes lendü­lettel folyik a munka, s az épülő, félig kész üzem­csarnok is jelzi, hogy nincs okuk panaszra a szerviz dolgozóinak — jócskán akad megrendelés, bővülő, fejlődő ágazat a gépjármű­­javítás. — Jelenleg 14 millió fo­rint értékű munkán dolgo­zunk — mondja Hegyi László, a szolgáltató főága­zat vezetője. — Egy 1978- ban kötött szerződés alap­ján mi végezzük Dél-Ma­­gyarországon az Ikarusz buszok garanciális javítá­sát. Sokan jönnek hozzánk Pestről is, mert a szervizek többségénél rugalmasabbak, nyitottabbak vagyunk. A gépkocsivezető végignézheti a javítási folyamatot az üzemben. Az idei munka­ellátottságunk jobb volt, mint az elmúlt évi, minden jel arra mutat, hogy tudjuk teljesíteni éves tervünket. — Milyen feltételek kö­zött dolgoztak 1984-ben? — Az alkatrészellátás nem volt rosszabb, mint az előző években, így a költ­ségszámokon belül tudtunk gazdálkodni. A technikai feltételekben most állunk nagy előrelépés előtt: 80 százalékos állapotban van a kompresszorház. Ha elké­szül, be tudjuk vezetni a légszerszámokat, ami a fizi­kai munkát megkönnyíti. Az új csarnok várhatóan 1985 végére készül el. Ide be tudjuk építeni a helyi vizsgáztatáshoz szükséges eszközöket. Mindkét léte­sítmény elkészülését sok­sok óra társadalmi munká­val gyorsították dolgozóink. — Nehéz volt megszer­vezni a társadalmi munka­akciót? — Az itt dolgozók szíve­sen vállalkoztak a közössé­gért társadalmi munkára. A telepen nyolc szocialista brigád dolgozik, és az egyik legerősebb KISZ-alapszer­­vezet is itt működik ná­lunk. A 150 dolgozóból 105 harminc évnél fiatalabb. A fiatalságból néha problé­mák is adódnak, de büszkék vagyunk arra a fiatalos lendületre, ami ezt a közös­séget jellemzi. Külön sze­retném megemlíteni a bu­gaci telephely 35 dolgozóját, akik a kezdeti nehézségeken túljutva szakmailag felnőt­tek a javítási munkához. A szakmai utánpótlás is biztató: van 25 szakmun­kástanulónk, és tizenheten tettek 1984-ben autószere­­relői vizsgát lakatosaink közül. — Miért volt szükség a lakatosok átképzésére? — A megrendelések csök­kenése miatt vissza kellett fogni a konténer lakókocsi gyártást. A kieső termelés ellensúlyozására viszont 100—150 gépjárművel több javítást kellett vállalnunk már az idén. A másik ok, ami miatt egyre több gép­kocsi javítását kell végez­nünk, az, hogy a nehezebb gazdasági helyzet miatt a vállalatok takarékoskodnak a javítási költségekkel. — Milyen eszközökkel növelik a szerviz bevételét? — Működik két gazdasá­gi munkaközösség is az üzemen belül. 70—80-an dolgoznak rendszeresen munkaidőn túl, és az üzem termelési értéke 1/5-ének megfelelő munkát végeznek. — Milyen a kapcsolatuk a szövetkezet többi ágaza­tával ? — A többi részleggel szo­ros a kapcsolatunk, több beruházásba is besegítet­tünk az utóbbi években. Részt vettünk a takarmány­keverő beüzemelésében és az épülő fedett uszoda vas­vázas szerkezetét is mi állítottuk fel, hasonlóan az új üzemcsarnokunkhoz. — Milyenek a kilátások az 1985-ös évre? — Az első negyedévre már biztosított a munka, az év további részére pedig most folynak a szerződés­­kötések a vállalatokkal. L. D.

Next