Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1987 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

/--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- h­íradó T­V____________________________________________________________________________/ XV. évfolyam, 1. szám, 1987. január KISKUNFÉLEGYHÁZI LENIN MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖVETKEZET ÜZEMI LAPJA Ára: 1,50 Ft Szemelvények a TOT V. kongresszusáról A szövetkezeti kongresszusok befejezéseként decem­ber 12—13-án Budapesten, az Építők Szakszervezetének székházában tartották a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusát. A tanácskozás második napján megjelent Kádár Já­nos, az MSZMP főtitkára, az elnökségben foglalt helyet Havasi Ferenc, a KB titkára, Szabó István, a TOT elnö­ke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Tozsgai Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi, Kapolyi László ipari, Markója Imre igazságügyi és He­­tényi István pénzügyminiszter, valamint a KB, a kor­mány, a társadalmi, a tömegszervezetek és a testvér­ágazatok képviselői. A csaknem egymillió szövetkezeti tagot képviselő 593 küldött részvételével olyan öt esztendőt mérlegeltek a mozgalomban, mely alatt ugyan növekedett a mezőgaz­daság termelése, de mind több nehézséggel küszködtek a gazdaságok. A kétnapos kongresszusból összeállításunkban ezúttal három felszólalás részleteit idézzük fel. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának írásos beszámolójához Szabó Ist­ván, a TOT elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. — Jólesően állapíthatom meg — mondta beszédében a TOT elnöke —, hogy az előző kongresszus óta to­vább folytatódott az a ked­vező folyamat, amelynek során a mezőgazdasági szö­vetkezetekre ható politikai környezet alapvetően me­zőgazdaság- és szövetkezet­barát lett. Ha van mozgal­munknak igazán jelentős politikai eredménye, az az, hogy nemcsak a hivatalos politika elvi síkján szűnt meg a szövetkezetek iránti ideológiai gyökerű bizal­matlanság, a mezőgazdaság szerepének dogmatikus megítélése! A tudat, a köz­­gondolkodás és a napi po­litikai gyakorlat síkjain is nagy előrehaladást értünk el. — Egyetértek azokkal, akik azt állítják — folytat­ta áttérve a gazdasági hely­zet elemzésére —, hogy a belső gazdasági környezet szigorú, és szigorú annak megjelenési formája, a sza­bályozás is. Szigorú, mert egyre következetesebben közvetíti mind a külső gaz­dasági környezet hatásait, mind a széles körben tá­mogatott politikai progra­munk követelményeit, a gazdasági egyensúly hely­reállítását és az életminő­ség javításának megalapo­zását. De hadd jelentsem ki, nem is lehet más a sza­bályozás az adott helyzet­ben, mint követelménytá­masztó és szigorú. Ezt a jellegét, sőt ennek differenciált erősítését, bár­milyen vitánk van is a részletekben, mint alapvető tendenciát el kell fogad­nunk. Ez az Országos Ta­nács álláspontja, úgy is mondhatnám, politikai plat­formja erre a kongresszus­ra amelynek megerősítését kéri. Arra kell törekednünk, hogy a szabályozó rendszer elemei összehangoltabbak legyenek. Egyértelműbben és áttekinthetőbben ösztö­nözzenek a kívánt és közö­sen vállalt célok teljesíté­sére. Tegyék lehetővé a vállalati, gazdasági teljesít­mények tényszerűbb méré­sét, összehasonlítását, reá­lis értékelését. Teremtsék meg az érdekeltség, az esz­közök és a célok összhang­ját, hogy azokat az eddigi­nél ritkábban kelljen poli­tikai eszközökkel — agitá­­cióval, meggyőzéssel — korrigálni. Kiemelten foglalkozott a TOT elnöke a mezőgazda­­sági szövetkezetek két kongresszus közötti gazda­sági teljesítményének meg­ítélésével. Mint mondta, ez nem azért fontos, hogy megveregessük saját vál­lunkat és megállapítsuk: sokat tettünk, jól dolgoz­tunk, hanem azért, hogy terveinket, tennivalóinkat a valóság szilárd talajára alapozhassuk. A mezőgazdasági szövet­kezetek a két kongresszus között növelték termelésü­ket, összességében teljesí­tették a VI. ötéves terv mezőgazdasági feladataiból reájuk jutó részt. Összeha­sonlító árakon mezőgazda­­sági termelésüket öt év alatt 13, ezen belül a nö­vény teremtését 12, az állat­­tenyésztését 15 százalékkal növelték úgy, hogy közben a folyó ráfordítások meny­­nyisége csak 9 százalékkal emelkedett. Figyelmet érdemel azon­ban a teljesítmények fejlő­désének íve. Az 1984-ig tartó fejlődés után az utol­só két évben a teljesítmé­nyek csökkenése követke­zett be és ebben a két év­ben nem teljesültek az éves tervek termelési előirány­zatai sem. Tisztáznunk kell, hogy mit jelentett ebből a szem­pontból az évek óta tartó aszály, s azt is, hogy mit jelentett a feltételek rom­lása, és a mi munkánk gyengeségei! Negyedik kongresszusunk hangsúlyozottan fogalmazta meg azt az igényt, hogy a szövetkezetek a termelést úgy növeljék, hogy közben mérsékeljék a fajlagos rá­fordításokat. Úgy gondo­lom, ebben a tekintetben nem lehetünk elégedettek az elért értékekkel. Igaz, hogy ráfordításaink már nem emelkedtek, vagy nem olyan ütemben, mint a be­számolási időszakot meg­előzően. A hasznosulás mértéke azonban nem ki­elégítő! Még sok a felhasz­nálási veszteség és elfogad­hatatlanul magas a megter­melt termékeknek a reali­zálásig tartó értékcsökke­nése. Az anyaggal, energiával való józan takarékosság határozottan észlelhető. Vannak eredményei. Ese­tenként azonban megkér­dőjelezhető a takarékosság ésszerűsége a műtrágya­használatban, a nagy bio­lógiai értékű takarmány­összetevők megtakarításá­nál, a fenntartási tevékeny­ségben és más területeken is. A tagsági kapcsolatokról — egyebek között — kö­vetkezőket mondta: — Igaz, hogy új minősé­gű tagság alakult ki, akiket másképp kell megnyerni, mint az elődöket. Ezzel a kötődés, a tulajdonosi ér­zület nem lett kisebb. A választott vezetők szakmai megalapozottsága, vezetési kultúrája, igényessége is alapvetően meghatározza ezt a kapcsolatot. A tagsági viszony szabá­lyozása kissé munkajogias­­ra sikerült. Ezt a hibát azonban nem lehet azono­sítani a tagság tudati fej­lettségének helyzetével. A­ mai szövetkezeti parasztság messzemenően érdekelt szö­vetkezetének eredményei­ben. Szabó István szólt a vezetés szerepéről és fele­lősségéről, a szövetkezeti önkormányzat továbbfej­lesztésének kérdéseiről, az érdekképviseletről is. A teljesség igénye nélkül idéztünk beszédéből, ami az írásos dokumentumok­kal együtt hű tükre a me­zőgazdasági szövetkezetek elmúlt öt évi fejlődésének. A kongresszus határozatai pedig újabb öt évre körvo­nalazták a fejlődés főbb követelményeit. NAGYOBB STABILITÁST A SZABÁLYOZÁSBAN Hemző Mária, a Kaskan­­tyúi Homokgyöngye Szak­szövetkezet főkönyvelője is felszólalt a kongresszuson. — A Kiskunság szövet­kezeteiben a tagság szor­galmas és tisztességes mun­kája csak arra volt elég az elmúlt években, hogy tal­pon maradjunk, erősen dif­ferenciáltan, kicsit előbbre­jussunk — mondotta. — A jövő építésével, a tervszerű nagyüzemi fejlesztésekkel, a vertikumok létrehozásá­val, a pénzt igénylő együtt­működésének kialakításá­val elmaradtunk. Mi ugyan kezdeményeztük az együtt­működést a húsiparral, a baromfiiparral, de érdeke­ink nem találkoztak. Megyénk gyenge minősé­gű homoktalajain a mező­­gazdaság szocialista átszer­vezése idején szakszövetke­zeteket és termelőszövetke­zeti csoportokat hoztak lét­re. Ezek már az első időben létrehozták a melléküzem­­ágakat, szorgalmazták és segítették a háztáji terme­lést. Ezekből a tevékenysé­gekből áramoltatták át a tőkét az alaptevékenység­be. Enélkül óriási vesztesé­geket hozhattak volna és hozhatnának ma is ezek a szövetkezetek. Az utóbbi években azonban új mel­léktevékenység létrehozása egyre nehezebb, jövedelme­zősége is erősen csökken. — A közvetlen környeze­temben, Kiskőrös környé­kén a szőlő biztosítja a megélhetést — mondotta —. Az emberek, pedagógustól a párttitkárig, kiegészítő jövedelme is ebből szárma­zik. Ezen az alacsony öt-tíz aranykoronás területeken egyedül a szőlőtermelés az az ágazat, amely jövedel­met és megélhetést nyújt­hat az itt élő embereknek, akiknek helyben kell bizto­sítani a megélhetésüket. Jelenleg is van vállalkozói kedv a telepítésre, de biz­tosabb perspektívát várnak. A csonthéjas gyümölcs ter­mesztésének is hagyomá­nya van a Kiskunság terü­letén. Valamikor az ország termelésének nagy hánya­dát adta ez a táj. Mára le­csökkent a termelés, mert nagy a kockázata és a be­fektetés nem térül meg a felvásárlási árakban. A ne­hézségek egyik oka a szőlő- és gyümölcságazatban ki­alakult forgalmazási rend­szer, a termelői érdekelt­ség hiánya. Megoldás len­ne­ olyan termelő-tel vá­sárlói kapcsolatot kialakí­tani, amelyben érvényesül a termelői érdekeltség is Vagyis az alapanyag fon­tosságának megfelelően méltányos részt juttassa­nak vissza a képződő nye­reségből a termelő gazda­ságoknak. Az ágazat további gond­ja, mint azt Hemző Mária kifejtette, hogy a nagy költ­séggel létrehozott ültetvé­nyek műveléséhez hiányza­nak a megfelelő gépek. A meglévők korszerűtlenek. Az ágazat gazdaságosságá­hoz vezető lehetőségek egyike a gépesítési igények megoldása Elmondta, hogy az 1985—86. évi fagykárok miatt a Kiskunságban há­romezer hektár szőlőt kel­lett kiselejtezni, négyezer hektárt pedig újra nevelni. Az 1986. évi fagykár jobbá­ra csak ezt a térséget súj­totta, ezért kérte az illeté­keseket, hogy a hektáron­kénti 10 ezer forintos támo­gatást az 1986. évi károk alapján is biztosítsák a megrendült ágazat helyze­tének javítására. — Összességében nagyobb figyelmet, határozott prog­ramot, megfelelő piaci el­helyezést és a célnak meg­felelő gépellátást kérünk az ágazat számára — mondot­ta. — A belső fogyasztói piac irányítása is a felada­tok közé tartozik. Célunk a kulturált borfogyasztás le­gyen. Most kevesen isznak sokat, azt kell elérni, hogy sokan igyanak keveset. (Eme megjegyzést derült­séggel fogadta a kongresz­­szus.) A szőlő, gyümölcs kultúra hagyományos érté­ke hazánknak, azt kérjük, hogy ehhez méltóan foglal­kozzanak vele. Beszélt a háztáji ágazat­ról is. A nagyüzemekre épülve jó eredményeket ho­zott a háztáji gazdaságok termelésének szervezése, integrálása, a jövőben azonban kiegyensúlyozot­tabb piac és árpolitikára van szükség. Az ágazat ér­zékenysége miatt nem lehet helye a kellően át nem gon­dolt vagy késve hozott in­tézkedéseknek. A lentről jövő információkat, jelzé­seket nem szabad lebecsül­ni, mert rendelettel nem lehet sertést előállítani, egyik napról a másikra csirkét sem, tejet még hosszabb idő után sem. — Az őszinte beszéd is eszköz a termelésben. Min­dent meg lehet értetni az emberekkel, de az ésszerűt­­lenséget nehezen. Ne mond­juk, hogy drágább lesz a táp, de jobb minőségű, ami­kor ebből csak az előbbi valósul meg. Az őszinte szó az, hogy­ ma ilyet tudunk forgalmazni és sajnos eny­­nyiért, de otthon egy kicsit fel kell javítani. Ezt elfo­gadják, mert biztosan tud­ják, hogy oka van, miért van így. Ez vonatkozik ál­talában mindenre, ami kö­rülöttünk történik. Az árakra — amikor az előző felárakat építjük be —, az alkatrészekre, egyebekre. Nyilatkozattal nem lehet sem szántani, sem vetni, csak működő géppel. Végezetül a jogszabályok tömegének mérséklése ér­dekében szólt. (Mint az egyik Csongrád megyei fel­szólaló elmondta, a mező­­gazdasági szövetkezeteknek 17 ezer, azaz tizenhétezer jogforrással kell dolgozni­uk!) — Nem hihető, hogy a rengeteg jogszabályt, köz­tük számtalan többszörösen módosítottat, be lehet tar­tani, illetve be lehet tartat­ni. Kívánatos és időszerű volna egyszerű számviteli rendet kialakítani. Nekünk is könnyebb lenne, meg a revizoroknak is. Ehhez még az kell, hogy a szabályo­zókban megfelelő mértékű alapvető stabilitás,­­vala­mint a helyzethez szüksé­ges mobilitás legyen. (Folytatás a 3. oldalon.) Szabó István köszöntjuk A kongresszus elnöksége Hemző Mária

Next