Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1987 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

L szám LENIN TSZ HÍRADÓ Szemelvények a TDT V. kongresszusából (Folytatás az 1. oldalról.) MI SZÜKSÉGES A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉHEZ? Tallér Lajos, a Kisszállás­­i Bácska Tsz elnöke a bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek meg­bízásából köszöntötte a kongresszust és elmondta, hogy a térség szövetkezeti összességében teljesítették a VI. ötéves terv termelési céljait. Javult a termelő­­munka és az eszközhaszná­lat hatékonysága, amit jól jellemez, hogy az egy főre jutó termelési érték más­­félszerese az 1980. évinek. — A gazdálkodást jel­lemző mutatóink azonban nem ezt a képet mutatják — mondotta —. Jórészt ki­merültek a pénzügyi tarta­lékok, többeknél veszélybe került az egyszerű újrater­melés lehetősége, helyen­ként megkezdték a vagyon felélését, sőt néhány szö­vetkezetben meg kellett is­merkedni a veszteséges gazdálkodás tényével is, ami erre a tájegységre ko­rábban nem volt jellemző. Elmondta, hogy a kedve­zőtlen gazdálkodási ered­mények, a sokszori szabá­lyozó változás hatására a szövetkezetek egy részében felszínre kerültek nem kí­vánatos jelenségek is. Több helyen lazult a belső rend és fegyelem, egyes vezetők elbizonytalanodtak, mér­séklődött a vállalkozói kedv. Ide sorolható az is, hogy állattenyésztési ágaza­tok kerültek felszámolásra. — A kedvezőtlen külső és belső körülmények egy­más hatását felerősítve je­lentkeztek — mondotta —. Ha a magunk hibái mellett a központi irányítás kriti­káját is meg akarjuk fogal­mazni, akkor az elsősorban abban összegezhető, hogy túlbecsülte a szövetkezetek teherviselő képességét. A többéves aszály, a szélesre nyíló agrárolló és az ipari tevékenységből származó mérséklődő nyereség mel­lett fokozta az elvonást. Úgy ítéljük meg, hogy ezek összefüggéseire fel kellett volna figyelni. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy csak annyit érdemes visszafelé tekinteni, ameny­­nyi okulásként fontosnak minősül. A továbbiakban néhány előrevivő ügynek minősít­hető témáról mondott véle­ményt. — Kiemelkedően fontos­nak tartom a tagok és al­kalmazottak személyi ér­dekeltségének fejlesztését. Tapasztalataink szerint ez­zel új értékek kerültek fel­színre, nagymértékben se­gítették a gazdálkodás tar­talékainak feltárását, javí­tották a fegyelmet és vég­eredményében­­ erősítették a szövetkezeteket. Hogy a személyes érdekeltség kor­szerű megoldásai mégsem hoztak átütő sikert, annak az az oka, hogy a kereset­szabályozás továbbra is bérszínvonal szemléletű, gátolja az időbéres munkát teljesítménybérrel történő kiváltását, és egy bizonyos termelési színvonalon felül a több és jobb minőségű termékek előállítását. Emi­att kellett például az egyik szövetkezetben az export­képes fűszerpaprikát kézi­szedés helyett géppel beta­karítani. Így többlet kere­set adót nem kellett fizet­ni, viszont a minőség rom­lott és így az export áru­alap csökkent. Ezen változ­tatni szükséges. Mi azt akarjuk, hogy az kapjon többet, aki nagyobb értéket állít elő. Ez a felfogás ta­lálkozik a tagok igazságér­zetével és megegyezik az egész társadalom érdekével is. A mezőgazdaságba be­áramló ipari anyagokról a következőket mondta: " Csak jó minőségű anyagokkal és eszközökkel valósítható meg olyan ter­melés, amit a társadalom elvár tőlünk. Sajnos, a me­zőgazdaságba bekerülő ipa­ri anyagok és eszközök mi­nősége az erőteljes áreme­lés ellenére sem felel meg jogos igényeinknek. Az ál­lamnak nagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy a hozzánk kerülő termékek minőségét és árát jobban ellenőrizze, hiszen minden szövetkezet nem rendez­kedhet be a traktorok, a műtrágya, a növényvédő­szerek és más anyagok vizs­gálatára. Úgy ítéljük meg — mon­dotta a továbbiakban —, hogy térségünkben, a Bács­kában és a Duna mentén ezután is elsősorban az alaptevékenységből és az ehhez kapcsolódó feldolgo­zásból kell megélni. Ebben az irányba kell tovább lép­nünk. Ezért tartom szüksé­gesnek szóvá tenni: jelen­leg nem áll módunkban teljes mértékben kihasznál­ni olyan természetadta le­hetőséget, amelyek pedig nagy felületet érintve bő­ségesen állnak rendelkezés­re. Az öntözés fejlesztésre gondolok. Az ilyen célú gé­pek drágák, a természetad­ta vízért fizetni kell — igaz most kevesebbet —, de ezt sem értjük, így a víz elfo­lyik, oda, ahol ezt ingyen, netán állami támogatással felhasználják. A közelmúlt­ban az eseti öntözési ked­vezmények is csak akkor láttak napvilágot, amikor a növények a szárazságtól már jelentősen károsodtak. Az agrárágazat feladatai­nak eredményes megoldása feltételeként említette a vertikális fejlesztés, vagyis a mezőgazdasági termékek feldolgozásának fejleszté­sét.­­ Mi úgy látjuk, hogy a népgazdaságnak és a szö­vetkezeteknek is érdeke, hogy a szövetkezeti élelmi­­szeripari termelés az eddi­giekhez képest lényegesen bővüljön. Ez megnövelné a szövetkezetek érdekeltségét, de egyben felelősségét is a végtermékek minőségéért. Ezzel a piacképes expor­tunk gyarapodhat, de jól járna a hazai fogyasztó is. Javíthatná a községek né­pesség­eltartó képességét, mert itt a Bácskában, ahol az adottságok jobbak az át­lagosnál, itt is csökken a népesség. Ezt a nagy ügyet egy-egy szövetkezet egyedi kezdeményezéssel nem tud­ja megoldani a jelenlegi anyagi körülmények mel­lett. Ehhez kormányzatunk­nak is átfogóbb és céltö­­rőbb jogi szabályozást és támogatást kellene nyúj­tania. Végezetül az érdekvéde­lemről beszélt Tallér Lajos. A felvásárló, feldolgozó vállalatokkal szemben egy­séges, szervezett fellépést sürgetett. A mozgalom, mint mondta, többet sze­retne tudni az országos ta­nács érdekegyeztető mun­kájáról, arról, hogy egyes fontos kérdésben mi volt a TOT álláspontja a döntés meghozatala előtt. Jó lenne azt is tudni, mi a magyará­zata egy-egy érdekképvise­leti álláspont elvetélésének. Véleménye szerint megérett az idő arra, hogy ezek a kérdések nyilvánosságot kapjanak, s ez annál is in­kább fontos volna, mert így mind az érdekképvise­let, mind a döntést hozók felelőssége kézzel fogha­tóbb lenne. A kongresszuson hatvan­­kilenc küldött jelentette be felszólalási szándékát. Idő hiányában azonban csak 31 hozzászólásra kerülhetek sor, bár ez sem kevés, s tu­lajdonképpen szóba kerül minden olyan téma, ami­­t a mezőgazdasági szövetke­zeteket foglalkoztatja. Akik akartak, írásban beadhat­ták felszólalásaikat, s eze­ket is a kongresszus doku­mentumaihoz csatolják. A benne foglalt javaslatoka és észrevételeket éppúgy számbaveszi az országos ta­nács intézkedési program­jának elkészítésekor, min a felszólalásokat. Tallér Lajos Népdalkórusunk sikere Két helyszínen rendezték meg megyénkben a népdal­kórusok, citerazenekarok találkozóját. A mi együttesünk Jász­­szentlászlón mutatta be műsorát. Sorrendben tizen­hetedikként léptünk fel. Azt a műsort mutattuk be, amelyikkel áprilisban a megyei minősítőn szerepe­lünk. A zsűri tagjai az ér­tékelés során igen jónak mondták az együttes műso­rát, amit a közönség elis­merő tapsa is igazolt. Bizonyára e sikernek is része van abban, hogy meg­hívást kapott együttesünk január végére a Megyei Művelődési Központba. Vöröskeresztes taggyűlés „Szövetkezetünk vöröske­resztes taggyűlése a múlt év decemberében munka­­programot fogadott el, amelyben az 1986-os évi célkitűzéseket vázoltuk”. Mondotta megnyitójában Riskó Péter, majd felkérte Fekete Bélánét, a vöröske­resztes alapszervezet titká­rát, ismertesse az elért eredményeket. A taggyűlés előtt Fekete Béláné elmondotta, hogy a 182 főből álló tagság össze­tétele igen sokrétű. Az év során két alkalom­mal került sor véradásra a Központi Majorban és az Autójavító Üzemben. 1985- ben 232 fő összesen 92,5 li­ter vért adott, míg 1986-ban 166 fő 66 liter vért adott Legtöbben az Autójavító Üzemből jelentek meg, de igen szép számmal vállal­koztak véradásra a Köz­ponti Major és a Lakatos Üzem dolgozói közül is A hagyományos véradá­son kívül, 5 fő vesz részt Kecskeméten az „albumin programban”. A plazmafe­­rézises donoroknak ezért külön köszönet jár. Besze István, Tóth Imre, Seres László, Horváth Béla, Sza­lai István évenként rend­szeresen vesznek részt eb­ben a programban. Véradóink közül 8-an ju­talomként Kecskeméten a Megyei Művelődési Köz­pontban, Strauss koncerten vehettek részt. Szeptember­ben Seres László, Pajkos Béla és Csáki István, egy 2 éves kislány szívműtétjé­hez adtak vért, amivel sike­rült az életét megmenteni. Szövetkezetünk sokat tesz a nyugdíjba vonult dolgo­zóiért, hiszen a pénzbeli támogatás mellett szabad idejükben, különböző szak­körök munkájában vehet­nek részt, vagy több ked­vezményt vehetnek igény­be. Szervezetünk tájékozó­dott 21 gondnokolt ellátá­sának körülményeiről, va­lamint 13 mozgáskorláto­zott életkörülményeiről. A novemberben megren­dezett egészségügyi hétről már beszámoltunk, s re­mélhetőleg további, ha­sonlóan sikeres rendezvé­nyekről adhatunk hírt 1987- ben is. Minden évben megrende­zésre kerül a „Tiszta udvar rendes ház” mozgalom. 1986-ban 7 utca 115 lakását értékelték a megadott szempontok szerint a szo­cialista brigádok tagjai. Munkánkhoz tartozik a dolgozók munkahelyi kö­rülményeinek vizsgálata is, melyben a Nőbizottság is sokat segített, s örömmel nyugtázhatják, hogy a ki­sebb hiányosságok ellenére a megvizsgált két üzem, a műflex és a védőüzem dol­gozói kultúrált körülmé­nyek között dolgoznak. Fekete Béláné ezután is­mertette az 1987. évi mun­katervet, melyben az el­múlt évhez hasonlóan az egészségügyi felvilágosítást, tanfolyamok szervezését, a balesetek megelőzésénél szolgáló tevékenység foko­zását tartja szükségesnek. Mint mondotta: „a véradást továbbra is nagyon fontos kérdésként kell kezelni. A szociális és egyéb tevékeny­ségben segíteni kívánunk a Nőbizottság, a Szociális Bi­zottság és a szakszervezet munkájában.” A beszámolót vita követ­te, melynek során felszólalt Mindszenti Lászlóné, a Vá­rosi Vöröskereszt Szervezet titkára, valamint Hegyi László, a párt- és gazdasági vezetés képviseletében. Ezt követően a József Attila Általános Iskola ka­marakórusa adott rövid műsort a véradók és a vö­röskeresztes aktívák tiszte­letére. A műsor után Fekete Béláné kitüntetéseket adott át a 10, 15 és 20 éve aktív véradóknak. Tíz éves véradásért Ágó József, Hegyi Lajos, Fehér István, Jászberényi László, Balla Miklós, Seres Lajos, Hatvani Béla, Gyovai Já­­nosné, Pesti József. 15 éves véradásért Csáki István, Besze Tamás, Szalai Antal, Tarjányi Gábor, Kocsis Sándor, Patyi Péter. 20 éves véradásért Tarjányi Mátyás és Kádár Péter ka­pott kitüntetést és az úttö­rőktől virágot. Az aktív és lelkes vö­röskeresztes munkájáért könyvjutalmat kapott Ágó József, Ágó Ferencné, Bán­­fi Jánosné, Balizs Ildikó, Dora Ildikó, Girasek Ká­roly, Palásti Béla, Pardely Aladárné, Rádi Andrásné, Rádi Ferenc, Szalai János­né, Tarjányi Ilona és Tasi Mária Kép és szöveg: Ném­edi László A többszörös véradás kitüntetettjei Séta a fóliavárosban A nagy névnapok után kerestem fel a Lenin tsz virágkertészetét. Útközben elképzeltem, milyen szomo­rú látvány fogad Erzsébet és Katalin nap után. Kelle­mesen csalódtam, amikor kísérőmmel, Szabó Béla ágazatvezetővel beléptünk Girasek Károlyné „birodal­mába”. Nyomuk sem volt a régről ismert, öreg üveghá­zaknak. Helyettük hatalmas duplafalú fóliasátrak sora­koztak egymás mellett. De a nagyobb meglepetés csak ezután következett: nem is látszott, hogy a közelmúlt­ban a többi sok szép virág mellett már mintegy 60 ezer szál szegfűt is leszed­tek, hogy a tsz saját virág­boltjában — megfizethető áron — értékesíthessék, le­törve az ilyenkor szokásos égig érő „maszek” árakat. Az elültetett 20 ezer tő most is javában „termeli” az utánpótlást, és a duzza­dó bimbókról ítélve újabb 60 ezer szál óriás virágú szegfűt tudnak majd szedni egészen áprilisig. Most már ketten kalau­zoltak: Szabó Béla ágazat­vezető, aki itt tanulta e szép szakmát, és Girasek Károlyné, aki évtizedek alatt úgy összenőtt kedvenc virágaival, hogy most, nyugdíjas korában sem tud megválni tőlük. Visszajött a felújított és megnövelt kertészetbe, hogy megmu­tassa, milyen meseszép vi­rágkölteményeket lehet sze­retettel és hozzáértéssel ki­hozni a földből ilyen jó kö­rül­mény­ek között. Tóth Miklós 3. oldal

Next