Kiskunfélegyházi Lenin MgTsz Híradó, 1987 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
L szám LENIN TSZ HÍRADÓ Szemelvények a TDT V. kongresszusából (Folytatás az 1. oldalról.) MI SZÜKSÉGES A TERMELÉS FEJLESZTÉSÉHEZ? Tallér Lajos, a Kisszállási Bácska Tsz elnöke a bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek megbízásából köszöntötte a kongresszust és elmondta, hogy a térség szövetkezeti összességében teljesítették a VI. ötéves terv termelési céljait. Javult a termelőmunka és az eszközhasználat hatékonysága, amit jól jellemez, hogy az egy főre jutó termelési érték másfélszerese az 1980. évinek. — A gazdálkodást jellemző mutatóink azonban nem ezt a képet mutatják — mondotta —. Jórészt kimerültek a pénzügyi tartalékok, többeknél veszélybe került az egyszerű újratermelés lehetősége, helyenként megkezdték a vagyon felélését, sőt néhány szövetkezetben meg kellett ismerkedni a veszteséges gazdálkodás tényével is, ami erre a tájegységre korábban nem volt jellemző. Elmondta, hogy a kedvezőtlen gazdálkodási eredmények, a sokszori szabályozó változás hatására a szövetkezetek egy részében felszínre kerültek nem kívánatos jelenségek is. Több helyen lazult a belső rend és fegyelem, egyes vezetők elbizonytalanodtak, mérséklődött a vállalkozói kedv. Ide sorolható az is, hogy állattenyésztési ágazatok kerültek felszámolásra. — A kedvezőtlen külső és belső körülmények egymás hatását felerősítve jelentkeztek — mondotta —. Ha a magunk hibái mellett a központi irányítás kritikáját is meg akarjuk fogalmazni, akkor az elsősorban abban összegezhető, hogy túlbecsülte a szövetkezetek teherviselő képességét. A többéves aszály, a szélesre nyíló agrárolló és az ipari tevékenységből származó mérséklődő nyereség mellett fokozta az elvonást. Úgy ítéljük meg, hogy ezek összefüggéseire fel kellett volna figyelni. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy csak annyit érdemes visszafelé tekinteni, amenynyi okulásként fontosnak minősül. A továbbiakban néhány előrevivő ügynek minősíthető témáról mondott véleményt. — Kiemelkedően fontosnak tartom a tagok és alkalmazottak személyi érdekeltségének fejlesztését. Tapasztalataink szerint ezzel új értékek kerültek felszínre, nagymértékben segítették a gazdálkodás tartalékainak feltárását, javították a fegyelmet és végeredményében erősítették a szövetkezeteket. Hogy a személyes érdekeltség korszerű megoldásai mégsem hoztak átütő sikert, annak az az oka, hogy a keresetszabályozás továbbra is bérszínvonal szemléletű, gátolja az időbéres munkát teljesítménybérrel történő kiváltását, és egy bizonyos termelési színvonalon felül a több és jobb minőségű termékek előállítását. Emiatt kellett például az egyik szövetkezetben az exportképes fűszerpaprikát kéziszedés helyett géppel betakarítani. Így többlet kereset adót nem kellett fizetni, viszont a minőség romlott és így az export árualap csökkent. Ezen változtatni szükséges. Mi azt akarjuk, hogy az kapjon többet, aki nagyobb értéket állít elő. Ez a felfogás találkozik a tagok igazságérzetével és megegyezik az egész társadalom érdekével is. A mezőgazdaságba beáramló ipari anyagokról a következőket mondta: " Csak jó minőségű anyagokkal és eszközökkel valósítható meg olyan termelés, amit a társadalom elvár tőlünk. Sajnos, a mezőgazdaságba bekerülő ipari anyagok és eszközök minősége az erőteljes áremelés ellenére sem felel meg jogos igényeinknek. Az államnak nagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy a hozzánk kerülő termékek minőségét és árát jobban ellenőrizze, hiszen minden szövetkezet nem rendezkedhet be a traktorok, a műtrágya, a növényvédőszerek és más anyagok vizsgálatára. Úgy ítéljük meg — mondotta a továbbiakban —, hogy térségünkben, a Bácskában és a Duna mentén ezután is elsősorban az alaptevékenységből és az ehhez kapcsolódó feldolgozásból kell megélni. Ebben az irányba kell tovább lépnünk. Ezért tartom szükségesnek szóvá tenni: jelenleg nem áll módunkban teljes mértékben kihasználni olyan természetadta lehetőséget, amelyek pedig nagy felületet érintve bőségesen állnak rendelkezésre. Az öntözés fejlesztésre gondolok. Az ilyen célú gépek drágák, a természetadta vízért fizetni kell — igaz most kevesebbet —, de ezt sem értjük, így a víz elfolyik, oda, ahol ezt ingyen, netán állami támogatással felhasználják. A közelmúltban az eseti öntözési kedvezmények is csak akkor láttak napvilágot, amikor a növények a szárazságtól már jelentősen károsodtak. Az agrárágazat feladatainak eredményes megoldása feltételeként említette a vertikális fejlesztés, vagyis a mezőgazdasági termékek feldolgozásának fejlesztését. Mi úgy látjuk, hogy a népgazdaságnak és a szövetkezeteknek is érdeke, hogy a szövetkezeti élelmiszeripari termelés az eddigiekhez képest lényegesen bővüljön. Ez megnövelné a szövetkezetek érdekeltségét, de egyben felelősségét is a végtermékek minőségéért. Ezzel a piacképes exportunk gyarapodhat, de jól járna a hazai fogyasztó is. Javíthatná a községek népességeltartó képességét, mert itt a Bácskában, ahol az adottságok jobbak az átlagosnál, itt is csökken a népesség. Ezt a nagy ügyet egy-egy szövetkezet egyedi kezdeményezéssel nem tudja megoldani a jelenlegi anyagi körülmények mellett. Ehhez kormányzatunknak is átfogóbb és céltörőbb jogi szabályozást és támogatást kellene nyújtania. Végezetül az érdekvédelemről beszélt Tallér Lajos. A felvásárló, feldolgozó vállalatokkal szemben egységes, szervezett fellépést sürgetett. A mozgalom, mint mondta, többet szeretne tudni az országos tanács érdekegyeztető munkájáról, arról, hogy egyes fontos kérdésben mi volt a TOT álláspontja a döntés meghozatala előtt. Jó lenne azt is tudni, mi a magyarázata egy-egy érdekképviseleti álláspont elvetélésének. Véleménye szerint megérett az idő arra, hogy ezek a kérdések nyilvánosságot kapjanak, s ez annál is inkább fontos volna, mert így mind az érdekképviselet, mind a döntést hozók felelőssége kézzel foghatóbb lenne. A kongresszuson hatvankilenc küldött jelentette be felszólalási szándékát. Idő hiányában azonban csak 31 hozzászólásra kerülhetek sor, bár ez sem kevés, s tulajdonképpen szóba kerül minden olyan téma, amit a mezőgazdasági szövetkezeteket foglalkoztatja. Akik akartak, írásban beadhatták felszólalásaikat, s ezeket is a kongresszus dokumentumaihoz csatolják. A benne foglalt javaslatoka és észrevételeket éppúgy számbaveszi az országos tanács intézkedési programjának elkészítésekor, min a felszólalásokat. Tallér Lajos Népdalkórusunk sikere Két helyszínen rendezték meg megyénkben a népdalkórusok, citerazenekarok találkozóját. A mi együttesünk Jászszentlászlón mutatta be műsorát. Sorrendben tizenhetedikként léptünk fel. Azt a műsort mutattuk be, amelyikkel áprilisban a megyei minősítőn szerepelünk. A zsűri tagjai az értékelés során igen jónak mondták az együttes műsorát, amit a közönség elismerő tapsa is igazolt. Bizonyára e sikernek is része van abban, hogy meghívást kapott együttesünk január végére a Megyei Művelődési Központba. Vöröskeresztes taggyűlés „Szövetkezetünk vöröskeresztes taggyűlése a múlt év decemberében munkaprogramot fogadott el, amelyben az 1986-os évi célkitűzéseket vázoltuk”. Mondotta megnyitójában Riskó Péter, majd felkérte Fekete Bélánét, a vöröskeresztes alapszervezet titkárát, ismertesse az elért eredményeket. A taggyűlés előtt Fekete Béláné elmondotta, hogy a 182 főből álló tagság összetétele igen sokrétű. Az év során két alkalommal került sor véradásra a Központi Majorban és az Autójavító Üzemben. 1985- ben 232 fő összesen 92,5 liter vért adott, míg 1986-ban 166 fő 66 liter vért adott Legtöbben az Autójavító Üzemből jelentek meg, de igen szép számmal vállalkoztak véradásra a Központi Major és a Lakatos Üzem dolgozói közül is A hagyományos véradáson kívül, 5 fő vesz részt Kecskeméten az „albumin programban”. A plazmaferézises donoroknak ezért külön köszönet jár. Besze István, Tóth Imre, Seres László, Horváth Béla, Szalai István évenként rendszeresen vesznek részt ebben a programban. Véradóink közül 8-an jutalomként Kecskeméten a Megyei Művelődési Központban, Strauss koncerten vehettek részt. Szeptemberben Seres László, Pajkos Béla és Csáki István, egy 2 éves kislány szívműtétjéhez adtak vért, amivel sikerült az életét megmenteni. Szövetkezetünk sokat tesz a nyugdíjba vonult dolgozóiért, hiszen a pénzbeli támogatás mellett szabad idejükben, különböző szakkörök munkájában vehetnek részt, vagy több kedvezményt vehetnek igénybe. Szervezetünk tájékozódott 21 gondnokolt ellátásának körülményeiről, valamint 13 mozgáskorlátozott életkörülményeiről. A novemberben megrendezett egészségügyi hétről már beszámoltunk, s remélhetőleg további, hasonlóan sikeres rendezvényekről adhatunk hírt 1987- ben is. Minden évben megrendezésre kerül a „Tiszta udvar rendes ház” mozgalom. 1986-ban 7 utca 115 lakását értékelték a megadott szempontok szerint a szocialista brigádok tagjai. Munkánkhoz tartozik a dolgozók munkahelyi körülményeinek vizsgálata is, melyben a Nőbizottság is sokat segített, s örömmel nyugtázhatják, hogy a kisebb hiányosságok ellenére a megvizsgált két üzem, a műflex és a védőüzem dolgozói kultúrált körülmények között dolgoznak. Fekete Béláné ezután ismertette az 1987. évi munkatervet, melyben az elmúlt évhez hasonlóan az egészségügyi felvilágosítást, tanfolyamok szervezését, a balesetek megelőzésénél szolgáló tevékenység fokozását tartja szükségesnek. Mint mondotta: „a véradást továbbra is nagyon fontos kérdésként kell kezelni. A szociális és egyéb tevékenységben segíteni kívánunk a Nőbizottság, a Szociális Bizottság és a szakszervezet munkájában.” A beszámolót vita követte, melynek során felszólalt Mindszenti Lászlóné, a Városi Vöröskereszt Szervezet titkára, valamint Hegyi László, a párt- és gazdasági vezetés képviseletében. Ezt követően a József Attila Általános Iskola kamarakórusa adott rövid műsort a véradók és a vöröskeresztes aktívák tiszteletére. A műsor után Fekete Béláné kitüntetéseket adott át a 10, 15 és 20 éve aktív véradóknak. Tíz éves véradásért Ágó József, Hegyi Lajos, Fehér István, Jászberényi László, Balla Miklós, Seres Lajos, Hatvani Béla, Gyovai Jánosné, Pesti József. 15 éves véradásért Csáki István, Besze Tamás, Szalai Antal, Tarjányi Gábor, Kocsis Sándor, Patyi Péter. 20 éves véradásért Tarjányi Mátyás és Kádár Péter kapott kitüntetést és az úttörőktől virágot. Az aktív és lelkes vöröskeresztes munkájáért könyvjutalmat kapott Ágó József, Ágó Ferencné, Bánfi Jánosné, Balizs Ildikó, Dora Ildikó, Girasek Károly, Palásti Béla, Pardely Aladárné, Rádi Andrásné, Rádi Ferenc, Szalai Jánosné, Tarjányi Ilona és Tasi Mária Kép és szöveg: Némedi László A többszörös véradás kitüntetettjei Séta a fóliavárosban A nagy névnapok után kerestem fel a Lenin tsz virágkertészetét. Útközben elképzeltem, milyen szomorú látvány fogad Erzsébet és Katalin nap után. Kellemesen csalódtam, amikor kísérőmmel, Szabó Béla ágazatvezetővel beléptünk Girasek Károlyné „birodalmába”. Nyomuk sem volt a régről ismert, öreg üvegházaknak. Helyettük hatalmas duplafalú fóliasátrak sorakoztak egymás mellett. De a nagyobb meglepetés csak ezután következett: nem is látszott, hogy a közelmúltban a többi sok szép virág mellett már mintegy 60 ezer szál szegfűt is leszedtek, hogy a tsz saját virágboltjában — megfizethető áron — értékesíthessék, letörve az ilyenkor szokásos égig érő „maszek” árakat. Az elültetett 20 ezer tő most is javában „termeli” az utánpótlást, és a duzzadó bimbókról ítélve újabb 60 ezer szál óriás virágú szegfűt tudnak majd szedni egészen áprilisig. Most már ketten kalauzoltak: Szabó Béla ágazatvezető, aki itt tanulta e szép szakmát, és Girasek Károlyné, aki évtizedek alatt úgy összenőtt kedvenc virágaival, hogy most, nyugdíjas korában sem tud megválni tőlük. Visszajött a felújított és megnövelt kertészetbe, hogy megmutassa, milyen meseszép virágkölteményeket lehet szeretettel és hozzáértéssel kihozni a földből ilyen jó körülmények között. Tóth Miklós 3. oldal