Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)

1936-11-01 / 11. szám

XXI. évfolyam. Kiskunfélegyháza, 1936. november hó. A GAZDASÁGI SZAKTANÍTÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOK Előfizetési díj: Egy évre 8‘— oenaő.I ~~ Előfizetési díj: Egy évre 8‘— pengő. Az előfizetési- és hirdetési díjak a Gazdasági Szaktanitók Országos Egyesülete főpénztárának Tarkövére g, 54.135. sz. csekkszámlán küldendők. Megjelenik augusztus hó kivételével minden há 1-én. Szerkesztőség: Kiskunfélegyháza. Kiadóhivatal: Túrkeve. — Az egyesület tagjai a lapot tagdíjuk fejében kapják. Elnöki beszámoló és búcsúszó Amidőn a Gazdasági Szaktanítók Or­szágos Egyesületének három éven át viselt elnöki tisztéről október 3-i közgyűlésünkön lemondtam, távollevő kartársaimtól és kar- társnőimtől nem volt alkalmam elbúcsúzni. Ezúton köszönöm meg tehát minden kar­társamnak és kartársnőmnek azt a támoga­tást, mely nélkül minden jó igyekezetem hiábavaló lett volna. De fel kell használnom ezt az alkal­mait arra is, hogy összefoglaló visszapil­lantást vessek a távozó tisztikar 3 évi munkás­ságára, mert közgyűlésünk gazdag prog­ramja ezt ott nem engedte. Három év előtt, amikor valóban nem rózsás viszonyok közt kartársaink bizalmá­ból kézbe vettük az ügyek vezetését, kö­rülbelül ezvolt elnöki beköszöntőm lényege; „Nem adhatok programot, mert nem tud­hatom, milyen feladatok elé állít bennün­ket az idő. Egyet azonban Ígérhetek: nem fogunk kitérni egyetlen feladat elől sem, amit tisztünk kötelességünkké tesz, ellen­ben minden képességünket és jó igyekeze­tünket fenntartás nélkül odaadjuk a köznek, ahol ügyünk és testületünk érdekeinek elő­mozdítását egyesületi feladatnak lehet te- ■ kinteni.“ Kartársaimtól csak azt kértem, hogy a közös munkából és áldozatból vegye ki mindenki szívesen a ráeső picinyke részt s akkor nem maradhat el közös erőfeszítése­ink sikere. Egyesületünk távozó tisztikara becsü­lettel tartotta magát ehez az irányelvhez és tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy ered­ményesen váltotta valóra az elvet. Mindig hálásan fogok emlékezni arra a fáradha­tatlan készségre, mellyel a maga helyén minden tisztestársam példásan végezte dol­gát, de különösen mély hálával és köszö­nettel vagyok eltelve a kartársak összesége iránt, mert valóban mindenki megtette kö­telességét. Azok is, akik csupán a bizalom erkölcsi tőkéjét és tagdijacskáik anyagi erejet adták a közös munkához. Nem le- kicsinylendő erő volt az ! Az előbbit gyű- eseink nyugodt, méltóságos és termékeny lefolyása igazolta, az utóbbit az a körül­mény, hogy a ciklus elején fennállott 4500 pengónyi tagdíj és egyéb hátralékok ösz- szege máig 2500 pengőre csökkent, ami annyit is jelent, hogy a folyó tagdíjak — a nehéz viszonyok dacára — teljes ösz- szegben befolytak. Lehetséges, sőt valószínű, hogy egy méltányos szellemű felülvizsgálat eredményeként e hátralékokból tekintélyes összeget leírhatunk s akkor végre nyugvó­pontra jut ez a kérdés, mely a tisztikarnak sok es jobb ügyhöz méltó energiáit emész­tette fel a múltban. Második nagy feladatunk volt, — mind­járt a ciklus elején — lapunk új életre ket­tese s a megjelenés folyamatosságának biz­tosítása. Utóbbit a Nagyméltóságú vallás- es közoktatásügyi miniszter úr anyagi tá­mogatása tette lehetővé, nagy hasznára a népies mezőgazdasági szakoktatás ügyének. De nem volt könnyű a feladat első része! „emczKyr^c^s..^.,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék