Mezőgazdasági Népoktatás, 1936 (21. évfolyam, 11-12. szám)

1936-11-01 / 11. szám

1936. november hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS egész tanítás. Ha a vázlat jól átgondolt, felépített, akkor már fét sikert értünk. Ezt összeütni nem tanácsos, mert magunk valljuk kárát. Vázlatkészí­téskor az egész tanítást át kell élni, minden mellék­­körülményre figyelemmel lenni. Pontosan elő kell készíteni a szemléltetni kívánt tárgyakat, eszkö­zöket, a tanításnál alkalmazandó kísérleteket, fel­jegyezni azok használatát, az azokhoz szükséges anyagokat, szereket. A gyakorlati tanításnál, munka­végeztetésnél előre átgondoljuk, lerögzítjük a munka menetét, kivitelét. A tanulók munkabeosztását, a szerszám szükségletet, a munka­felügyeletet, a szerszámok összegyűjtését, elhelyezését, stb. Mielőtt a vázlatkészítés alaki fokozatainak tárgyalására térnénk, szólnunk kell a tanítás vezér­­gondolatáról, a tárgyi cél fontosságáról. A vázlat­készítés első lépése ennek pontos megállapítása. Tudnunk kell mit akarunk elérni tanításunkkal, mi a tanítás végcélja. A tárgyi cél az az irány­vonal, mely vezeti a tanítást. E köré csoportosul minden gondolategység. Tanítás közben ha el­térünk is a tárgyról, mindig ehhez a vezérgondo­lathoz kell visszatérnünk. A gazdaságtan és ház­tartástan tanításánál a tárgyi cél mindig az életre nevelés fontossága, gyakorlati készség elsajátítás. Épen ilyen nagy jelentőséggel bír a tanítás nevelői céljának megállapítása. E nélkül a tanítá­sunk hiányos, üres, a jellemképzés befejezetlen lenne. Minden tárgy tanításánál találunk valami olyan mozzanatot, mely alkalmas a jó, a szép, az igaz, a nemes érzelmeknek a tanulók lelkében való felébresztésére. Ezekkel egyenrangúak a val­lási, a nemzeti, valamint az egyéni vonatkozású érzelmek. A tárgyi és nevelői cél tulajdonképen csak elméletben válnak ketté, a gyakorlatban, tanítás közben ezek valójában egybetartoznak, legfeljebb az egyes tanítási egységnél hol az egyik, hol a másik jut előtérbe. A tanítás tárgyi és nevelői céljának lerögzí­­tése után következik a tanítás tulajdonképeni me­netének lerögzítése. E tekintetben az Utasítás nem ad semmiféle direktívát. Azt teljesen a tanító egyéni elgondolása, felfogására bízza. Sőt kiemeli, hogy annak teljesen egyéninek kell lennie, hogy abból kitükröződjék a tanerő egyéni felfogása és tanítói művészete. Az Utasításban a hangsúly kü­lönben is nem a vázlatkészítésen, hanem a köte­lező tanítási előkészületen van. A vázlatokat nem az iskolának, még kevésbbé az iskolalátogatónak, hanem saját magunknak készítjük. Ebből a szem­pontból elegendő a vázlatot egy-két mondatban, egy-egy gondolattal, amit a tanításunkba bele akarunk vinni, lerögzíteni. Túlzás lenne az egész tanítást részletesen kidolgozni. Ezt nem kívánja az­ Utasítás, sem az iskola­felügyelet. De erre időnk sem volna és felesleges, időt rabló munkát is végeznénk. Általában a tanítást és az ehhez készített tanítási vázlatot akkor tekintjük helyesen felépített­nek, ha az a minden írásműnél megkívánt három főrészre tagolt. Ezek: I. rész az Előkészítés, II. rész a Tárgyalás, anyagközlés, III. rész Befejezés, illetve begyakorlás. Ezek a részek természetesen a legszorosabb kapcsolatban álljanak egymással. Ezzel a tanítás gördülékeny, kerekded és ered­ményes lesz. Álljon itt példaképen egy-két tanítási vázlat. Tanítási vázlat. I. fiú osztály. Kelet: 1936. szeptember hó 20. Óra: 8—9. Tantárgy: Növénytermesztés. Tanítási egység: Földmíves ember foglalk. Tárgyi cél: A földmíves élet szépsége, munkaköre. Nevelői cél: A föld­míves ember Istenfélő, nem lehet kommunista. I. Előkészítés: a) Hangulatkeltés, kapcsolás. A földmíves ember munkája, sokoldalúsága. Idő 10 perc. b) Célkitűzés: Mikor boldogul a föld­míves ember ? II. Tárgyalás: a) A földmíves műhelye a nagy természet, b) Szabadság, függetlenség, c) Az Isten hatalma és félelme, vallásos érzület, d) Sok ta­pasztalat, tudás, munka. Kapcsolás: Az ipari és szellemi munka összehasonlítása. Ezek fontossága, megbecsülése. Idő 30 perc. III. Összefoglalás, számonkérés: a) Termé­szet, rög-szeretet. A munka szeretete. b) Szabad­ság, függetlenség megbecsülése, c) Istenfélelem, templombajárás, vallásosság, d) Tapasztalatszerzés. Alkalmazás: Könyvből nem lehet gazdál­kodni, de könyv nélkül sem. Vallásos ember könnyebben tűri a sors csapásait. A hitetlen el­pusztul. Idő 10 perc. Tanítási vázlat: I. fiú osztály. Kelet: 1936. szeptember hó 20. Óra : 10 — 11. Tantárgy: Szemléletgyűjtés és gyakorlat. Tanítási egység: A mező növényei. Tárgyi cél: Hasznos és káros növények megkülönböztetése. Nevelői cél: Minden növény a föld édes gyermeke. Kon­­kolyos búza története a Szentírásból. I. Előkészítés: a) Hangulatkeltés. Mi terem a mezőn, a réten ? b) Célkitűzés: Hasznos és gyom­növények felismerése. Ezek nevei: II. Tárgyalás : a) Hogyan él a növény, hogyan táplálkozik, b) A növény részei az elemi iskolában tanultak alapján, c) Mit termesztenek községünk­ben, leginkább? d) Milyen káros növényeket ismerünk ? A tanítás kint a réten, mezőn, a sza­badban történik. Minden tanulónak kis gyomirtó kapája van. Kapcsolás : A jó ember, rossz ember. A jó tanuló, rossz tanuló. III. A hasznos növények ápolást, gondozást kívánnak. A káros növényeket ahol találjuk, min­denütt pusztítjuk és irtjuk. Alkalmazás: Gyomirtás a legelőn, árok­parton. Ki-ki otthon irtsa ki az udvaron, kertben, utcán a gyomot. 5

Next