Mezőgazdasági Népoktatás, 1937 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
Tagjaik kiválnak fellépésükkel, modoruk, beszédkészségük és tudásuk által, miért is mindenkor fentebb érzik magukat az utca és a korcsma közönségénél. Nemzeti szerencsétlenségünk következtében elestünk a régi világ katonaságának embert formáló hatásaitól, amit a mai leventeoktatás csak halvány árnyalatokban pótol és kényszerítő rendelkezései folytán az érték nem szelektálható tömegeiből, míg a gazdalegény egyesületben ez teljes mértékben keresztül vihető, sőt az észszerű szelekció az első időkben vonzó és nevelő hatást is éreztet. Az iskola utáni ilyentén való tömörítés pusztán megelőzi azonban az igazi társadalmi életet követelő későbbi időket, amikor az ifjúból férfi lesz és a rögös úton lépten-nyomon érzi az egyesülés szükségét, az egymásra utaltság tényét, keresi azt az erőt, melyre igen sok életadottságban támaszkodhat. Ezt a támaszt kell megtalálni a „ Gazdasági Egyesületben, “ ahol egyúttal szerető otthont kell nyernie, egy egész helység gazdatársadalmának. A magyar gazdának egyesületbe való tömörítése egyike a legnehezebb feladatoknak egyrészt mérhetetlen konzervativizmusa miatt, másrészt azért, mert életében már oly sokszor vezették félre, csapták be, hogy a legjobb intenciókban, a legőszintébb jóindulatban is hamisságot lát, vagy legalább is kételkedik. Az egyesületi élet fontosságának és hasznának megértetése nehéz, de nem lehetetlen dolog. Az összetett erő hamarosan mutatja magát és az erő mindig vonzó hatású. Ennek a célnak szolgálatában áll a gazdasági népiskolai és az utána következő ifjúsági egyesületi nevelés. Az ez utat megjárt fiatal gazdanemzedék folytatólagos beszervezése már nem okoz gondot, a vérükbe megy át a szükségesség tudata, életszükségletté válik a közi foglalkozás, igazán társas lénnyé alakul át az egyébként exkluzív életre hajlamos gazda. Ennek az egyesületnek igazán gazdasági és nemzeti alapra kell épülnie. Céljának megvalósítására nyílegyenesen, tűrhetetlenül kell igyekeznie, mert lényegtelennek mutatkozó kisiklás is halomra döntheti az elért eredményeket. Éppen azért minden tagjától megkövetelheti az odaadó, buzgó, együttes munkát, a kölcsönös szeretetet és megbecsülést, az egyéni önzetlenséget, ami az összesség érdekeinek biztos védelmében bőven kárpótlást nyer. Ennek a közületnek légköréből száműzni kell a napi politikát, ami kerékkötője volt mindenkor a harmonikus, közös munkának. Az egyesületi nevelés, az egyesület helyes irányban kialakult szelleme szükségtelenné is teszi egy politikai irány kitűzését, mert itt szinte ösztönszerűen csak gazdasági és gazdatársadalmi politikáról lehet szó, aminek pedig kimondatlanul a tagok vérében kell feküdnie és ennek folyományaképen, amikor a gazdasági érdekek védelmére kell síkraszállni s úgy az országos, mint a helyi politikát a gazdasági és nemzeti érdekek szolgálatára kényszeríteni : a gazdasági egyesületekben tömörült gazdatársadalom, mint egy-egy helység s összességében az egész ország gazdatársadalma vitán felül, lenyűgözően és döntően mutathatja hatalmas súlyát, akaratát. Nem jelent ez osztálypolitikát egy mezőgazdasági államban, ahol az élet folyamán alakult ki azon egyszerű közmondás: „ha a parasztnak van pénze, akkor mindenkinek van.“ Ennek az egyesületnek is a nevelés a célja. Öntudatos, önérzetes, az élet minden bajával küzdeni tudó gazdanevelés. Ki más találná itt meg legmegfelelőbben és láthatná el igazán jól e munkakört, mint a gazdasági szaktanító ? A több- és jobbtermelés áldást jelentő szózata pusztán nem elegendő, ezt csak a tudás gyarapítása, a világ mozgásával lépést tartó haladás hozhatja meg. A gazdasági tudományok élnek, azokat teljes egészükben megszerezni az ifjú korban lehetetlen, azok később és állandóan kiegészítésre szorulnak. A gazdasági egyesületi munkásság legfőképen ismeretterjesztő, de nem ebben merül ki. A mezőgazdasági termelést a múlt hibái, a gazdatársadalom szervezetlensége és ennek következményeképen a haladástól való elzárkózottsága, nemcsak válságba, hanem teljes csőd elé hozta. Ezen csak nagyobb és kedvezőbb hitelek nyújtásával lehet segíteni, aminek ma egyetlen megoldási módja az, hogy a gazdatársadalom egyesületének keretében szövetkezeti alapon rendezkedik be az országos szövetkezeti hálózatba kapcsolódva. Az erős gazdasági egyesület keretébe illeszthető a gabonaraktár, az állatértékesítés szervezete is, ami által kiküszöbölhető volna azon fölöző közvetítők szerepe, akiknek egyetlen mozdulata sem érvényesült a verejtékkel előállított termények és termékek produkálásánál. Csak egyszerűen soroljuk fel még a különböző növény- és állatvédelmi anyagok, műtrágyák, vetőmagvak, gépek, eszközök stb. garantált jó minőségben eszközölhető beszerzési lehetőségét az egyesület útján és ily irányban is kiviláglik hathatós segítő szerepe. A gazdasági egyesület ezen sokoldalú munkásságába természetes úton kapcsolódik be a gazdasági népiskola szerves folytatásaként előző szerepeinek. .\'mí Az a gazdatársadalom, melyet ez egyesület felölel, tulajdonképen a gazdasági népiskola közönsége, amellyel a szorosabb összeforrás tulajdonképen eminens feladata, mert ezttton valósíthatja meg célkitűzésének és munkásságának leg-