Mezőgazdasági Népoktatás, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1939. január hó. MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS Iskoláink a nevelés szolgálatában Irta: Matos István. A mai világ irtózatos alkotó és pusz­tító erők vasgyűrűjében vergődnek Európának különösen a kisebb nemzetei s a honvéde­lem rendszeres és minél tökéletesebb ki­építése mellett egyenlő fontosságot nyer a nép széles rétegének nevelése. Amikor a nemzet életérdekei parancsként írják elő az ország teljes fizikai és anyagi erejének a honvédelem szolgálatába való állítását, ugyanakkor a magyar tanítóságra e rend­kívüli időkben, rendkívüli feladatok várnak. Az általános hadkötelezettség alatt, 12 éves kortól 18-ig meg kell kezdeni az előkészítő katonai nevelést s a legszükségesebb álta­lános katonai tudnivalóknak oktatását. Amikor az iskoláinkba tanköteles 12— 15 éves korú fiúgyermek heti négy órai katonai előképzésben részesül, a mezőgazda­­sági népiskolák három év alatt élethivatá­sukra készítik elő s úgy érzem, hogy a két nevelés között nekünk gazda szaktanítóknak kapcsolatot kell találnunk s odahatni, hogy azok kiegészítsék egymást. A tanuló ifjúsá­got mi nemcsak azon szakismeretekkel akarjuk ellátni, amelyeknek a birtokában könnyebben boldogul az életpályáján s jobb sorsot biz­tosíthat magának, de ezenfelül a társadalom­nak jellemes, a hazának pedig értelmes és áldozatkész állampolgárokat szeretnénk ne­velni. Nem múlhat el óra nevelés nélkül! Minden tantárgy tanítását szőjünk át nevelői munkával. Naponta hányszor kell meggyő­ződnünk tanulóinknak erkölcsi és jellembeli fogyatékosságáról s ugyanannyiszor adódik alkalom arra is, hogy őket a szeretet hang­ján, de ha kell szigorral, a helyes irányba neveljük. A közismereti tárgyak tág teret nyúj­tanak a nevelői munkára. A történelem és földrajzi órákon főképen az erős nemzeti érzést, az egymásrautaltság és összetartás nagy gondolatát, az önzetlen hazaszeretetet, a polgár jogait és kötelességeit, őseink, nagyjaink és vértanúink tiszteletét, példájuk­nak követését élesztjük és ápoljuk állandóan ifjúságunk lelkében. Az olvasás és olvas­mánytárgyalásnál már az anyagot is úgy válogassuk össze, hogy tanulóinkat a szülők, embertásaik, az állatok és növények szere­­tetére, takarékosságra, erkölcsös életre, áldozatkészségre, egészséges és mértékletes életmódra, kötelességteljesítésre, előzékeny­ségre, jóságra stb. nevelhessük. Az írás és fogalmazási órákon a tisztaság, a rend­szeretet és csinosság mellett nagyon fontos az önbizalomra és öntevékenységre való nevelés. A számolás és mérés tanításakor az értelem élesítése mellett az alapos, pon­tos munkára és életrevalóságra is nevelünk. A gazdasági tárgyak minden órájának anyagánál a tárgyi cél mellett a nem kevésbbé fontos nevelői célnak is ki kell domborodnia. A 11. fiúosztályban a növénytermesztési órán a búzatermesztéséről tanítunk, a nevelői cél, a földmíves munkájának megbecsülése. Azonban rámutatunk arra is, hogy a szülők milyen nehéz munkával keresik meg azt a kenyeret, melyet sok gyermek könnyen el­­tékozol (szemétkosárba dob, padban hagy stb.) Vagy a szarvasmarhatenyésztési órán, amikor a tej kezeléséről tanítunk, a tisztaság hangsúlyozása mellett a megbízhatóságot és a tisztességet — amellyel oly gyakran visszaélnek — is kiemeljük. A gyakorlati órákon még több alkalom nyílik a nevelésre. A munka­helyére való együttes bevonuláskor önfegyelemre, a szerszámok kiosztásakor, majd a munka végeztével azoknak gondos megtakarításával a rendszeretetre és a szerszámok kímélésére, a munka bemutatásával a helyes megfigye­lésre, a munka végeztetésekor pedig a munkaszeretetre és az eredményes munka örömeire nevelhetjük tanítványainkat. A háziipari tanfolyamoknak nagy ne­velőhatását is használjuk ki. A közös munka közelebb hozza a gyermeket társaihoz, egymás megértésére, egymás segítségére neveli őket. Fokozza bennük a szorgalmat, kitartást, a pontosságot, az öntevékenységet. 3

Next