Mezőgazdasági Népoktatás, 1940 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
2 MEZŐGAZDASÁGI NÉPOKTATÁS 1940. január hó Mikulás a nagybajomi iskolánknál December hó 5.-én délután az iskola III. osztályú leány és fiú növendékei, akik női kézimunka- és háziipari foglalkozáson voltak az iskolában, aggodalommal látták, hogy az iskola hintója parádés szerszámú lovakkal gördül a község felé s ebből tudták, hogy vendég érkezését várja az iskola. Rendes foglalkozás helyett az egyik terembe a leány és a fiú növendékek csoportosultak s eme rendkívüli dolog még inkább fokozta aggodalmukat, ami tetőpontra hágott akkor, amidőn kevés várakozás után, Fischer Lajos főjegyző iskolaszéki elnökkel, dr. Bacza Dezső plébánossal és Várady Zoltán ref. lelkésszel, Ostermann István r. k. káplánnal az élükön a terembe léptek a község vezetői és az egybegyült szülők. Igazgató felhívására a „Hiszekegy“ dallama csendült fel az ajkakon, majd Fischer elnök emelkedett szólásra, közölve a növendékekkel, hogy nemcsak az eddigi szép vizsgákon, hanem évközben is megyőződést szeretnének szerezni a növendékek tanulmányi előmeneteléről. Most azonban nem azért jelentek meg az iskola falai között, hogy ellenőrizzenek hanem a jelen ünnepélyes alkalom más célt kíván szolgálni, a legszebb és legkedvesebb magyar nemzeti ünnepek egyikének megtartásáról van szó. (Kezdett felenyhülni a gyermekek aggodalmas, mit sem sejtő arca.) Elnök kérésére Mezey igazgató méltatta, hogy Miklós nap kettős ünnep a magyar gyermeknek, mivel ezen a napon a hagyományos nemzetközi Mikulás ünnepen kívül még nagyobb ünnepet is ül a magyar nemzet. E napon a Kormányzó Úr Öfőméltóságáért száll imánk az Egek Urához, kérve a jó Istent, hogy sok számos éven át tartsa meg erőben, egészségben nekünk a legnagyobb magyarunkat, országunk harmadik megalapítóját. Adassék meg számára és mindnyájunk számára az a nagy öröm, hogy magához ölelhesse a még elszakadt véreinket. A megelőző aggodalmaktól felszabadult gyermeki lelkek tükrén látszó meghatottságot lelkesedés, majd az öröm és később a kacagás váltotta fel, amidőn az igazgató szavainak végeztével, Egán Alojzia szaktanárnő észrevétlen jelére belépett a Mikulásbácsi ajándékokkal terhelt kosárral, láncon vezetve 2 ördögöcskét, akiknek leláncolt kezeikben hatalmas virgácsok díszelegtek. Mikulás bácsi, - aki nem volt más, mint Székely Tivadar tanító -, kedves, tréfákozó modorban osztotta dicséreteit és dorgálásait a növendékeknek érdemük szerint s kedves, szűnni nem akaró gyermeki jókedv s kacaj kisérte találó szavait melyekkel egyesek speciális hibájára mutatott. Mikulás bácsi a jó intelmek után az ajándékokat osztotta szét az ördögök pajzánkodása mellett, magas hangulat- és örömkitörések között. Minden növendék kapott mikulási ajándékot. Mezey igazató engedélyére, aki az iparostanonciskola vezetője is, s az egyik teremben foglakoztatott helybeli iparostanonciskolai növendékek is részesültek az örömben és ajándékban. A kedves, örömmel és boldogsággal telített családias ünnepélyt 15 óra hosszáig tartó rögtönzött házibál zárta be, amihez a zenét gramafon és Kuruc János nevű III. osztályos zenés növendék szolgáltatta. A tánc, — beszüntetési idejének többszöri halasztása után, — mégis végetért 5 órakor s úgy a növendékek, mint a szülők, vezetőség és tantestület boldogsággal telitetett szívvel s a