Református gimnázium, Kiskunhalas, 1889
ŐS KÖLTÉSZETÜNK. 33. gótra, Kis-Ázsiába, a ki fiának Oszmán-nak születése előtt, álmában szózatot hall, mely tudtára adja, hogy utódai hatalmas fejedelmek lesznek. Továbbá egy dervis, Abdal Kumral, azt látta álmában, hogy Er-túrul fiának, Oszmán-nak feje fölé egy sólyom, vagy egy sas szállott és kiterjesztette szárnyait, — ami a dervis magyarázata szerint az oszmánok hatalmának előjele volt (Hammer: Geschichte des Osmanischen Reiches, Pesth 1834., I. 65., 68.). Másrészt ismeretes dolog (kimutattam a Turul folyóirat 1886. évf. 124. lapján), hogy a régi törökök egyik ágának, az oguzoknak nemzeti czimeres fejedelmi jelvénye egy kiterjesztett szárnyú sas, vagy sólyom volt, melyet törökül túrul-nak neveztek, —s hogy ez a túrul szó az oszmánok és szeldsukoknál mint személynév is szerepelt, ímne, a túrul a törökök ős mondájában is épen azon háromféle alakban jelenik meg, mint mi nálunk s a mint a honalapító Árpád „de genere Turul11 származott, úgy a nyugati törökök Árpádja, Oszmán is Túrul (azaz Er-túrul) fia. 8. Lakomák alkalmával énekelt dalok. Ézen a lakomák szolgáltathattak legjobb s leggyakoribb alkalmat az énekeseknek különböző tárgyú és hangú énekeik előadására. Első nyomát az ilyen énekeknek Anonymus 46. fejezetében találjuk, ahol Árpád lakomájáról emlékezik Attila városában. Tárgyuk és hangjuk szerint többfélék lehettek az ilyen alkalmakkor előadott dalok s bizonyosan voltak közöttük áldó, vagy köszöntsű, tréfás, verseny- és az új párra vonatkozó énekek. Őseinknek a zene hangjai és a regösök énekei mellett történt mulatságainak leghívebb képét — úgy hiszem — ismét csak a kirgizek lakomáiban találhatjuk fel, melyekről a Vasárnapi Ujság 1884. évf. 2. számában igy irtam: „Ha tehát az első megkérés után néhány nap múlva meglátogatjuk a leányos család sátorát, ünnepiesen felöltözött, vidám hangulatú társaságot találunk együtt . . . Alig mondja el a jóképű Kara Bagisz bátyánk a furfangos Ezsigeldi (a kirgizek Csalóka