Református Polgári Leányiskola, Kiskunhalas, 1946
Az iskolai év rövid története A nevelés irányát minden időben az illető korszak eszmeáramlata szabja meg. A célkitűzése pedig mindig a jövő előrelátható alakulását, ideológiáját veszi tekintetbe. Ezért változó a nevelés iránya, módszere, így keletkezett a mai kor forrongó, alkotásra törekvő kultúrpolitikájából az „általános iskola“ intézménye. A Kiskunhalasi Református Egyház megfogadta a szervezésre vonatkozó fölszólítást, és megszületett a református gimnázium és a református polgári leányiskola alsó tagozataként az általános iskola I. és II. osztálya. A fenntartó egyház nem törődött az elképzelhetetlenül nehéz terhekkel, amelyeket ezzel magára vállalt. Hiszen ma elszegényedve, földbirtokát teljesen elveszítve, súlyos anyagi gondokkal küzd egyházunk, de mégsem habozott, amikor a magyar református gyermekek jövőjéről volt szó. Pár hét alatt végeztük el a szervezés nagy munkáját, s intéztük el az új iskola ezernyi gondját: a helyiség, a berendezés, a nevelő kérdését, annyi más apróbb kérdés mellett. De megérte ! Mindenért kárpótolt bennünket az az öröm, amikor a szeptember 5-én tartott évnyitóünnepélyen fehérfalú templomunk tövében megjelent az a sok drága csöppség, és nemsokára olyan szokatlanul vidám zaj verte föl az iskolaépület szünidei csendjét! És elkezdődött az iskolai év ! Sok nehézséggel járó, sok áldozatot, önfeláldozást kívánó nehéz munka volt különösen az indulás ! Az általános iskola I. és II. osztályának tanítására év elején külön tanerőnk még nem volt. Polgári iskolánk két — tanítói oklevéllel is rendelkező — tanára: Paczolay Istvánné Szinay Erzsébet és Sütő Józsefné Varga Olga vette magára készséggel és szeretettel azt a nehéz munkát, hogy a két alsó osztály vezetését elvállalva, még az általános iskola felső tagozatában, illetve a polgári iskolában is órákat adjon. Kiesésük így is akkora munkatöbbletet jelentett a többi tantestületi tag számára, hogy nem tudtuk volna elvégezni feladatunkat, ha a református gimnázium igazgatója és tanári kara segítségünkre nem siet, átengedve óraadókul Asztalos Andor, Jeremiás Lajos, Paczolay István és Polgár János tanár urakat, akik az ottani elfoglaltságuk mellett vállalkoztak nálunk is egy-egy tárgy vezetésére. Lelkiismeretes munkájukkal karácsonyig voltak segítségünkre Papp Gizella nyugalmazott tanítóval együtt, aki az alsó két osztályban ugyanaddig tanította a református hittant. Rövidebb ideig tartó helyettesítéssel pedig Asztalos Andorné és Varga Ilona oki. tanítók voltak segítségünkre. Nagy terhet vállalt magára a polgári iskola tantestülete is, amikor minden tagja a rendes óraszámon felül dolgozva, lelkiismeretesen és jókedvvel végezte munkáját. Megvolt a jutalom, ment a munka szépen ! Csak az évről-évre visszatérő gond: a fűtés kérdése aggasztott bennünket ez évben is. A jó isten azonban megsegített bennünket ebben is. Amikor a szülői értekezleten előállottunk nagy bajunkkal, hogy a saját erőnkből nem tudunk olyan meleg tantermet biztosítani, amilyenre kicsiny gyermekeinknek szüksége van, a jó szülők szíve megnyílt, és szinte mindannyian fölajánlották a fűtéshez való hozzájárulást. Különösen az alsó tagozatba járó gyermekek szülei versengtek a fölajánlásban. Volt olyan szülő, aki a terem egy heti fűtését vállalta el. De éppen olyan hála és elismerés illeti azokat is, akik szűkös készletükből áldozták fel az alig nélkülözhető pár darabka fát." Ez úton is köszönjük jóságukat!