Állami Polgári Fiúiskola, Kiskunhalas, 1927
És sajátságos. Az átalakulással a nemzeti érzület, dacára a különböző eredetű egyedek vegyülésének, nem változott, nem lankadt, sőt a polgárság azt teljes egészében átvette ; a szabadság érzetével együtt nőtt a hazafias érzés, a lelkesedés nemzete iránt. Ő is odatartozónak érezte magát a sokból egynek, kinek kötelességei vannak hazájával szemben, ahol él, amely fenntartja őt s amelynek szüksége van lelkesedő, honvédő, összetartó egyedekre. Mindezt az érzést öntudatlanul és tudatosan a nemességtől vette át. Ezért tisztelet illeti meg a nemességet, mely át tudta itatni a hazaszeretet érzésével az új társadalmat, tetteivel és igazi lelkesedésével mintegy szuggerálta a polgárságban a nemzeti érzést annyira, hogy mikor a polgárság alkotó része lett a nemzet fenntartó középosztálynak, az ugyanolyan hatalmas szószólója a magyar nemzeti eszmének és érzésnek, mint a nemes-ség. Bámulatos folyamat volt ez. Ma a demokrácia korszakában a nemesség az összeolvadt polgársággal, nemzetünk szellemileg magasabb fokon álló, intelligensebb rétege jelenti a középosztályt, a nemzet gerincét. Ezt az osztályt azonban nagyobb terjedelművé kell tennünk, szélesebb keretűvé kell fejlesztenünk, hogy e nemzet minél több tagja e középosztályhoz tartozzék. Ezt pedig csak szellemi úton érhetjük el. Mert minden nemzet annál erősebb és műveltebb, minél több negyede rendelkezik széleskörű ismerettel, erős nemzeti érzéstől áthatott gyakorlati tudással. Itt a polgárság tömegére gondolok, akiknek sorai közül sok kiváló egyén jutott felszínre, de ha kellő műveltséget sajátíthatnak el, ezek száma mindenesetre növekedésben lesz. A polgárság, a földmívelő, iparos, kereskedő osztály megérdemli, hogy segítségükre legyünk, megérdemli, hogy érdekükben cselekedjünk is, mert eltekintve attól, hogy anyagi szempontból jelentős tétellel járul az állam fenntartásához és gyakran önhibáján kívül nem szerezheti meg a kellő tudást, nemzetünk, országunk javát szolgáljuk ezzel, a magyarság megerősítését, szellemi nívójának emelését valósítjuk meg. Sajnos, ezen a téren még nem jutottunk el a kellő magasságra. Amikor a statisztika szomorú adatai azt mutatják, hogy ma egy milliónál több a hat évesnél idősebb analfabéták száma, tehát nemzetünk hetedrésze, ami óriási szám, akkor még sok tennivaló mutatkozik részünkre. A tudományok fejlődése, a nagy előhaladás, mely minden téren tapasztalható, a megélhetési viszonyok nehézségei megkövetelik, hogy a polgárság tudása, műveltsége, intelligenciája lépést tartson a kor rohamlépéseivel. Ma már nem elég a természetes ész, a munka, a szorgalom, ma már ehhez a keresztülvitel, az alkotás, a termelés mikéntje, a célszerűség, alkalomszerűség és értékesítés módja is alapos megfontolást kíván és főleg a szaktudás érvényesülhet. Tehát alkalmat kell adnunk, hogy polgáriságunk képezze magát. És melyik iskola felelne meg e célnak leginkább, ahol megszerezheti azt a szaktudást, amely képesíti őt a mai előha»