Állami Deák Ferenc gimnázium, Kispest, 1920
rEV 98 I Iskolánk múltja. Iskolánk, mint a budapesti ker. tisztviselőtelepi rr.. kir. állami főgimnázium fiókintézete, két éves múltra tekinthet vissza. Iskolánk az 1920/21. iskolai évben. Az 1920/21. tanév megelőző hosszú vajúdások után végre a tavalyinál kedvezőbb auspiciumok közt vehette kezdetét. Annyiban kedvezőbb, mivel a gimnázium alkalmas elhelyezése körül támadt viták és tanácskozások valahára dűlőre jutottak, amennyiben a V. K. M. döntő határozatával a gimnáziumot a Kossuth téri polgári fiúiskolában helyezte el és így megint legalább egy évre biztosította és meghosszabbította az életét. Mindaddig csak meghosszabbításról lesz szó, míg a gimnázium a maga speciális céljainak megfelelő épületet nem kap, ami tekintve a mostani horribilis árakat, nem egy könnyen lesz kivihető, hacsak valami előre nem látott, csodás véletlen folytán államunk pénzügyi és egyáltalán összes viszonyai jobbra nem fordulnak, így tehát a helyzet kényszerítő hatalma még sokáig késleltetni fogja abbeli óhajunkat, vajha mielőbb megkapnók a várva-várt és sóvárgott gimnáziumi épületet. De így is meg kell barátkoznunk a mostani helyzetünkkel, mely egy cseppet sem rózsás, de legalább biztosít afelől, hogy tető alatt lehetünk és Isten és édes hazánk iránti tanító kötelességeinket nyugodtabb és bizakodóbb lelkülettel végezhetjük. És amennyire gyönge emberi erőnktől tellett, becsületesen iparkodtunk e kötelességünknek megfelelni. Megkezdtük a „Veni Sancte“-val az 1920/21. tanévet szeptember 4-én 304 tanulóval és folytattuk megszakítatlanul a karácsonyi szünet kivételével egész éven át, mint olyanok, akiknek nem volt szén- és egyéb kényszerítő szünetjük. Midőn e sorokat irom és lelkem előtt elvonultatom a lefolyt tanév váltakozó eseményeit, lehetetlen hálát nem adnom a Mindenhatónak, ki atyai segedelmével minden bajon, minden akadályon átsegített; lehetetlen elhallgatnom a mélyen tisztelt szülők hathatós anyagi támogatását, mely nélkül nem lettünk volna abban az örvendetes helyzetben, hogy egyedül a kispesti állami főgimnázium tanított megszakítatlanul az egész éven át. Ezt az örömünket legfeljebb az a körülmény keserítette, hogy délutáni 27 óráig egyhuzamban tartott tanításban foglalkoztunk a tanítványainkkal, de nem keseríthette el munkakedvünket és azon erős akaratunkat, hogy a ránk bízott ifjúságot a vallás és a tudományok mysteriumába beavassuk. Hogy ez mennyire sikerült minekünk, arról a hivatottak fognak ítéletet mondani, egyelőre megelégszem annak előrebocsátásával, hogy a tavalyi év végi és a mostani tanév első félévi eredményéhez viszonyítva az év végi eredményt 15°o—20%-os javulás észlelhető; oly eredmény, melyet csak a szakember, a paedagógus tud kellően méltányolni. De itt sem fogunk, itt sem akarunk megállani. A mi tanítói és nevelői munkánk még nem