Állami Deák Ferenc gimnázium, Kispest, 1920

r­EV 98 I Iskolánk múltja. Iskolánk, mint a budapesti­­ ker. tisztviselőtelepi rr.. kir. állami főgimnázium fiókintézete, két éves múltra tekinthet vissza. Iskolánk az 1920/21. iskolai évben. Az 1920/21. tanév megelőző hosszú vajúdások után végre a tavalyi­nál kedvezőbb auspiciumok közt vehette kezdetét. Annyiban kedvezőbb, mivel a gimnázium alkalmas elhelyezése körül támadt viták és tanács­kozások valahára dűlőre jutottak, amennyiben a V. K. M. döntő határozatával a gimnáziumot a Kossuth­ téri polgári fiúiskolában helyezte el és így megint legalább egy évre biztosította és meghosszabbította az életét. Mindaddig csak meghosszabbításról lesz szó, míg a gimnázium a maga speciális céljainak megfelelő épületet nem kap, ami tekintve a mostani horribilis árakat, nem egy könnyen lesz kivihető, hacsak valami előre nem látott, csodás véletlen folytán államunk pénzügyi és egyálta­lán összes viszonyai jobbra nem fordulnak, így tehát a helyzet kény­szerítő hatalma még sokáig késleltetni fogja abbeli óhajunkat, vajha mielőbb megkapnók a várva-várt és sóvárgott gimnáziumi épületet. De így is meg kell barátkoznunk a mostani helyzetünkkel, mely egy csep­pet sem rózsás, de legalább biztosít afelől, hogy tető alatt lehetünk és Isten és édes hazánk iránti tanító kötelességeinket nyugodtabb és bizakodóbb lelkülettel végezhetjük. És amennyire gyönge emberi erőnk­től tellett, becsületesen iparkodtunk e kötelességünknek megfelelni­. Megkezdtük a „Veni Sancte“-val az 1920/21. tanévet szeptember 4-én 304 tanulóval és folytattuk megszakítatlanul a karácsonyi szünet kivéte­lével egész éven át, mint olyanok, akiknek nem volt szén- és egyéb kényszerítő szünetjük. Midőn e sorokat irom és lelkem előtt elvonul­tatom a lefolyt tanév váltakozó eseményeit, lehetetlen hálát nem adnom a Mindenhatónak, ki atyai segedelmével minden bajon, minden akadá­lyon átsegített; lehetetlen elhallgatnom a mélyen tisztelt szülők hathatós anyagi támogatását, mely nélkül nem lettünk volna abban az örvende­tes helyzetben, hogy egyedül a kispesti állami főgimnázium tanított megszakítatlanul az egész éven át. Ezt az örömünket legfeljebb az a körülmény keserítette, hogy délutáni 2­7 óráig egyhuzamban tartott tanításban foglalkoztunk a tanítványainkkal, de nem keseríthette el munkakedvünket és azon erős akaratunkat, hogy a ránk bízott ifjúságot a vallás és a tudományok mysteriumába beavassuk. Hogy ez mennyire sikerült minekünk, arról a hivatottak fognak ítéletet mondani, egyelőre megelégszem annak előrebocsátásával, hogy a tavalyi év végi és a mos­tani tanév első félévi eredményéhez viszonyítva az év végi eredményt 15°­o—20%-os javulás észlelhető; oly eredmény, melyet csak a szak­ember, a paedagógus tud kellően méltányolni. De itt sem fogunk, itt sem akarunk megállani. A mi tanítói és nevelői munkánk még nem

Next