Állami Deák Ferenc gimnázium, Kispest, 1939
Deák Ferenc. Deák Antal, Zala vármegye köztiszteletben álló követe 1833-ban visszavonult a politikai élettől. Távozása miatt búsuló követtársait így vigasztalta: »Küldök én nektek magam helyett egy fiatal embert, akinek kisujjában több ész és tudomány van, mint egész magamban.« A fiatal ember Deák Ferenc volt. Az új követ 1833. május 1-én váltotta fel bátyját a pozsonyi országgyűlésen és csakhamar hatalmas tekintélyre tett szert. Bozontos szemöldökei némileg keményebbnek mutatták arcát, mint aminő valóban volt; de mindenesetre helyesen mutatták akarata szilárdságát. Domború homloka hatalmas szellemi képességekre vallott. Fényes szemében tűz, nyájasság és erő váltakozott s borotvált, gömbölyded arcán állandó derű és jóság tükrözött. Az egész fej az erő és hatalom benyomását tette, de a mellett páratlanul rokonszenves és nyílt volt. A jog és igazság védelmében nem ismert fáradalmat. Éveken át küzdött a szegény jobbágyok felszabadításáért. Nagy nehezen sikerült kivívnia a jobbágyok birtokvásárlási jogát, de sajnos, teljes fölszabadításuk és a szép reformtervek többsége egyelőre meghiúsult. Deák Ferenc vezérségét már 1835-ben elismerték a szabadelvű ellenzék legjobbjai, köztük maga Széchenyi is. Még inkább növekedett tekintélye az 1839—40. évi országgyűlésen. Az ő hatalmas érvelésének, államférfiúi bölcs mérsékletének és önérzetes föllépésének volt köszönhető, hogy a kormány orvosolta a nemzet sérelmeit s szabadon bocsátotta a szólás- és sajtószabadság jogtalanul bebörtönzött bajnokait: Wesselényi Miklóst és Kossuth Lajost. Deák nemcsak az országgyűlési vitákon hatott az ellenzékre, hanem még sokkal inkább meghitt baráti körében, csöndes pipaszó mellett, kedélyes beszélgetés és jóízű adomázás közben. Pompásan rajzolta pártvezéri szereplését egyik jeles kortársa: »Nagy a zaj, a rendetlenség, tömérdek abeszéd a tanácskozmányi teremben. Ahány fej, annyi vélemény, ahány katona, annyi vezérség-igénylő. Egy férfiú lép be a szobába, megjelenése neptúni hatással van a hullámokra. Kényelmesen szivarozva leül a pamlagra, s midőn már sokan, igen sokan kibeszélték magukat és elmondták, ki mit tanult Kelemenből, Köviből, Rodeckből és Benthamból, szólani kezd egyszerűen, világosan, olykor tréfásan; kezei alatt gyönyörű rendben pereg le a bonyolult gombolyag; világos szavaira oszlik a kétértelműség köde. És a zaj elnémul, a rendetlen tömeg csöndesen hallgat s nyugodtan széled vacsorához.« Mint szónok, éppen olyan egyszerű és közvetlen, mint aminő magánéletében. Nem olyan gyújtó hatású, mint Kossuth, nem is elmés, ragyogó és költői, hanem velős, világos és meggyőző. Szónoki sikereket sohasem hajhász, csak olyankor hallatja szavát, ha magasabb érdek megkívánja. Pártvezérré sem azért lett, mert mindenáron vezérkedni akart, hanem mert pályatársai önkénytelenül elismerték felsőbbségét. Nem volt még eset a történelemben arra, hogy egy férfiú, aki nem volt se vezér, se diplomata, se író, ki soha más szenvedélyt nem hívott fel, mint a haza szeretetét, aki inkább kerülte, mint kereste a hatalmat; tisztán szellemi és erkölcsi felsőbbsége által egy hosszú életen át vezére legyen egy nagy pártnak és bölcse egy nemzetnek. Jelleme szilárdságának emlékezetes tanújelét adta az 1813. évi választások idején. Mint a közös teherviselés régi híve, csak úgy volt hajlandó képviselni megyéjét, hogyha fölhatalmazzák a nemesek megadóztatásának megszavazására. Erre a kiváltságaira féltékeny zalai kisbirtokos nemesség valósággal fölzendült ellene; házára tűzcsóvát vetettek, sőt életét is fenyegették. Az elvakult tömeg ezrével vonult föl Zalaegerszegre s véresharcot vívott a nemesi adózás híveivel. Deák hívei erőszakkal feleltek az erőszakra, s végül mégis újra őt választották meg ,— akarata ellenére.