Állami polgári leányiskola, Kispest, 1935
Gyulai István Két év előtti Értesítőnk vezető sorai is Gyulai Istvánnal foglalkoztak. Akkor iskolánkból való távozása alkalmából ünnepeltük őt. Szomorodott szívvel adtuk hírül, hogy megvált iskolánk vezetésétől. Most sokkal nagyobb bánatunkról kell megemlékeznünk. Gyulai István, a mi szeretve tisztelt volt igazgatónk, a kedves, vidám „Pista bácsi", végleg eltávozott körünkből. Fájdalmas, nagy csapás érte az egyetemes magyar polgári iskolai tanári státust, a mi veszteségünk azonban pótolhatatlan. Mi, akik hosszú éveken át együtt dolgoztunk vele, tudjuk csak igazán méltányolni működését, mi érezzük csak igazán, kit vesztettünk el benne. Egy meghitt, őszinte, köztiszteletben és megbecsülésen alapuló zavartalan együttműködéses munkásság szakadt meg az ő távozásával. Nagy szervező képessége, szaktudása, egy emberöltőn át szerzett tapasztalatai egyenesen predesztinálták arra az állásra, melyet oly kitűnően betöltött. Nekünk, az ő tanártestületének a szó valódi értelmében vett jó barátja volt. Bármilyen magánügyeinkben is fordultunk is hozzá, mindig megértő szívre találtunk nála. Mikor szeretett iskolájától, kedves igazgatói irodájától megvált, nem sokáig volt egészséges. Azonban egész betegeskedése alatt, sőt utolsó napjaiban is, mindig érdeklődött az iskola ügyei iránt és boldogan mosolyogva hallgatta tréfás elbeszéléseinket. Egész életét az iskolának, kedves leányainak szentelte, akik viszont hálás tisztelő szeretettel ragaszkodtak hozzá. Mikor hírét vettük, hogy súlyosra fordult állapota, az iskola összes növendékei, tanárai buzgó szívvel fordultak a Magasságbelihez, hogy imáikkal megkönnyítsék a mindig vallásos lelkületű igazgatójuknak a földtől való távozását. A gyermekek imája kísérte az Úr színe elé nemes lelkét. Utolsó földi útján, temetésén az iskola jelenlegi és volt növendékei mind résztvettek. Egész Kispest együtt gyászolta velünk iskolánk első igazgatóját, kinek emléke hosszú évtizedeken át élni fog. Kleszkyné Scholtz Mária: Boldogult Gyulai Istvántól, ravatalánál a tanártestület és volt növendékei nevében az intézet jelenlegi igazgatója, Szépné Harrach A. Mária az alábbi beszéddel búcsúzott: Mélységesen megilletődött lélekkel, igaz szívfájdalommal állunk koporsódnál drága halottunk! Nagy a mi veszteségünk, mérhetetlen a mi bánatunk. Mint a bölcs vezetésed alatt állott tanári testület megtanultuk