Katolikus gimnázium, Kisszeben, 1914

-4- a vendég szobákban a tisztek bekvártélyozva. Tartott pedig ez az állapot december 10-ikéig, amikor is reggelre viradóra üres lett az egész ház. Az az dehogy is üres ! Csakhogy amit itt hagytak, arról jobb nem beszélni. Elég ha annyit mondok, hogy a cigányok között alig akadt, aki a tisztogatásra busás napszámért vállalkozott. A Hofer-jelentések ettől az időtől kezdve mind biztatóbban hangzanak. Fokozódik a bizalom, hogy a dolgok jobbra fordul­nak, lelkünk megtelik igaz ügyünk diadalába vetett reménység­gel. A felsőbbség már előbb mind sűrűbben és sürgetőbben ír le, hogy igyekezzünk az intézetet mielőbb megnyitni. De még egy részről nem volt hol, másrészt még mindig nem volt kinek. A város és a vidék két­harmada elmenekült és természetesen magukkal vitték fiaikat is. Az igazgatóság hirdeti ugyan a meg­nyitást, de az egyébként szárnyas hír nem igen terjedhetett. Nem volt aki terjesze és nem volt akinek elmondja. Most azonban megkezdődik lassan­ óvatosan a menekültek vissza­térése, az iskola megnyitása iránti érdeklődés megindul, újévre már a tanulók egy harmada együtt van s január 4-ikén újból felvehetjük a tanítás munkáját. De bizony beletelik még jó két-három hét, míg a rendes létszám összeszűrődik. Nos és mire így rendbejönnénk, egy újabb incidens akasztja meg munkánkat. Február 5-ikén Dr. Szabó Mihály kollegánk állít be hozzám kezében írással, melynek rövid tartalma az volt, hogy rögtön jelentkezzék Kolozsvárott tábori lelkészi szolgálatra. Nincs mit tenni, el kell menni. 6-án eltávozott itt hagyva minket a töprengő kérdéssel: quid nunc? Igazgatóval, tanárokkal marad a tantestületnek 7 tagja a 7 osztályra ! Lehe­tetlen állapot! írok rögtön a Kegyesrend főnökének, ha csak teheti, küldjön a legrövidebb idő alatt Szabó helyett új erőt. Megjött az előre gyanított válasz, nem küldhet, sőt kilátása sincs a jövőben sem. Írtam a főigazgató úrra: nem lehetne-e a szünetelő bártfai gimnázium tanárai közül egy helyettest kapni ? Szerencsénkre a bártfai gimnázium igazgatója Erdős Tivadar úr, és akkor Kassán tartózkodott, ki megértvén szorult helyzetünket, önként vállalkozott arra, hogy bajunkban kisegít bennünket s vállalja a helyettesítést. A legközelebbi vonatra ül a 16-ikán

Next