Állami polgári fiú- és leányiskola, Kistelek, 1940

Dr. Kisparti János 1940. december végén kitettük a fekete zászlót a szegedi tan­kerületi kir. főigazgatóság nagy halottjának. Egy világos lelkű ember cselekedeteiben gazdag élete ért véget. A nemzet jövő re­ménysége, az ifjúság nevelésére felszentelt és feláldozott élet át­jutott a nagy hídon, amely híd a küzdelmes földi életből átvezet az örökkévalóságba. Most az iskola év végén emlékezni akartunk, hogy fölidézett szellemét példaként állítsuk magunk és diákjaink elé, hogy kima­gasló egyénisége vezessen minket a feladatoktól súlyos, de remé­nyekkel teljes magyar hajnalhasadásban. Dr. Kisparti János a szegedi tankerület főigazgatója 1940. évi december hó 23-án, életének 56-ik, pedagógiai pályájának 31-ik, főigazgatóságának 6-ik évében fejezte be állandóan emelkedő pá­lyafutását. Vácott, 1885. április 12-én született. Középiskolai tanulmá­nyait a váci, majd a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte. A teológiát és a pedagógiát Budapesten tanulta. Középiskolai ta­nári oklevelet szerzett. 1909-ben áldozó pappá szentelték. Elmé­leti és gyakorlati tudása már fiatalon a budapesti piarista gim­názium élére állította. Írásai, a szerkesztésében megjelent tan­könyvek és az országos közoktatásügyi tanácsban való szereplése tiszteletet és elismerést szerzett nevének. 1935-től mint a szegedi tankerület főigazgatója mintaszerűen részt vett a közoktatás át­szervezésében.. Megállapíto­ta a délmagyarországi nevelők egyesü­letét. Elindította a „Nevelésügyi Szemlét“. Nagy adminisztrátori munkássága mellett tanulságos kiállításokat rendezett, értekezle­teket tartott és mint a magyar cserkészszövetség szegedi elnöke, szívvel-lélekkel belekapcsolódott a cserkészet életébe. Dr. Kisparti János azok közé az emberek közé tartozott, aki­ket igazságosnak neveznek és akiket állandóan fűtött az alkotó­kedv és a nemes tettvágy. Dr. Kisparti János a szegedi tankerület főigazgatója a ma­gyar piarista rend büszkesége volt, aki néhány esztendő óta olyan eredménnyel működött a szegedi tankerület élén, hogy méltón so­rolhatjuk nagy halottaink mellé, azok mellé, akik nagyot csele­kedtek, akik a nemzetért és a lelkekért áldozták életüket. Stehlik Lajos.

Next