Állami polgári fiú- és leányiskola, Kistelek, 1940
Dr. Kisparti János 1940. december végén kitettük a fekete zászlót a szegedi tankerületi kir. főigazgatóság nagy halottjának. Egy világos lelkű ember cselekedeteiben gazdag élete ért véget. A nemzet jövő reménysége, az ifjúság nevelésére felszentelt és feláldozott élet átjutott a nagy hídon, amely híd a küzdelmes földi életből átvezet az örökkévalóságba. Most az iskola év végén emlékezni akartunk, hogy fölidézett szellemét példaként állítsuk magunk és diákjaink elé, hogy kimagasló egyénisége vezessen minket a feladatoktól súlyos, de reményekkel teljes magyar hajnalhasadásban. Dr. Kisparti János a szegedi tankerület főigazgatója 1940. évi december hó 23-án, életének 56-ik, pedagógiai pályájának 31-ik, főigazgatóságának 6-ik évében fejezte be állandóan emelkedő pályafutását. Vácott, 1885. április 12-én született. Középiskolai tanulmányait a váci, majd a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte. A teológiát és a pedagógiát Budapesten tanulta. Középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1909-ben áldozó pappá szentelték. Elméleti és gyakorlati tudása már fiatalon a budapesti piarista gimnázium élére állította. Írásai, a szerkesztésében megjelent tankönyvek és az országos közoktatásügyi tanácsban való szereplése tiszteletet és elismerést szerzett nevének. 1935-től mint a szegedi tankerület főigazgatója mintaszerűen részt vett a közoktatás átszervezésében.. Megállapítota a délmagyarországi nevelők egyesületét. Elindította a „Nevelésügyi Szemlét“. Nagy adminisztrátori munkássága mellett tanulságos kiállításokat rendezett, értekezleteket tartott és mint a magyar cserkészszövetség szegedi elnöke, szívvel-lélekkel belekapcsolódott a cserkészet életébe. Dr. Kisparti János azok közé az emberek közé tartozott, akiket igazságosnak neveznek és akiket állandóan fűtött az alkotókedv és a nemes tettvágy. Dr. Kisparti János a szegedi tankerület főigazgatója a magyar piarista rend büszkesége volt, aki néhány esztendő óta olyan eredménnyel működött a szegedi tankerület élén, hogy méltón sorolhatjuk nagy halottaink mellé, azok mellé, akik nagyot cselekedtek, akik a nemzetért és a lelkekért áldozták életüket. Stehlik Lajos.