Baromfi Tenyésztés, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
A kecskeméti tsz-ek közös vállalkozásának eredményei, gondjai TÁRSULÁSUNK 1961. május 1-én alakult azzal a céllal, hogy a baromfihúst és tojást korszerűbben tudjuk nagyban előállítani. Kecskeméten előzőleg is folyt a jelenleg résztvevő termelőszövetkezetekben nagyüzemi baromfitenyésztés, de legtöbbször nagy veszteséggel, eredménytelenül. Üzemünkben négy ágazat működik: tojástermelés, a törzsutánpótlás nevelése, pecsenyecsibe és kacsa nevelése. A tojástermelés a társulás fő profilja, s a jövedelmezőség szempontjából is a legkedvezőbb. Az utóbbi években 10 000-es állományú Shaver tojótörzzsel rendelkeztünk, termelési eredménye viszonyaink között kielégítőnek látszik. E törzset egy 10 300 férőhelyes, korszerű, e célra épített tojóházban tartjuk, mind az etetés, mind az itatás gépesített. Az évi tojáshozam átlagosan tojónként 220—230. Az egy tojásra fordított takarmány 20 és 23 dkg közötti. A tojás önköltsége így 0,96—1 forint. A 10 000 egyedes tojótörzsállományt négy gondozó kezeli, váltott műszakban, 2—2 fő 8 órás munkaidővel. A dolgozók általában elégedettek a keresetükkel: ez éves számítás szerint havi 1800—1900 forint. a törzsállomány eddig igen nagy gondot okozott, sok lett a tojócsőrepedésből, valamint a kannibalizmusból eredő veszteség. A kényszerlevágás — különösen a nyári meleg hónapokban — elérte a havi 1%-ot is. Ennek talán az a magyarázata, hogy a Shavert (élénk vérmérséklete folytán) a magas hőmérséklet izgatja. Ennek elkerülése érdekében az idén a helyi Állami Gazdaságban előzőleg bevált cserkurtítási módszert vezettük be. Az 1966. február 16-án nevelésre beállított 5300 jércét négy és fél hónapos korban kurtított csőrrel ulaztuk be a végleges helyére. Az utánpótlás felneveléséhez jelenleg még nincsenek korszerű férőhelyeink, hagyományos ólban nevelünk zárt rendszerben. Nevelési eredményeinkkel többé-kevésbé elégedettek vagyunk: a beállítástól a beátazásig mintegy 3 % a veszteségünk, s a felhasznált takarmány nem több jércénként 10 kg-nál. Nagyon hasznos lenne viszont, ha a velünk szerződött (szekszári Shaver csirkét szállító) gazdaság a mi kívánalmaink szerinti időben szállíthatná az alapanyagot. A KORSZERŰ TERMELÉS megkívánná, hogy azonos telepen azonos korú és fajtájú állatokat tartsunk. Ez nem valósítható meg, amíg a társulás el nem ér a fejlődés ama szakaszához, amikor rendelkezünk a megfelelő telep kialakításának anyagi bázisával. Feladatainkat tehát az adott körülmények szerint próbáljuk a legjobb eredményéi megoldani. Ebből következik, hogy jelenleg még egy telepen többféle korú és fajtájú baromfifélét is nevelünk. Pecsenyecsibe nevelésünk az utóbbi időkben örvendetesen fejlődött. 1965 óta már csak hazai hibrid húscsirkét állítottunk be nevelésre (a Felsőbabáéi ÁG-tól kaptuk), s termelése lényegesen előnyösebb a ma már parlagi fajtának mondható Hampshire-nél. Az 1 kg pecsenyecsibehús előállítására felhasznált takarmányunk a hibrid-csirke beállítása következtében 1 kg-mal, vagyis az évente felhasznált 4 kg takarmány 3 kg-ra csokiként. Ez természetesen igen jelentős, különösen ma, amikor az átvételi árak emelkedésére nem számíthatunk. PECSENYECSIBÉT évente 3—3,2% elhullással nevelünk, bizonyára vannak ennél jobb eredmények is, de jelenlegi viszonyaink között mi nem tudtunk jobbat elérni. Az utóbbi időszak átlaga szerint a 9 hetes korában leadott pecsenyecsirke súlya 1,20 és 1,30 kg közötti. Jelenlegi hibrid anyagunkkal nagyobb súlyt csak úgy érhetnénk el, ha 10—11 hétig tartanánk, ez viszont nekünk már nem lenne gazdaságos, annál kevésbé, mert a 10- i1-ik héten a takarmány értékesítése nagyon leromlik. A nevelésért teljesítménybért fizetünk. A dolgozók havi keresete, a takarmány—megtakarítási prémiummal együtt 1700—1800 forint. PECSENYEKACSA nevelési üzemágunk hézagpótló szerepű. Ez egyrészt abban az időszakban működik, amikor napos pecsenyecsibét kapni nehéz, másrészt csak azért nevelünk pecsenyekacsát, hogy alapító termelőszövetkezeteink ezzel értékesítési feladataikat teljesíthessék. A felvásárlási ár és az előállítási költség között ugyanis alig van eltérés, tehát nem jövedelmező, annak ellenére, hogy az 1 kg pecsenyekacsára fordított takarmány 3,12 kg, az elhullás átlagosan 1,—1,5 % és 53—54 napos korra, a leadás napjára eléri egyedenként a 2,34 kg-ot is. 1965-ben ezért pecsenyekacsát nem neveltünk, 1986-ban 15 700-at adtunk át az iparnak. Szívesen nevelnénk libát 11 hetes korig, amikor pecsenyelibaként értékesíthetnénk, de ezt eddig még az ipar tőlünk nem igényelte. A TERMELÉSNEK korlátot szabnak a társulásban résztvevő termelőszövetkezetek takarmánytermesztési lehetőségei. Kecskemét gyümölcs- és szőlőtermelő vidék, minden évben központi takarmány kiutalásra szorulunk, így termelésünk mennyisége a megtermelt és kiutalt takarmány mennyiségének függvénye. 1967-ben felépítünk egy 15 000 férőhelyes központi csibenevelőt, ugyancsak jövőre gépesítjük és korszerűsítjük régi ólainkat és 1968-ban szeretnénk felépíteni két 5000 férőhelyes utónevelő ólat. Paksi József Kecskeméti Termelőszövetkezetek Baromfinevelő önálló Közös Vállalkozása A Kecskeméti Tsz Baromfitenyésztő Társulás pecsenye kacsai Kökény Zsuzsa, Pázmán Józsefné, Bogasó Gergelyné és Pogány Gergelyné a tojásokat csomagolják a Kecskeméti Tsz-társulás tojóházában (Szikora András felvételei) 4