Kistermelők Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2005-06-01 / 6. szám
GAZDASÁGI ÉPÍTÉSZET A gazdálkodás építészete - gazdálkodó építészet 8. Juh, akác, nád.... Juhnyáj a Rónaságon, gémeskút és messzi távolban egy nádtetős, nagyméretű „sátor”, a hodály... Kell ennél idillikusabb kép? Annak nem igen, aki Petőfi versein nevelkedett. Talán be is fejezhetném itt ezt az írást, hiszen a juhászat az egyik leginkább hagyományőrző állattartási ágazatunk. Aki figyelemmel kíséri építészeti sorozatunkat, tapasztalhatja, hogy mai építési tevékenységünket, a gazdaságos termelést is segítheti a hagyomány értékeinek tudatosítása. Sőt, egyes esetekben a hagyományos megoldások és a legkorszerűbb, a fenntartható fejlődést szolgáló épített környezet között számos rokonságot fedezhetünk fel. A 2004 évi 11. számban megjelent első írásom mottójaként szerepelt Németh László idézet: „Van egy hagyomány, mely a tájékozódó ösztönünkhöz szól, és egy hagyomány, amely félrevezet. Az egyik megtanít úszni, a másik a süllyedő hajó szalonjába tessékel, mert ott idáig is jól lehetett ebédelni...” lehet a vezérelv a hagyományos megoldások jövőbeni alkalmazásánál. A hodály szó hagyományos épület képzetét idézi, mint ahogy a pásztorkodás szó is bibliai távlatokat nyit meg számunkra. Hallom, vidéken egyre nehezebb „mindenhez értő” pásztor embert találni, pedig a juh a jövőben is az egyik legfontosabb „tájfenntartó” állatunk lehet a szarvasmarha mellett. A szakértők szerint a juhnyájak nem hogy konkurálnának a tehéncsordával a legelő használatában, hanem egyre inkább szükséges kiegészítőik egymásnak a gyepgazdálkodásban. Ha valóban szeretnénk a „fűnyíráson” kívül ezeket a jámbor állatokat többcélúan hasznosítani, akkor az idillikus kép megtartása, vagy inkább „visszavarázslása” mellett lehet egy kicsit tervszerűbben folytatni az ismert vagy már részben elfeledett építési gyakorlatot, különösen, ha a juhtartás mind a négy termékére: a húsra, a tejre, a gyapjúra és a prémre is gondolunk. A hodályok méretezése egy felnőtt állat helyszükségletétől és a nyáj nagyságától függ. Az egyterű épületben egy anyajuhra bárányok nélkül 1 m2-t, bárányokkal 1,2-1,6 m2-t kell számolnunk. Az anyajuh csoport optimális létszáma: 50-300, az alsó határ akkor értendő, ha az anya mellett bárányok is vannak. A hodályok több, maximálisan 300 férőhelyként szakaszalandók, egy-egy részhez minimálisan egy 3 m széles kapu szükséges. A gondos gazda a kapuk oldalsó tokjaira a juhok magasságában fából készült forgó hengereket szerel, hogy a juhok gyapja a nyáj ki- és bemenetelénél ne sérüljön. A hodályok mélyalmosak, talajvízmentes területen kb. 50 cm-re lesüllyesztett, döngölt agyag aljzatról fokozatosan emelkedik fel az alom 1,0 m magasságig. A hodályt évenként egyszer trágyázzák ki, általában traktorra szerelt trágyavillával vagy markolóval. Fontos a hodályok jó légállapota, mivel az állatok vízgőz- és CO2 termelése nagyon intenzív. Az állatok egészségi állapotának romlásán túl, az ammóniával telített légtérben a juhok gyapja megsárgul, és csak áron alul értékesíthető. A jó légállapot feltétele a megfelelő légtér, ami egyterű, 3,5-4,5 m magas istállóval elérhető. Alapszabályként betartandó, hogy 100 m2 istállótérhez 0,3 m2 szellőzőkürtő szükséges. A juhok a hidegre alig, de a huzatra érzékenyek, ezért télen fontos a hodályok keresztirányú szellőztetése helyett, az állatok tartózkodási területe feletti, a tető gerince felé irányuló szellőztetés megoldása. A magas tetős hodály nádtetőfedéssel jól szerkesztve és karbantartva kiváló légállapotot adhat. A nádtető egész felületén a pára diffúzió lehetséges, a páralecsapódás kizárt. Érdemes egy-két szót mondani a nádról, nagyapáink ősi építőanyagáról. A nád Magyarország sok vidékén fellelhető, a klasszikusnak mondható hortobágyi, velencei-tavi, fertődi „nádtermelő” vidékek mellett számtalan tocsogó, vizenyős hely természetes növénye, nem beszélve a tiszai, alföldi folyók holtágainak nádasairól. A nád vízkarbantartó hatása köztudomású. Németországban az utóbbi időben egyre inkább visszatelepítik a nádasokat. A vizek minősége miatt is fontos, hogy kezeljük nádasainkat. A télen rendszeresen aratott nád jobb minőségűvé válik, és ha nem is lesz export minőségű, de gazdasági épületeinknél többcélúan, jól és sokrétűen használható építőanyagot nyerünk. A nádtető jó hőszigetelő, kiváló a páraháztartása, ami az állattartásnál különösen fontos. A nádtető előnye továbbá, hogy a rosszabb minőségű, kevésbé 10