Református Gimnázium, Kisújszállás, 1889
A természeti erők a mechanika szolgálatában. Népszerű természettudományi értekezés. Irta: I . !• Aczél Józsefi I. Várjon csodálkozhatunk-e, hogy midőn a középkor mystikusat kereső tudósa komolyan értekezik a növénytanban a baraneczről, arról a hófehér bárányról, mely a Kaukázus vadonjaiban terem egy növényen, mint a fán az alma, s mely köldökénél fogva a növény szára által a földbe lévén gyökerezve, csak addig él, mig maga körül a füvet le nem legelte; vagy midőn a titokzatos tanok által áthatott alkhymista, keresve a „bölcsesség kövét,“ mindenből aranyat akar csinálni: csodálkozhatunk-e, hogy ugyanakkor a mechanikus is bizarr, megoldhatlan feladatokon töri az eszét, fel akarja szabadítani az embert a lealacsonyító, fárasztó munkától, automatokat alkot. Albertus Magnus ról, a középkor e híres természettudósáról maradt fenn, hogy midőn Irlandi Vilmos 1249-ben vízkereszt napján Kölnben a dominikánusokat meglátogatta, a varázsló hitében álló tudós pompás téli kertet rögtönzött oly beszélő madarakkal, melyeket gép hajtott. Midőn pedig Aquínoi Tamás, a tanítványa, egy alkalommal mestere műhelyébe titkon beosont, hogy a csodálatos gépeket megláthassa, egy általa félretolt függöny mögött egy bájos női alakot pillantott meg, mely a bámulót e szavakkal szókta meg: „Salve, salve !■* Tamás gonosz léleknek tartván, agyonütötte. Téved tehát Helmholtz (Ueber dia Wechselwirkung der Naturkräfte. Königsberg, 1854.), mikor azt mondja, hogy az újkor elején a gyakorlati mechanika gyors haladásnak indulván, ifjúi elbizakodottságában mindjárt a legnehezebb s legbonyolultabb feladatokhoz nyúlt, eleven állatokat s embereket képezvén. Mint látni fogjuk, Albertus Magnus már a XIII. században készített automatákat.