Református Gimnázium, Kisújszállás, 1889

A természeti erők a mechanika szolgálatában. Népszerű természettudományi értekezés. Irta: I . !­• Aczél Józsefi I. Várjon csodálkozhatunk-e, hogy midőn a középkor mysti­­kusat kereső tudósa komolyan értekezik a növénytanban a ba­­raneczről, arról a hófehér bárányról, mely a Kaukázus vadon­jaiban terem egy növényen, mint a fán az alma, s mely köl­dökénél fogva a növény szára által a földbe lévén gyökerezve, csak addig él, mig maga körül a füvet le nem legelte; vagy midőn a titokzatos tanok által áthatott alkhymista, keresve a „bölcsesség kövét,“ mindenből aranyat akar csinálni: csodál­kozhatunk-e, hogy ugyanakkor a mechanikus is bizarr, meg­­oldhatlan feladatokon töri az eszét, fel akarja szabadítani az embert a lealacsonyító, fárasztó munkától, auto­matokat alkot.­ Albertus Magnus­ ról, a középkor e híres természet­­tudósáról maradt fenn, hogy midőn Ir­landi Vilmos 1249-ben vízkereszt napján Kölnben a dominikánusokat meglátogatta, a varázsló hitében álló tudós pompás téli kertet rögtönzött oly beszélő madarakkal, melyeket gép hajtott. Midőn pedig Aquí­­noi Tamás, a tanítványa, egy alkalommal mestere műhelyébe titkon beosont, hogy a csodálatos gépeket megláthassa, egy általa félretolt függöny mögött egy bájos női alakot pil­lantott meg, mely a bámulót e szavakkal szók­ta meg: „Salve, salve !■* Tamás gonosz léleknek tartván, agyonütötte.­ ­ Téved tehát Helmholtz (Ueber dia Wechselwirkung der Natur­kräfte. Königsberg, 1854.), mikor azt mondja, hogy az újkor ele­­j­é­n a gyakorlati mechanika gyors haladásnak indulván, ifjúi elbizako­dottságában mindjárt a legnehezebb s legbonyolultabb feladatokhoz nyúlt, eleven állatokat s embereket képezvén. Mint látni fogjuk, Alber­tus Magnus már a XIII. században készített automatákat.

Next