Református gimnázium, Kisújszállás, 1900
I. I Keszi Hajdú Lajos. 1815—1901. Lehunyta szemeit immár örök álomra a veterán, akit mint a régi jó idők élő, kedves emlékét szoktuk megtekinteni magunk között. S megszoktuk annyira, hogy midőn 88 éves korában búcsút vett tőlünk, még ösztönszerűen kiáltjuk utána: »oly hamar!« Ősz öreg alakja megképzik lelkünk előtt, a mint e sorokat papírra vetjük. Csöndes, kissé határozatlan de azért elég biztos léptekkel halad keresztül a piaczon, hogy az iskola épülethez elérjen. Széjjel se tekint, bátran megy előre, ha nagy is a forgalom: tudja, hogy a»nagytiszteletü tanár urat« ismeri minden ember, s ha szekérrel megy is, kitér előle, vagy inkább megállítja lovait, hogy ne zavarja az öreg úr járását. A régi gymnasiumi épületbe megyen, az az ő otthona. Ott talál még ismerősre a régi korból is, ott ismerőse minden ablak, minden küszöb. Hosszú idő alatt kötötték ezt az ismeretséget ! Az ujjal sohasem tudott megbarátkozni. Nagy, díszes épületébe csak kénytelen kelletlen ment fel egy-egy újságért, vagy Értesítőért, s hónap !*