Református gimnázium, Kisújszállás, 1927
- 3 -Eszakolaszországi és svájci tanulmányi kirándulásom. Nem egyszer gondolkoztam azon, hogy azon esetben, ha nekem a sors nagy anyagi jólétet juttatott volna osztályrészül, ha sok pénzem volna, mit is csinálnék, mire fordítanám és hogyan gyümölcsöztetném azt ? Megállapodásom e kérdést illetőleg mindig csak azon eredményre lyukadt ki, hogy leggyümölcsöztetőbben akkor járnék el, ha pénzemet távoli vidékek felkeresésére, megismerésére, utazásokra fordítanám, ha elmennék világot látni. Bejárnám e Sárgolyó minden zegét-zugát, keletről nyugatnak, északról délnek és felkeresném mindazt a sok szépet és érdekességet, amit a Föld nekünk halandóknak nyújt, hisz nagyobb kincset, nagyobb gazdagságot és boldogságot elképzelni sem tudok, mint egy rengeteg képnek, ismeretnek és alkotásnak, mit Isten, természet és ember az ő munkájával és alkotásával létrehozott, birtokába jutni, megismerni, látni és tapasztalni. Voltál-e már oly magas hegycsúcson, melynek tetejéről többszáz kilométernyi körzetben elláthatni ? Én ennél pompásabb élvezetet nem ismerek. Távolban a ködbe vésző, kéklő hegyláncok, alattunk a halmoknak látszó előhegyek, völgyek, fehér, kígyózó patakokkal, tovább a síkon szalag gyanánt húzódó országutak, zöldelő virágos rétek, szabályos gabona táblák, az egybe szaladó acélsínek, rajta — játékvonalnak látszó — robogó kocsikkal, majd a különféle települési községek, utcáikon hangyakicsinységű nyüzsgő emberekkel. És mi a nagy magasságból, közelebb az éghez, — távol a földi élet zajától és bajaitól — mily fölényes tudattal nézzük az embereket. Irigylem azért a repülőgépen járó utasokat, kik magasröptű saskeselyű módjára minden akadály nélkül járhatnak be óriási távolságokat távoli országokat s a szép panorámát nyújtó óriási magas-