Református gimnázium, Kisújszállás, 1940
Minden ember hoz erre a világra a szemében egy sugárt az égből, a teremtő Istentől. Ott tükröződik ez minden kisgyermek tekintetében, később sokszor elborul a tekintet, megtörik a fény, gonoszság, romboló szenvedély, irigység, gyűlölet lobog fel benne, indító akarat, formáló erő, vagy az alkotás láza tüzesíti át, csak kevesen tudják megőrizni az égi sugárnak, fénynek töretlen tisztaságát, ezek közé a kevesek közé tartozott Nemes Imre, aki jóságot és mosolygást hozott közénk. Ebben a mosolygásban benne volt három nagy emberi érték : az egyenesség, őszinteség és a becsület. Élete küzdő, bízó és kiegyensúlyozott erő volt, nagyszerű bizonyságtevés arról, hogy nem halt még ki ebben a világban a szeretet. Művész volt Nemes Imre, ez határozta meg életprogrammját, ez adott tartalmat és célt munkájának, ez formálta nevelését, az élet szépítését az ifjúságon keresztül. A művész szeme mélyebben és élesebben lát, meg tudja fogni a lényeget, az elkülönítőt, egyénit, jellegzetest , a karaktert. Ez teszi sajátossá és eredetivé portréit, ezzel aratott nagy sikereket képkiállításain. Kutató szeme a tanítványban is az igazi értéket, a jellemet kereste és a jellemes embert értékelte. Nem bírta a megalkuvást, a hízelgést, a kétszínű törtetőket, a mindenáron többnek látszani akarókat, a társadalmi osztálygőg szánalmas megejtettjeit, az ürességet, a nagyképűséget, tudta, hogy az igazi nagyság nem a külső dolgokban, vagyonban van, hanem a meleg szívben. Ez a szív tette őt igazi pedagógussá. Sohasem kereste a világ elismerését, de magától sem féltette soha, csak azokat, akikért élt: a családját, gyermekeit, hazáját, eszményeit és az ifjúságot. Otthona szent volt előtte , ott fénylett fel érzéseinek, lelkének színaranya. Gyermekeiben belső világának kibontakozását kereste. Magyar ember volt minden csepp vérében, gondolataiban, érzéseiben, tetteiben, lelkében , millió gyökérszállal kötötte az édes erdélyi föld. Felfogásában, meggyőződésében jó református, egyházának szerény, hű fia, ember- és világszemléletében tisztult és emelkedett, a szélsőséges elvakultakon, vagy zavarosfejű megalkuvókon csak legfeljebb sajnálkozni tudott. Csöndes, boldog ember és zárkózott lélek volt, olyan mint szőkébb hazájának, Erdélynek hegyek között meghúzódó tavai, melyeket nem zavar sem a világ szennye, sem az út pora. Az erdélyi tavak tulajdonsága pedig a mélység, tisztaság és a nyugalom. De csak a mély.