Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1934
f IN MEMORIAM. SCHMOLLINGER ANTAL nyugalmazott rendes tanár. Született 1866. március 8-án, meghalt 1935. január 2-án. 1923. április 1-től 1931. augusztus haváig működött intézetünknél, amikor is nyugalomba vonult. A magyar kultúra munkája, a nemzeti eszme egyik apostola szállt vele a sírba. Gimnáziumi tanulmányait a kitűnő váci piaristáknál végezte. Majd lelke a tanári pályára vonzotta, s itt a latin-történelem szakot választotta. A múlt század ama évtizedeiben lett férfivá, amikor a magyar életben példátlanul lüktető nekilendülés indult meg. Negyven esztendeig ennek a nemzedéknek sok ragyogásban, sikerben, örömben is volt része a megfeszített munka mellett. Ez a nemzedék rendezi a világraszóló ezredéves ünnepséget Fájdalom, ugyanez a nemzedék sír a megaláztatás szomorú, trianoni napjaiban, siratva elszakadt testvérek millióit és egy évezred vérrel összekovácsolt egységét. Schmollinger Antalt történelmi tanulmányai azok közé a Peturok közé hajtják, akiknek fajtája már kilencszáz esztendeje él. Ezek a Peturok a nemzet sorsán marcangoló töprengés között töretlen daccal sikoltják a „Nem, nem, soha!“ jelszót a magyar éjszakában. Ez a töprengés tette őt keserű vitatkozóvá: az érveket s a biztosabb alapot az átlagot messze felülmúló olvasottságából merítette. Kereste a síkot, amelyen a magyar megmaradhat magyarnak. Negyvenhat évig élt példás házaséletet. Élete alkonyán, a testi szenvedések szomorú idején hősies önuralomról tett tanúságot. Utolsó szenvedéseinek elviselésére a hitből merített erőt. Sírkövén messzire ragyogó két szó: „Non dubito“ örök gyónás, áldozatos meghajlás Isten előtt, Krisztus lobogója alatt. Áldott legyen emlékezete!