Állami Bessenyei gimnázium, Kisvárda, 1944
I. Intézetünk múltja. (Lásd az 1943—44. év évkönyvét! ) Pótlás : főigazgató volt Gáspár Gyula (1940-44.) — igazgató dr. Szalay György (1943-44.) — tanár Béres Benő (1926-44.f), Tóth Ernő (1945. f) — A nyugalmazott tanárok közül elhurcolták id. Hollós Istvánt 1944 májusában. Béres Benő 1890—1944. 1944. december 30-án hányta le szemét örök álomra. 19 évig működött intézetünkben. Minden megnyilatkozása, minden cselekedete az igaz magyar lelket tükrözte. A magyar népből nőtt ki, s egész életében a szabolcsi magyar nép fiainak kiművelésén fáradozott. Magyar lelke állandó harcban állott a német rendszeren felépülő neveléssel, mert látta, hogy ez meg akarja törni a magyar gerincet. Nemcsak azskolában volt fáradhatatlan, míg a gyilkos kór meg nem támadta, hanem az iskolán kívül is. A magyar rónán nevelkedett lelke nemcsak hogy magába szívta az Alföld dallamának titkait, hanem magában átalakítva új szavak új ritmusán szólaltatta meg azokat. Dalszövegei gyakran hangzottak fel a nagy pesti rádió hullámain, hogy gyönyörbe ringassák a magyar hallgatókat. Benő Barátunk, nem haltál Te meg ezen a földön sem! Ha mindenki meghal is, aki Téged személyesen ismert, neved mindig élni fog, míg felhangzik a rádióban vagy a cigány húrján „Barna Ilon szeretője.“ Ebben a tudatban álltuk körül koporsódat 1945. jan. 1-én, és ebben a hitben kísértünk utolsó utadra a hideg szeles téli délután. A legnagyobb magyar télben vitt el tőlünk a halál. De mi nem rettentünk meg múlásodon, mert az égig csapó lángtengerben is helyén maradt maroknyi csapat tépett lelkei tudtuk, hogy életed értéket jelentett, s ez az érték mindig magyar tulajdon marad : fecisti monumentum aere perennius.