Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 1999 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1999 / 2. szám - KÖZÉPKOR - Darkó Jenő: A középkori bolgár-magyar kapcsolatok
A XIII. században a balkáni viszonyokat alapvetően az 1204 óta fennálló latin császárság, illetve a pápaság politikája határozta meg. A bolgár egyháznak Rómától való elfordulását (1235) követően a pápa IV. Béla (1235-1270) magyar királyt kéri érdekeinek képviseletére Vatatzesz (III.) Joannesz nikaiai császárral és a bolgár cársággal szemben.20 Béla azonban mind II. (Ászén) Jánoshoz (1218-1241), mind pedig Vatatzesz Joanneszhez fűződő családi kapcsolatai miatt ódzkodik a pápai kérelmet teljesíteni. II. (Ászén) János halálával a bolgár trón 9 éves kisfiára száll. A mongol támadás, Magyarországgal ellentétben, érintetlenül hagyta mind a nikaiai görög császárságot, mind pedig Bulgáriát. A latin császárság és a nikaiai császárság ellentéte megosztotta a bolgár belpolitikát is. Ott ugyanis egy uniós, latin-magyar párt állt szemben a nikaiaiak orthodox pártjával. A két császárság küzdelme a latin császárság bukásával (1261) ért véget. Szvetoszláv támadása a Szörényi bánság ellen kiváltotta V. István (1270-1272) haragját, aki 1266-ban még mint ifjabb király, az Al-Duna mentére költözött kunok ürügyén elfoglalta Vidint és Plevnát, valamint csapatai egészen a bolgár fővárosig, Tirnovóig nyomultak.21 V. István akciója VIII. (Palailogosz) Mikhaél (1261-1282) bizánci császárral szövetségben zajlott, aki egyúttal elfoglalta Philippopliszt, valamint a Feketetenger partján fekvő bolgár városokat, Anchialét és Meszembriát.22 Konsztantin Aszén (1257-1277) bolgár uralkodó viszont a kipcsák Nogaj kánt hívta segítségül. A Thrákiára törő tatárok hatalmas vereséget mértek Mikhael Palailogoszra. Ettől számíthatjuk a Bulgáriának Vidin központtal nyugati, és Tirnovo központtal keleti részre történt szétválását. Az oszmán-törökök 1352-ben vetik meg először lábukat a bizánci birodalom európai térfelén, majd 1354-ben elfoglalják Gallipolit. Az oszmán-török hatalom a bolgárokat is érintő európai terjeszkedésének első korszaka az 1389. évi, első rigómezei csatával zárul. Az így kialakult helyzeten nem változtat az 1396. évi, szerencsétlen kimenetelű nikápolyi ütközet sem. Az oszmán-törökök európai terjeszkedését időlegesen nem is az európai hadszíntér eseményeinek alakulása állította meg, hanem Timur Lenk (1336-1405) angorai (ankarai) győzelme (1402) Bajezid (1384-1402) felett. A még Bizánci Birodalomnak nevezhető államalakulatban, amely már ekkorra elveszítette kisázsiai területeinek nagy részét és Európára korlátozódott, tulajdonképpen állandó polgárháborús küzdelemnek vagyunk a tanúi már 1321 óta. A III. Andronikosz (1328-1341) görög császár halála után újból fellángolt polgárháború forgatagában végkép megrendült a bizánci görög hatalom a Balkánon. 20. Fraknói Vilmos: Magyarország összeköttetései a Szentszékkel. Bp., 1900. I. k. 62, 364. 21. Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. Bp., 1900.11. k. 341-342. 22. Louis Bréhier: Vie et mort de byzance. Paris, 1968. 330. 58