Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 1999 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1999 / 3. szám - ÚJ MÓDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSEK - Magyarics Tamás: A történelmi művek jellege
ÚJ ELMÉLETI MEGKÖZELÍTÉSEK A történelmi művek jellege Chris Lorenz, a University of Leiden/Free University of Amsterdam professzora Hayden White és Frank Ankers mit „metaforikus narrativizmusát” elemzi és tételének középpontjában az a megállapítás áll, hogy azt a pozitivizmus elleni frontális támadásnak lehet venni, sőt-ami ennél is fontosabb-a pozitivizmus fordítottjának. White és Ankersmit felfogásában a történelem elbeszélő formája nem fejezheti ki az igazságot, valóságot és ezért azt joggal nevezhetjük „fikciónak” és/vagy „metaforikus” történetnek. Továbbá, az elbeszélések önmagyarázóak, tehát a narratív forma kizárja az ok-okozati viszony feltárását. Lorenz egyetértően idézi a két szerzőt, amikor azok a metaforikus elbeszélést a pozitivizmus ellenében fogalmazzák meg: ezt a fajta történetleírást egyrészt pontosan a tények pozitivizmusa, azaz az empiriezmus ellen hozták létre, másrészt a pozitivizmus mint tudomány ellenében, amely átfogó törvényeket kívánt megállapítani. White és Hayden tagadja, hogy az elbeszélés mindössze az egyéni, leíró jellegű kijelentések halmaza lenne. A két történetfilozófus szerint az elbeszélés autonóm jelenség, mert léteznek olyan elemei, amelyeket nem lehet az egyes kijelentésekre redukálni. Például White az elbeszélés cselekmény-struktúráját ilyen, tovább nem bontható elemnek ítéli. Ezért White a történelmi elbeszélést „kibővített metaforának” hívja. Ankersmit arra hívja fel a figyelmet, hogy a cselekmény módját vagy a megközelítési pontot nem lehet a valóságból eredeztetni, hanem kizárólag az elbeszélés nyelvi világából. A történész az, aki nyelvi, irodalmi struktúrát kényszerít a múltra - a múltban ugyanis semmilyen valódi esemény sem kapcsolódik a cselekményhez. Aki ezt elfelejti, az - Hayden White híres szavaival - „a tényszerű ábrázolás fikciójának” a csapdájába esik. White és Ankersmit felfogása szerint a történészek mindössze annyit csinálnak, hogy nézőpontokat hoznak létre olyan módon, ahogy a metaforák működnek, s ilyen módon teremtenek rendet a zűrzavarban, és magyarázzák az általuk teremtett múltat. White és Ankersmit pozitivizmus alatt a hagyományos történelemfelfogást érti. Ebben a „hagyományos” megközelítésben a narratív szerkesztés 3