Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2000 (9. évfolyam, 1-3. szám)

2000 / 2. szám - ÚJ MÓDSZERTANI MEGKÖZELÍTÉSEK - Kármán Gábor: Történelem és etnológia

tudományokat és az irodalmat. Nemcsak és nem is elsősorban arról van nála szó, hogy - az élvezetnyújtás igénye miatt - a tudományos munkák megfogalmazásában fel kell használni az irodalom eszköztárát. Ennél többet kíván a dán etnológus. Többször is megfogalmazódik esszéiben a kritika a történeti vizsgálatokkal szemben, miszerint ezekben sokszor nem annyira a kutató kezeli forrásait, mint inkább a források irányítják őt. Ezen probléma felismerése alighanem abból a helyzetből is adódik, hogy az európai etnológiai irányzat, elsősorban jelen orientáltsága miatt, nemigen küszködhet forráshiányokból adódó problémákkal. Ha a kutató ki tud menni a terepre, és újra, más szempontból képes megnézni egyes jelenségeket, nyilván idegen neki a történész hozzáállása, aki csak az adott forrásanyag elemzésére vállalkozhat, és ez behatárolja érvényesíthető szempontjait. Christiansen azonban hisz abban, hogy a forrásanyag által adott lehetőségek, ha nem is korlátlanul, de az eddiginél szélesebbre tágíthatók. Saját korábbi vizsgálatait tekinti át újra, és próbál meg komplexebb, az élet több területére kiterjedő kérdéseket feltenni, kimutatván a XVIII. századi giesegaard-i dán parasztok kétféle életviteli stratégiáját. A régebbi elképzelésekkel szemben kimutatja, hogy az általa „törekvőnek” nevezett életforma nem a „fatalisták” eltűntével jelent meg, hanem a két stílus párhuzamosan volt jelen (az elsőt a jövő tervezése, takarékosság, vállalkozókedv jellemzi, míg a másik nem keresi a lehetőségeket birtoka és eszközei fejlesztésére, ha szerez is nagyobb összegeket, azokat azonnal feléli). Azonban Christiansen még ezzel az eredménnyel sem lehet tökéletesen elégedett, hiszen nemcsak az élet strukturális kereteit, hanem annak megélését is rekonstruálni akarja. Itt kapcsolódik vissza gondolatmenete a már tárgyalt kérdéshez, az irodalom és a humán tudományok kapcsolatához. Az értelem mellé szerinte a módszertanban szükséges lenne újra adoptálni a megérzést­­beleélést is mint lehetséges elemzési stratégiát (a dán kifejezések fornift - fornemmelse még j­obban rímelnek egymásra; utóbbi egyszerre j­elent érzékelést és megérzést is, aminek precíz fordítása meglehetősen problémás, hiszen Christiansen mindkét értelemben használja). Természetesen nem arra kell gondolni, hogy Christiansen vissza akarná hozni a múlt századi, Carlyle-féle látomásos történelemábrázolási módszert, de a források felhasználásában új lehetőségeket lát, például a múlt embereit körülvevő színek, ízek, hangok, szagok elemzésével. Az általa felhozott példa a giesegaard-i Larsen család esete, akik egy 4,7 m hosszú szobában laktak, melyben hét ember volt összezsúfolódva, de volt még a szobában legalább két kanna tej, négy csirke, illetve liba a padok alatt, és a kemencén száradtak a vizes ruhák. Ezen adatok alapján hozzávetőlegesen képet alkothatunk arról, milyen szagok között élt ez a XVIII. századi dán parasztcsalád, és milyen 7

Next