Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2005 (14. évfolyam, 1-3. szám)
2005 / 2. szám - XX. SZÁZAD - Pankovits József: A Wright testvérektől Hirosimáig
A Wright testvérektől Hiroshimáig. A repülés kérdésének rövid története A címadó Wright testvérek (Wilbur és Orvill) a XX. század legelejének első amerikai pilótái. Orvill 1903-ban emelkedett a magasba gépi erővel meghajtott masinával, bátyja 1908-ban nagy sikerű bemutatót tartott a franciaországi Auvours-mezőn, ami lendületet adott az európai repülésnek. Hiroshimáról nem kell külön szólnunk. Egy fiatal olasz doktorandusz, Gianluca Fiocco szerzőségében a Gramsci Alapítvánnyal szorosan együttműködő Carocci kiadónál megjelent könyv-az utalás Hiroshimára elárulja — nem a repüléstörténet műszaki vonatkozásait tárgyalja, hanem a repülés és a hadviselés politikai összefüggéseit; a békeidőben fejlesztett és műszakilag tökéletesített repülőgépek háborús használatának politikai és jogi kezelését, használatuk jogi szabályozásának, lehetőség szerinti korlátozásának kísérleteit, ezek kudarcait, szélesebben tehát a háború és béke örök kontrasztjának meghatározott specifikumát. A szerző műve eredeti alcímét „a légügyi probléma rövid történetében (1903-1945)” jelöli meg, ami egyben rövid és konkrét összefoglalása tanulmányának, amennyiben a „légügy” fogalma alatt a repülés, a levegőből folytatott hadviselés, főként a bombázások és az ellenük való védekezés evolúciójának hadijogi, nemzetközi politikai kérdéseit érti ezen, s problematikáját az első repülőgépek megszületésétől a ledobott atombombákig tartó szédületes műszaki haladás keretében vizsgálja. Kifejti, hogy a kezdetleges röptű gépi madarakból miként fejlődött ki a kor döntő jelentőségű fegyverneme, egyben miként vált a legpusztítóbb bomba szállítóeszközévé. A „légügy” problémája az 1899-es hágai nemzetközi jogi konferencián került először napirendre, amikor öt évre szóló tilalmat fogadtak el a levegőből alázúdítható robbanóanyagokra és lövedékekre, jóllehet ezek alkalmazási lehetősége akkor alacsony hatásfokot és elhanyagolható veszélyfaktorokat tartogatott magában, a tilalmi idő is többnyire időnyerésre játszott, és lejártával az érdekelt hatalmak szűk körű csoportját alkotó résztvevők mindegyike új felfedezésekre és új eljárások kidolgozására számított. A nyolc évvel későbbi 152