Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2005 (14. évfolyam, 1-3. szám)

2005 / 2. szám - XX. SZÁZAD - Demeter Gábor: Remek haditervek - gyenge kivitelezés: A török hadsereg erőfeszítései a második Balkán Szövetség csapatainak feltartóztatására

túlerő. A törökök monasztiri viselkedése is a germán doktrínák hatását tükrözte. A tüzérséget és a redifeket a szerző nem becsüli le, mint tette azt korábban szinte mindenki, ebben látva a vereség fő okait. Erickson egyértelműen a rossz felderítést, a létszámhiányt és a lőszerhiányt, valamint a gyenge morált okolta a vereségekért. Hozzá kell tenni, hogy a főhadszíntértől izolált Macedóniában pont a létszámhiány tette lehetővé Zekki és Dsavid pasák erőinek, hogy 1913- ban is kitartsanak, mert az élelmiszert, lőszert 500 ezer emberre tervezték, de 200 ezernél sosem volt nagyobb a véderő. A nagy csaták mellett a kisebb ütközetekről is egy-két oldalas összefoglalót találunk (Preveza, Sorovic, Yaver pasa elfogása, Gorica, Belishte, stb...). A nagy ostromokat (Drinápoly, Janina, Szkutari) részletesen, térképvázlatokkal illusztrálva mutatja be Erickson. Külön erénye a könyvnek, hogy a nyugati szerzők közül először szól részletesen a Gallipoli-félsziget csatáiról (Bulair) és a­z arköyi partraszállásról, mely végül mészárláshoz vezetett. Sajnálatos, hogy a tengeri hadviselésről még annyi szó sem esik, mint a repülőgépek alkalmazá­sáról, melyhez külön függeléket mellékelt a szerző. Ugyanígy függelékben közli a török ezredek sorozási körzeteit és békebeli állomáshelyeiket. 1913-ban a törökök ugyanúgy bekerítő hadműveletekkel kísérleteztek, mint korábban, most Bulak­ból és Csataldzsából kiindulva az ostromlott Drinápoly irányába - sikertelenül. A szerző az 1913-as hadműveleteket is hadszíntér szerint csoportosítja, pontosan közli az elesettek, sebesültek számát, továbbá a kolerajárványok súlyosságát. Csataldzsánál a nagy rohamok két napja alatt 4600 bolgár betegedett meg kolerában, ebből 600 meg is halt, a törököknél először 3000, majd újabb 2800 megbetegedés történt, az utóbbiakból mintegy ezren meg is haltak. A­z arkőyi partraszállást is kolera késleltette, s mikor megkezdődött, a bolgárok már erősítést küldtek a szektorba. Szemben a hetedik fejezettel, mely nem kellően kidolgozott, és nem is arról szól, amit a cím sugall, igen értékes a tizenegyedik fejezet, az összegzés. Összességében a szerző munkája alapos, tudományos igénnyel készült, tanulságos és szakszerű, s bár kissé száraz, mégis megéri tanulmányozni. A szöveg megértését, az események követését különösen sok jól szerkesztett, informatív ábra (31 térkép, 50 tábla) és török katonai vezérkari és levéltári forrásokon alapuló táblázat tarkítja, amelyek között napiparancsok, haditervek, létszámkimutatások egyaránt szerepelnek valódi csemegét jelentve az ínyenc kutatóknak. Ezzel kapcsolatos egyetlen kritikai megjegyzés annyi, hogy a táblázatok döntő többsége egyetlen mű alapján készült (Turkish General Staff, Türk Silahli Kuvvetleri Tarihi, Osmanli Devri, Balkan harbi (1912—1913) II... Ankara, Genelkurmay Basilevi, 1993) - ugyanígy a hivatkozások nagy része is két-három török műre szorítkozik - bár az irodalomj­egyzékben több török munka szerepel. Ez azért sajnálatos, mert a szerző kísérletet sem tesz a balkáni és török 150

Next