Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2009 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - HISTORIOGRÁFIA, ESZME- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Pabis Eszter: Aleida Assmann: Történelem az emlékezetben. Az egyéni tapasztalattól a nyilvános színrevitelig

történelmi kiállításait). A történelem prezentációjának harmadik formája pedig a színrevitel, amely lehet egyfelől mediális színrevitel, ahová elsősor­ban mozgóképes értelmezések, történelmi filmek, dokumentumfilmek tar­toznak. Assmann szerint a történelmi témájú, népszerű hollywoodi mozifil­mek az újkori történelmi regények és festmények szerepét vették át, vagyis létrehoznak egy közös imaginatív teret, egy nagyhatású, nemzeteken átívelő történelemképet. (Spielberg Schindler listája rendkívül erősen meghatározza a populáris történelemtudat holokauszt-képét.) A színrevitel másik fajtája a térbeli, lokális színrevitel. Assmann itt például az emlékhelyeken, történelmi színhelyeken megrendezett jelmezes fesztiválokra, performanszokra, vagyis olyan előadásokra gondol, ahol a történelem imaginatívan újraélesztve válik tömegek meghatározó élményévé. (A színrevitel (Inszenierung) szó haszná­lata egyébként nem csupán a mai mediális lehetőségekre, hanem egy konst­ruktivista, performatív valóságfogalomra is utal és semmiképpen sem az „autentikusság” pejoratív ellenfogalmaként értendő.) A szerző a történelem számos lokális színrevitelét elemzi, olyan projekteket, amelyekben a múlt élő performanszként jelenik meg (living history). Szemléletes példája többek között az a 2006-os Jéna-Cospeda-i rendezvény, amelyet Assmann egy pszi­­cho-mozihoz hasonlít. Napóleon seregei 1806-ban mértek ezen a csatamezőn döntő vereséget a porosz-szász hadseregre (jena-auerstedti ütközet). A jubile­umi rendezvények közül kiemelkedett az a művészi hang-installáción alapuló interaktív séta (audiowalk), amelynek keretében a hordozható fülhallgatókkal felszerelt látogatók úgy tekinthették meg az egykori csatateret, hogy közben „hallották” az egykori csatát (ágyúdörgést, lódobogást, sebesültek dörgését), a szemtanúk tudósításait, sőt, a későbbi korokat is (a szovjet seregek páncé­losait). Szemben a kiállításokon készen kapott, külső képekkel a látogató itt az önmaga által produkált, belső képekkel vált a történelmi esemény részévé. Az ehhez hasonló rendezvények népszerűsége, a történelem multimediális színrevitelének konjunktúrája Assmann szerint azt mutatja, hogy a történe­lem immár nem a professzionális történelemtudomány monopóliuma, hanem egyre inkább a nyilvános tér, a piac részévé, fogyasztói élménnyé vált. Sőt, a történelem szövegre és a nyelvre épülő színrevitele fölött is eljárt az idő: a 80- as években ugyan még megduplázódott a német múzeumok száma, de mára a jénaihoz hasonló élő történelemórák számíthatnak igazi érdeklődésre. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az akadémiai történettudomány befolyá­sa, szerepe csökkenne, viszont szükségessé vált az is, hogy a történészek más, a történelemre szakosodott szakértőkkel: kiállítás-szervezőkkel, filmrende­zőkkel, művészekkel, politikusokkal tevékenyen működjenek együtt, vagyis, hogy kilépjenek a tantermekből a piac kulturális életébe.) 8

Next