Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2009 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - HISTORIOGRÁFIA, ESZME- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Pabis Eszter: Aleida Assmann: Történelem az emlékezetben. Az egyéni tapasztalattól a nyilvános színrevitelig
történelmi kiállításait). A történelem prezentációjának harmadik formája pedig a színrevitel, amely lehet egyfelől mediális színrevitel, ahová elsősorban mozgóképes értelmezések, történelmi filmek, dokumentumfilmek tartoznak. Assmann szerint a történelmi témájú, népszerű hollywoodi mozifilmek az újkori történelmi regények és festmények szerepét vették át, vagyis létrehoznak egy közös imaginatív teret, egy nagyhatású, nemzeteken átívelő történelemképet. (Spielberg Schindler listája rendkívül erősen meghatározza a populáris történelemtudat holokauszt-képét.) A színrevitel másik fajtája a térbeli, lokális színrevitel. Assmann itt például az emlékhelyeken, történelmi színhelyeken megrendezett jelmezes fesztiválokra, performanszokra, vagyis olyan előadásokra gondol, ahol a történelem imaginatívan újraélesztve válik tömegek meghatározó élményévé. (A színrevitel (Inszenierung) szó használata egyébként nem csupán a mai mediális lehetőségekre, hanem egy konstruktivista, performatív valóságfogalomra is utal és semmiképpen sem az „autentikusság” pejoratív ellenfogalmaként értendő.) A szerző a történelem számos lokális színrevitelét elemzi, olyan projekteket, amelyekben a múlt élő performanszként jelenik meg (living history). Szemléletes példája többek között az a 2006-os Jéna-Cospeda-i rendezvény, amelyet Assmann egy pszicho-mozihoz hasonlít. Napóleon seregei 1806-ban mértek ezen a csatamezőn döntő vereséget a porosz-szász hadseregre (jena-auerstedti ütközet). A jubileumi rendezvények közül kiemelkedett az a művészi hang-installáción alapuló interaktív séta (audiowalk), amelynek keretében a hordozható fülhallgatókkal felszerelt látogatók úgy tekinthették meg az egykori csatateret, hogy közben „hallották” az egykori csatát (ágyúdörgést, lódobogást, sebesültek dörgését), a szemtanúk tudósításait, sőt, a későbbi korokat is (a szovjet seregek páncélosait). Szemben a kiállításokon készen kapott, külső képekkel a látogató itt az önmaga által produkált, belső képekkel vált a történelmi esemény részévé. Az ehhez hasonló rendezvények népszerűsége, a történelem multimediális színrevitelének konjunktúrája Assmann szerint azt mutatja, hogy a történelem immár nem a professzionális történelemtudomány monopóliuma, hanem egyre inkább a nyilvános tér, a piac részévé, fogyasztói élménnyé vált. Sőt, a történelem szövegre és a nyelvre épülő színrevitele fölött is eljárt az idő: a 80- as években ugyan még megduplázódott a német múzeumok száma, de mára a jénaihoz hasonló élő történelemórák számíthatnak igazi érdeklődésre. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az akadémiai történettudomány befolyása, szerepe csökkenne, viszont szükségessé vált az is, hogy a történészek más, a történelemre szakosodott szakértőkkel: kiállítás-szervezőkkel, filmrendezőkkel, művészekkel, politikusokkal tevékenyen működjenek együtt, vagyis, hogy kilépjenek a tantermekből a piac kulturális életébe.) 8