Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2010 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 4. szám - HISTORIOGRÁFIA ÉS ESZMETÖRTÉNET - Kovács Melinda: Geoffrey R. Elton-Robert I. Rotberg (szerk): Életrajzok és megítélésük a történelemben

nemi megkülönböztetés egyes dimenzióit, ahogy ezt például Natalie Zemon Davis munkái is bizonyítják. Janet Browne is arra hívja fel a figyelmet, hogy szakmai körökben so­kan még mindig nem tartják az életrajzírást olyan tudományos műfajnak, mint a monográfiák írását. Browne Sartre-t idézi, aki 1938-ban feltette a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e életrajzot írni. Sartre szerint szembe kell nézni azzal a problémával, hogy egy ember életének rekonstruálásakor az életrajzírónak bizonyos mértékben a fantáziára kell hagyatkoznia, ami pedig megkérdőjelezi az egyén életének szerepét a történelem kritikai elem­zésében. Mindezek mellett a tudósokról írt életrajzokban más problémák is felvetődnek, mint pld. annak kérdése, hogy kell-e részletezni a tudósok esetenként túl bonyolult vagy elvont gondolatait vagy pedig csak a nagy felfedezést és annak közvetlen körülményeit. Több életrajzíró, mint Micha­el Holroyd és Richard Holmes olyan magyarázó megközelítést alkalmazott Lavoisier, Franklin és Oppenheimerről szóló életrajzában mely segíti az ol­vasónak elképzelni, hogyan élték a tudósok személyes életüket. Browne célja a Charles Darwinról szóló életrajzok áttekintése, mely so­rán azt is bemutatja, hogy a különböző korokban, különböző emberek által írt életrajzok mennyire másként ábrázolják a tudóst a vele való személyes viszony és a történelmi kor eseményeinek hatására. A Darwin fia által írt életrajz a kor viktoriánus értékeit tükrözi vissza, így Darwint szerető apa­ként, alázatos, megbízható, erkölcsös tudósként ábrázolja. Később azonban, az első világháború után írt Darwin életrajzokban teljesen más kép bon­takozik ki. A megjelenő új irányzatokra, például a pszichoanalízisre adott válaszként az életrajzírásban is fordulat következett be, az emberek belső énjét, motivációt, inspirációit kezdték kutatni. A hangsúly eltolódott a sze­mélyes élet irányába, azt vizsgálták, milyen ember volt a tudós, milyen volt viszonya a családjával vagy az egyházzal. A második világháború idején, az atombomba-kísérletek árnyékában a tudósokról alkotott kép már kevésbé volt pozitív, és előtérbe került a tudományos felelősség kérdése is. Minde­zek a változások jól nyomon követhetők az elmúlt 100 évben Darwinról írt életrajzokban. Browne írása tehát azt is bizonyítja, hogy az életrajzírók is saját koruk hatása alatt állnak, így az ugyanarról a személyről írt életrajzok mind különböznek egymástól és legalább annyira szólnak szerzőjük törté­nelmi koráról, mint magáról az életrajz alanyáról. Az életrajzok kritikai megközelítésére buzdít Lucy Riall is, aki szerint a politikai életrajzok tekintetében is szükség van új perspektívákra. Gari­baldiról írt életrajzában a szerző új kérdéseket tett fel, nem azt vizsgálta, hogyan vált egy vezető népszerűvé, hanem, hogy az emberek miért tartották 5

Next