Klió - Történelmi szemléző folyóirat, 2010 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - HISTORIOGRÁFIA ÉS ESZMETÖRTÉNET - Kovács Melinda: Geoffrey R. Elton-Robert I. Rotberg (szerk): Életrajzok és megítélésük a történelemben
nemi megkülönböztetés egyes dimenzióit, ahogy ezt például Natalie Zemon Davis munkái is bizonyítják. Janet Browne is arra hívja fel a figyelmet, hogy szakmai körökben sokan még mindig nem tartják az életrajzírást olyan tudományos műfajnak, mint a monográfiák írását. Browne Sartre-t idézi, aki 1938-ban feltette a kérdést, hogy egyáltalán lehetséges-e életrajzot írni. Sartre szerint szembe kell nézni azzal a problémával, hogy egy ember életének rekonstruálásakor az életrajzírónak bizonyos mértékben a fantáziára kell hagyatkoznia, ami pedig megkérdőjelezi az egyén életének szerepét a történelem kritikai elemzésében. Mindezek mellett a tudósokról írt életrajzokban más problémák is felvetődnek, mint pld. annak kérdése, hogy kell-e részletezni a tudósok esetenként túl bonyolult vagy elvont gondolatait vagy pedig csak a nagy felfedezést és annak közvetlen körülményeit. Több életrajzíró, mint Michael Holroyd és Richard Holmes olyan magyarázó megközelítést alkalmazott Lavoisier, Franklin és Oppenheimerről szóló életrajzában mely segíti az olvasónak elképzelni, hogyan élték a tudósok személyes életüket. Browne célja a Charles Darwinról szóló életrajzok áttekintése, mely során azt is bemutatja, hogy a különböző korokban, különböző emberek által írt életrajzok mennyire másként ábrázolják a tudóst a vele való személyes viszony és a történelmi kor eseményeinek hatására. A Darwin fia által írt életrajz a kor viktoriánus értékeit tükrözi vissza, így Darwint szerető apaként, alázatos, megbízható, erkölcsös tudósként ábrázolja. Később azonban, az első világháború után írt Darwin életrajzokban teljesen más kép bontakozik ki. A megjelenő új irányzatokra, például a pszichoanalízisre adott válaszként az életrajzírásban is fordulat következett be, az emberek belső énjét, motivációt, inspirációit kezdték kutatni. A hangsúly eltolódott a személyes élet irányába, azt vizsgálták, milyen ember volt a tudós, milyen volt viszonya a családjával vagy az egyházzal. A második világháború idején, az atombomba-kísérletek árnyékában a tudósokról alkotott kép már kevésbé volt pozitív, és előtérbe került a tudományos felelősség kérdése is. Mindezek a változások jól nyomon követhetők az elmúlt 100 évben Darwinról írt életrajzokban. Browne írása tehát azt is bizonyítja, hogy az életrajzírók is saját koruk hatása alatt állnak, így az ugyanarról a személyről írt életrajzok mind különböznek egymástól és legalább annyira szólnak szerzőjük történelmi koráról, mint magáról az életrajz alanyáról. Az életrajzok kritikai megközelítésére buzdít Lucy Riall is, aki szerint a politikai életrajzok tekintetében is szükség van új perspektívákra. Garibaldiról írt életrajzában a szerző új kérdéseket tett fel, nem azt vizsgálta, hogyan vált egy vezető népszerűvé, hanem, hogy az emberek miért tartották 5