Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1851

E MAGYAR NYELV ÉS NEMZETISÉG. Bátran előre, magyarom A dicsőség mezején! Bátran a kimivelődés S nemzetiség erején! , Nem a múlton siránkozva, Vagy csak mindig mást okozva. Gr. Teleky D.­isé, miről szólanunk kötelesség, s minkeltünk legforróbb érzete ösztönöz: nyelv és nemze­tiség; mert ezek fajunk legszentebb tulajdonai, legféltőbb kincsei­­). A mely nemzetnek nyelve nincs, nincs hazája, csak szállása; nincs hazagsága, mert nincs hazája; és csak a szerencsés időknek tulajdoníthatja, hogy az ilyen nem nemzetet, hanem csoportot, más nagy nemzet el nem nyeli. Nem a föld, nem a folyók tartják öszve a nemzetet, hanem a nyelv. A nyelv lelke a nemzetnek. Az a nyelv egy nemzetnek, a mi a napnak világa az eleven világnak. A nyelv köti az embereket oly nemzeti családdá, melynek a politika részei nem árthatnak 2). Mig a nemzet nyelvét megtartja, addig el nem vesz; s ha bukott is, reménytelenül el nem veszett. Az anyanyelv minden népnek, tehát magyar fajunknak őseink szép nyelve, leg­nagyobb kincse, elidegenithetlen java. — Kérdik sokan: mi a nyelv más, mint hang, mely ál­tal gondolatainkat kifejezni szoktuk ? Ila más nyelvvel úgy hirek, hogy azt ez által tehetem, nincs többé szükségem az anyanyelvre. Ha a nemzet nyelve nem volna egyéb, mint megta­nult hang, melylyel táplálatunkra élelmi cikkeket kérünk, akkor amaz ellenvetés helyes volna. De a nyelvnek elemei különbözők, mint a népek szellemi elemei, melyekhez tartoznak; abban azoknak tulajdon gondolkozása, érzése és kívánságai nyomatnak le; a nyelv által az eszmék­nek terjedelme s felf­oghatósága feltételeztetik; az hordozója és fentartója a nép miveltségé­­nek, mely abban magát századok által kifejtette, és a mestersége­ s tudományokban annak közvetítése által nemzedékről nemzedékre örökösítette, mely mint egy bizonyos gondolat és érzés neme az anyáktól gyermekeikbe oltatott, így tehát anyanyelvünk legnagyobb kincsünk. Az az alap, melyben egész lényünk gyökerezik. Az az anyatéj, melynél egyedül a nemzet 1) L. Deák Ferenc és Hertelendy Károly: Követ jelent. Szala-Egerszeg. Nyárelő 20. 1836. Ivr. 1.1. 2) L. Kisfaludy Sándor: Himfy szerelm. Első rész. Kesergő szerelem. Buda. 1807. Második kiadás. Elő­szó: XXL—XXIII. 11. I.

Next