Állami felsőbb leányiskola, Kolozsvár, 1896
Itt is csak a Föld parányiságára kell hivatkoznunk, s azonnal be kell látnunk, hogy az első a látszat, s a második a valóság. Azt is tapasztaljuk, hogy a Nap korongja nem mindig egyforma, t. i. télen nagyobbnak, nyáron pedig kisebbnek látszik, ami nyilván csak úgy lehetséges, hogy a Nap egyszer közelebb, máskor meg távolabb van tőlünk. Miből következik, hogy a Föld pályája a Nap körül nem kör, hanem körülékes. A Napnak még egy harmadik látszólagos mozgása is van, melyről mindenki könnyen meggyőződhetik. T. i. azt tapasztaljuk, hogy a Nap az évnek nem minden részében kel föl állandóan egy helyen; nyáron feljebb kerül hozzánk, télen pedig délebbre van tőlünk, amikor is a sugarai ferdébben érnek bennünket. Vagyis úgy tetszik nekünk, mintha a Nap az északi és déli félgömb, illetőleg a Rák és Bak térítők között alá s följárna. S ez okozza az évszakokat, valamint a nappalok hosszának változását. A Napnak ez a mozgása ismét csak látszat lehet, s könnyen megmagyarázható, ha feltételezzük, hogy a Föld tengelye a földpálya síkjára ferdén áll és pedig 66'/2°-nyi szög alatt, más szóval, hogy az egyenlítő síkja a földpályával 2 3x/.1 °-nyi szöget képez, s ezt nevezzük földpálya ferdeségnek. Ezen ferdeség következtében a Föld egyszer a déli, aztán az északi felét fordítja jobbra a Nap felét, átmenetileg természetesen be kell következnie annak az esetnek is, hogy a Nap sugarai a két félgömböt egyformán érik, így keletkeznek aztán az évszakok, u. m. tél, tavasz, nyár és ősz. Mindez, valamint a nappalok hosszának a változása, kísérletileg szépen megmutatható. Már ez eddigiekből is láthatjuk, mily bámulatos eredményeket ért el a csillagászat. Nem csak, hogy nem engedi magát a látszat által félrevezettetni, s meg tudja találni ennek valódi okát, hanem képes meghatározni bármely égitestnek nagyságát és távolságát épen úgy, mintha közvetlenül megmérhetné. Sőt a csillagász az u. n. színkép elemzés segítségével meg tudja mondani, hogy egyik-másik égitest minő alkotórészekből áll, s ezen vizsgálatokból kitűnik, hogy az égitestek a Földhöz teljesen hasonló anyagúak, különösen pedig azok, amelyek a Földdel együtt, mint egy anyának gyermekei a Nap körül keringenek, ezek a mi naprendszerünk fő és mellékbolygói, melyek meglepő hasonlósága a mel-