Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-08-04 / 38. szám

Elek a.' múltak bűnei, melyeknek hatása hogy mindjárt egy pár nap alatt el nem múl-­­ hatott, nem tagadom , ha épen azért mondom ,­­ sok igazság van abban, mit a’ követ úr e' te­kintetben felhozott. Hanem hármat tudok, el­sőt tudom, hogy a’ hadü­gyminister igen szo­ros rendeléseket tett arra nézve, hogy minde­nütt a­ magyar alkotmány iránti hűségre az es­kü letétessék, ’s ha valaki azt letenni nem a­­karja, az nemcsak elutasittassék , hanem elle­ne szigorú eljárás követtessék ; a’ mint imitt­­amott speciális esetek adattak fel, azokra néz­ve hadi vizsgálat létetett. Második : intézkedé­sek történtek vagy történnek — hadügyminister úr nem lévén itt, t­ár­c­­á­jár­a vonatkozólag tö­kéletes felvilágosítást nem adhatok, de anynyit tudok , hadügyminister úr azon szempontból in­dult , hogy a’ lelkiismeretet nem lehet violen­­tálni , s h­i vannak a’ katonaság közt, kik a’ dolguk uj rendével megbarátkozni nem tudnak , szólíttassanak fel, mi lelkiismeretűket kénysze­rűm nem akarjuk , de azt sem engedjük, hogy nekünk a’ végrehajtásban akadályt csináljanak. (H­elyes.) Harmadik: sok mindenféle hírek jöt­tek egyik és másik emberről, a’ tény most úgy áll, hogy kiket ütközetbe küldöttünk , becsüle­tesen viselték magokat. A’ hadügyminister a­­zon meggyőződésből indult ki , hogy az embe­rek pattognak , de mikor kiállítják őket, telje­sítik kötelességüket. A’ dolog tehát körlűlbelül úgy áll , hogy nagy nehézségek után azon a’ ponton kezdünk lenni, hogy ezen bajok , me­lyek valóban a’ legnagyobb bajok voltak, nap­ról napra enyhülnek. Most az a’ kérdés, mit ta­nácsos tenni? Tanácsos-é a’ háznak valamely oly határozatot hozni, mely az enyhülni kezdő bajokat ismét szaporítja­ vagy tanácsos-e o­­lyan módokhoz nyúlni, melyek jogállásunkat consolidálják? Nyíltan kimondom, a’ lefolyt három hó alatt egy dolog sem csinált a’ ministának anynyi bajt, mint azon gyermekes haszontalanság, és a’ legjobb esetben semmi jóra nem vezethető pajzánság , hogy itt egy bizonyos magas ál­lású katonatiszt insultaltatott macska-zenével; azt mondom , az embernek kár felvenni az ilyen dolgot , de e’ tény a’ ministeriu­mnak végbetlen sok bajokat okozott. Indignáltattak a’ fegyver alatt levő keblek; mások azt mondották: igy bánnak egy 80 éves hőssel, ’s mégis méltá­nyosságot kívánnak tőlünk! Tehát hol keres­ném az orvoslást arra nézve, mit az érdemes követ előhozott? Úgy tetszik, már ké van ad­va a’ törvényczikk a' most állítandó hadsereg­* re nézve , méltóztassék a’ ház böltsesége sze­rint megfontolni a’ körülményeket, minden vi­szonyokat, és azon törvény alkotásában figyel­­mezni , hogy concussiok , d­íjcsinálás nélkül e­­lőre dolgozzunk , hogy jövőre ezen tekintetben Mag­yarországnak tökéletes magyar érzelmű had­­i serege legyen. Nem ereszkedem részletekbe , hanem csak azon irányban mondom , concussio nélkül, nehogy az ember azon hatalmat ve­szélyeztesse , a’ mely van. A’ menynyire az olasz kérdésre hivatkoztak , én mindig arra kértem a’ házat, hogy ne méltóztassék azt va­lami jogi szempontból venni , mert ezen kérdés politicai kérdés. Politica pedig az exigentiák tudománya. — Én úgy vagyok meggyőződve,­­ hogy ezen politicának helyeslése mellett a' mi­­nisterium sokat contribuálhat hazánk javára, ■ nem mondom teljes bizonyossággal , mert a’­­ mától holnapra változó körülmények között bi- ! f­onyossággal semmit nem mondhatni, hanem­­ ismerve a’ körülményeket, úgy látom, hogy­­ M­ag­yarország körülményei okvetlenül meg ki-­s vapják ezen politicát. A mi párhuzamot tett a követ ur ai dynastia és a’ sardiniai király ’ közt, én azon véleményt, mely mellett egész r­éstemben voltam , mint minister sem fogom meg- s tagadni. Ezt nem azt mondom , melyiknek van a’ múltra nézve több érdeme , hanem azt mon-­­ dom, nem látok Európában egy uralkodó csa­­­­ládot , melynek a’ népek nagy hálával tartóz-­­ nának , ’s nekünk az austriai család irányában 300 év óta méltó fájdalmunk van. (Hel, ■es­­lés.) Csak az a’ kérdés, hogy most azon per­czen vagyunk, midőn körülmények által elő- s segítve , de saját szilárdságunk által is, kik t. i. ezen nyomasztó rendszer alatt is 3 szá­zadon keresztül soha sem szűntünk meg a’ sza­badságért küzdeni, miben őseinknek nagy ér­deme van — (táblabirói kar!} mivel közbe mél­­tóztatott szólni, kijelentem , hogy én nem va­gyok a’ múltak embere , ’s valamint az ar­cheológia tudományát különösen kevesebbre be­csülöm , mint a’ chemiát , úgy azt gondolom , a’ nemzet sorsa is jobban áll, ha figyelmét e­­lőre inkább, mint a’ múltakra fordítja. A’ múl­takból tanulságot merítsünk, mert ez a’ histó­riának feladata; hanem hogy mindig bántsuk a' múltat, az semmi czélra nem vezet. Tehát nem vagyok a’ múltaknak embere , de meg­vallom, nem szeretem, ha az úgynevezett táb­­labiróság gunynyá tétetik (helyeslés.) Minden kornak megvan a’ maga érdeme, és in fine fi­­nali azon táblabirák tartogatták 300 éven át a’ hazát. Nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha a’ népképviselők 1848-ban is azon politicát követnék , melyet a’ múlt időben ezen táblabi­rák követtek, de sokat tettek, ’s hogy a’nép­képviselők ott ülhetnek, a­ hol ülnek, azon táblabirák voltak annak lépcsői. (Helyes !) Ezt közbevetőleg mondva, én nem ismerek dyna­­stiát, mely oly kimondhatatlan nagy érdemek­re hivatkozhatnék a’ népek és nemzetek sza­badsága iránt a’ múltban. Hanem a’ tény igy áll: Királyunk 5-ik Ferdinánd azon mozgal­makban , melyeknek e’ ház lételét köszönheti , a’ magyar nemzet uj alapokoni szabadságához sanctiojával hozzájárult. Neki tehát őseink bű­neit imputálni nem akarom. (Helyeslés.) Kü­lönben is azt mondom , mind ő felsége , mind mindnyájan, kik utána következni fognak , igen jól cselekszenek , ha pusztán az ideális hűség hasisára nem támaszkodunk , hanem iparkod­nak oly politicát követői népeik irányában, melynek következtében nemcsak parancsolt hű­séggel, hanem belső ragaszkodással viseltet­hessék irántuk a’ nemzet. (Közhelyeslés.) Ez hitem , ’s más részről úgy látom , hogy Ma­gyarországban a­ nép kizárólag monarchi­us, én nem tehetek róla , e’ részben semmi érde­mem nincs, de ez tény. Ha itt a’ képviselő­­ház azt mondja : kell a’ haza megmentésére 200 ezer ember, Décsből pedig azt mondják: nem kell, hát alkalmasint nem fognak kiállni. Nem tartom tanácsosnak némely dolgokról so­kat szólni; de kérem a’ házat, vegye figye­lembe, hogy gyakran egy egész nagy világos­ság közül egyetlen sugár adja meg a’ dolog­nak világosságát , mely azon bizonyos pontra hull , a’ mely pontot ismerni kell. Nem tartom hivatásomnak , hogy az austriai ház rovására Carlo Albérlőt dicsérgessem , ha százszor több érdeme volna is , mert rám nézve Carlo Albér­lő semmi; azt pedig tudom, hogy V­ik Fer­­dinánd királyom , kinek hűséget esküdtem , mely hűséget meg is fogok tartani. (Helyes!) Kö­vetkezve az ilyen provocatiot czélravezetőnek nem tartom , mert nem az austriai ház akár­­mely tagjának szép szemei iránti sympathiából fogjuk segíteni , hanem mert fentartásunkra e­­zen politicát szükségesnek látjuk. (Éljen!) fiCofioy.SVilB*, a­u­g. 1 - é­n. Az orsz.­­gyülés bezáratása óta, mind politikai, mind tár­sas életünkben szélcsönd. Alig történik valami érdekes, mi viz gyanánt szolgálna az újságíró malma száraz kerekeire. Mint mindenütt a’ ha­zában, úgy itt is, minden figyelem most az al­­dunai toborzásokra van fordítva. Szomjan vár­juk a’ pesti lapokat. És sokszor legnagyobb lé­­lekkivnal távozunk a’ postahivataltól .... mert a’ pesti posta nem jött meg.... csak a’ deb­­reczeni. Vájjon nem tehetné meg azt a’ szíves­séget a’ debreczeni postamester úr, hogy in­kább pár óráig várakozzék, minthogy nekünk aztán két napig kelljen várakozni ?... Színhá­zunk soha sem volt oly kevéssé látogatott, mint jelenleg. Igaz az a’ közmondás: inter armasi­­lent musae. Pedig ha vidéki színház élvezetet adhat , mindenesetre legelső helyen áll a’ ko­lozsvári, hol egy Feleki, Gyulai, Priell Corp., F e l­e k i □ é a' drámában , ’s az operá­ban Toperczerné (Pesten Pavlovszky E­­milia) anyagiszor szinte üres padoknak játsza­nak.... Az itteni Il­ik honvéd-zászlóalj napon­kint szaporodik. Örvend az ember lelke rajtuk. Többnyire mind mivelt fiatalokból áll. ,,Dísze , virága“ e’ zászlóalj a’ hegyen inneni fiatalság­nak. Tegnap estve érkezett meg fegyverük. Mint halljuk a’ napokban egy század fel fog esküdni, ’s ezekből toborzók mennek a’ vidé­kekre. A’ más három zászlóalj Állomáshelye: a’ 12-iké M. Vásárhely; a’ 13-iké Déva; a’ 14-iké F­o g­a r­a s. Az elrendezés Dobay ezredesre bízatott, ki tetőtől talpig becsületes derék magyar ember, igazán szivén hordozza hazája ügyét...... Színházunkban M.ország czi­mere diszlik...... A sárga-fekete (a­ bécsiek szerint is) pecsovics-szin naponkint kezd el­tűnni. Az őrhelyeken­ álló faköpenyegek itt — valahára — nemzeti szintiekké változtak. Már csak azokon a’ 30-adi urakon van a’ sor, meg azokon a’ sóárulókan. Nem pirulnak önök lí­rák, ily kérdésben parancsra várni?... Ugyan kérjük főbíró urat: mikor fognak már utczaink is megbérmáltatni? Hisz úgy volt a’ szó, hogy monostor — unió , híd — Wesselényi, farkas — szabadsajtó, és az óvárban egy, a’ monostor­­utczáról bemenő utcza — Mátyásutczára keresz­­teltessék ? Ez még meg nem történt. Ne fe­lejtsünk oly hamar urak ! Értesítés: Nádor k. helytartó István ő fensége junius 30-kán kelt rendeletével az erdélyi 4 honvéd zászlóalj szervezetével meg­bízván ’s ezen sereg ideiglenes parancsnokául kinevezvén , van szerencsém az illetőket érte­síteni , miszerint e’ fenséges megbízásnak eleget teendő, az itt működött honvédi bizottmány munkálatát mint elnök átvettem és a’ szüksé­ges előleges intézményeket már megtettem. A’ toborzás f. hó 3-áni megkezdéséről is rendel­keztem. Felhívom azonban most e’ korszakában a’ küzdelmeknek, e hon minden hű fiát, fel a' tisztviselőket, ezen épen oly szép, mint akadá­lyokkal teljes feladatom megoldására baráti se­géd kezet nyújtani; fel végül e’ hon fiatalságát, mentői többen , ’s mentői előbb a’ hon védel­mére, oltalmára ’s jó királyunk trónja fentar­­tására a’ honvédsereg toborzó csapatjaihoz csatlakozni. Kolozsvárit, jul. 31. 1848. Dobay. IV. Enyed­eit július 3-án, követvá­­lasztó gyűlése volt Alsófehérnek. A’ földmive­­lők képviselői, a’ veres és kék öves román lelkészek, városi polgárok a’ zöld asztal szom­szédságában, jelenték , mikép ezen gyűlés va­lami egyéb az eddigi tekintetes rendek gyű­lésénél. ’S mily más nemű vala a’ lelkesedés, mely uj főispánunk, Kemény István elnöki széke elfoglalása alkalmával kitört az ajkakon, egybemérve azon particuláris éljenzéssel, mely itt-ott nehány kegyencz által jön hangoztatva a’ régi marchan­s ülések megkezdésekor! Hát ha a’ ministeri rendeletek tartalmára gondolunk, melyeknek egyikében uj főispánunk kinevezte­tik , másikában meghagyatik, mikép a’ teen­dők sürgős volta miatt hivatalszékét rögtön foglalja el ’s ne várjon hoszszas instellálásra. Megértük, mikép a’ kormányi rendeletekben is megrendült valahára az irodalom nyelve!.... E’ lap köre nem engedi főispánunk je­les székfoglaló beszédét közledi; csupán azt akarjuk kiemelni, miszerint igére , hogy ő le­­end az utolsó, kinél a’ munka mécse éjjel elalszik, ő teend az első, kinél az reggel újra meggyujtatik. Ter­meinek ajtai éjjel-nappal zárva le­en­d­n­e­k szegény és gazdag egyen­lő elfogadására. Követek közfelkiáltás utján lettek Teleki Domokos és Kemény Domokos, pótló követ Fosztó Ferencz. Ez utósó — a többiek nem voltak jelen — politikai hitvallását az ülés szive előtt azonnal letette. Helyesen. Mi felette fontosnak tartjuk, hogy a’ politikai vallástétel nálunk is divatba jöjön. Francziaországban és Angolhonban ez igen r0- 150

Next