Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-09-17 / 63. szám

«.*i­ ránti méltánylatát lelkes éljenzésben nyilvánitá. Ezután egy más , szintén komoly aggodal­makat keltett tárgyról értesité a’ főbiró a’ köz­gyűlést, hasonlag kir. biztos ur megbízásából. Az oláh ajka polgártársak közül azok , kiket az ármányos reactio saját érdekeik­­ ellen feliz­gatott , némi mozgalmakra készülnek ,s e­­vé­gett Balázsfalván gyűlést szándékoznak tartani. Megnyugtató azonban főbiró polgártársunk, kir. biztos úr nyilatkozata nyomán, a’ képviselő testületet, mikép minden lehető intézkedés meg van tét­e az érintett mozgalmakból származható ve­szélyes eredmények elhárítására. E’ körülmény a’ gyűlést következő intéz­kedések tételére határozó : 1) V. Ferdinánd magyar királynak, a’ magyar alkotmánynak hőséget, oltalmat ’s az egyesült magyar haza törvényes kormányának az öszszes testület engedelmességet esküdött. 2) A’ főbíró mellé 6 tagú oltalmi bizott­ságot nevezett, 1000 posrtot adván rendelke­zése alá, oly utasítással, hogy a’béke és köz­csend fentartására szükséges eszközökről gon­doskodjék ; az álhirekből (melyek itt is felet­te nagy számmal, és néha rettentő alakban gyár­­­­tatnak­ származható kedélyizgatottság eltávo­­­­litása végett eljárásáról ’s a’ fontosabb napi eseményekről a’ városi közönséget nyomtatott ivek által tudósítsa, így uraim­ öszszevetett vállakkal ’s eré­lyesen tegyünk meg mindent, mi által honunk békéjét ’s jövőjét biztosíthatjuk ’s akkor ha­zánkon, mint Kossuth mondá , a’ pokol ka­pui sem fognak diadalt vehetni. (Ig. Szentkirály, sept. 12-én délután 4— 5 órakor. Vér, vér és fájda­lom ! polgárvér , melynek átkai azok fejére száll­­janak , kik azt ontani okozták. Ezek az bujto­­gatók, a’ reactio zsoldos hóhérjai. De a’ tényre. A’ múlt héten kiszállottak a’ ministerium rendelete következtében a’ tordamegyei öszsze­­iró biztosok Lénára. A’ nép fel lévén előre buj­­togatva, ellene szegült mondván : mutassanak a’ biztosok parancsot, a’ császár saját kezével aláírtat mutassanak pazsurát (oláh nyel­ven : kétfejű sas). Tudják ők , hogy csak az urak számára kell katona. Nektek a’ ministe­rium nem parancsol, csak a’ császár. A­ biz­tosok jelentvén az illető főispánnak , ez maga rögtön átment Lónára. A' népet a’ dolgok i­­ránt felvilágosító lelkes beszédével ’s a’ nép engedelmességet igért. Határozott napon (11- én) kiszállott a’ főispán az illető öszszeiró biz­tosokkal, de az alatt Pap Sándor-féle gonosz szellemek barangolták bé éjeken át a' békés vidéket, ’s a’ népet újra elbolonditották; mert a’ főispánt és bizottmányt a’nép legnagyobb in­gerültséggel és lármával oda hagyta, ’s az ösz­­szeirást meg nem engedte. A’ főispán a’ körül levő falukból is hasonló ellenszegülésről hiva­talosan tudósittatván, Lónára katonaságot pa­rancsolt még az nap. Tordáról a’ Schinkovics­­ezrednek egy századát, ’s ebből sok betegek miatt csak 50 legény lévén kimozdítható, mel­léjük rendelte az egerbegyi székelyhuszárok egy csapatát C­s­u­­­a­k hadnagy vezérlete alatt. A’ katonaság Tordáról, a’ sietve tett rendelet következtében, 6 óra helyett 7-kor érkezett meg sötétben ; mi az illető tiszt részére megrovan­dó hiba, mert következményei voltak az kése­delemnek. De mi történt ez alatt a’ faluban? Az el­lenszegült nép, mely csupa oláhokból áll, ló­háton szétfutkosva felzaklatta a­ szomszéd fa­lukat , hogy segéljék őt a’ katonaságnak el­­lentállani. A’ hasonló ellenszegülésre készült nép csoportosan tódult Lónára. A’ fel nem kelőkre az idegen faluk oláh bírói 5 forint büntetést róttak ’s házaik felgyujtásával fenyegették, mit a’ bizottmány előtt a’ megjelentek közül később sokan bévallottak. Későn 7 órakor holdvilág­nál érkezvén a’ katonaság Lónára , a’ mint a’ dob a’ falu közelében m­egperdült, a’ vészha­rang Lónán és Gerenden folyvást huzatott , ’s a’ nép kaszákkal, lándzsákkal és csépekkel ro­hant a’ katonaság elébe, irtózatos orditozással és fenyegetéssel fogadva azt. A’ kirendelt pol­,­gárbiztos, alispán Betegh Gábor, kapitány Adlerrel felszólította őket, hogy az elállótt utat nyissák meg és a’ katonaságot bocsássák bé. Hoszszas lelkes kéréseikre ’s felvilágosí­tásaikra a’ nép a’ legirtózatosabb ordításokban tért ki, mit a’ szomszéd faluban elborzadva hallottunk. A’ vészharang folyton huzatott. A’ nép azt kiabálta, hogy a’ katonaságot utolsó csepp vérig bé nem bocsátja. Hirtelen szemé­lyes tudósítást tett az alispán a’ csak negyed­órára lakó főispánnál, kitől azt a’ rendeletet vette, hogy a’ katonaságnak bé kell menni, az viszsza nem léphet; de a’ lehető kímélettel, inkább csak puskaágyakkal csináljon utat, ha elzáratnék , a’ vért kimélje. Az utasítással si­ető biztos szembe találkozott a’ katonasággal , melynek Adler kapitány, az utasítás bévárása helyett, viszszatérőt doboltatott. Felforrott a’vér keblemben, látva, hogy 52 erős legény jól fegyverezve és 30 székely huszár egy csé­pekkel és vasvillákkal fegyverzett népcsorda elől viszszalépett; a’ tisztek felvilágosító be­széde azonban, miszerint ott több mint 1000 ember szegült ellenük, a’ sötétben a’helyet nem ismerő katonaság azt sem tudta hová lép, nem látja ellenét és fegyverzetét, ’s magát nem comprovosttálhatja; különösen pedig megnyug­tatott a’ derék Mis­ling hadnagy lelkes és a’ magyar érdekeket katonai becsületével egybe­kötött nyilatkozata. Egyébiránt e’ viszszavonu­­lás helyes vagy helytelen voltának megítélését a’ közvéleményre bizom. Én legalább, bár me­rőben rászaltam , mert tudtam, hogy a’ bekö­vetkezendő éjszakán tömérdekre fog e’ kis pár­tos csapat nőni ’s a’ bémenetel nehezebb lesz, másfelől vigasztalt az, hogy a’ felpálinká­­zott nép tán reggel kijózanodva okosabb lesz, ’s megkíméli magát és igy egy éjszakát el­várni, bárha egyfelől gondulám veszélyes , de néhány ember életéért mégis emberies tett le­­end. Csalatkoztam. A’ vészharang egész éjen át huzatott, a’ tömeg 23 tűz mellett a’ falun kívül virasztott, ’s a’ papok és falusbirák ’s kiküldött lovasok felszólítására mintegy két ezerre szaporodott reggelig. Reggel kapitány Adler kiment egyedül hozzájok. Minden ké­rése sikertelen volt, mint spiont elakarták fog­ni , és szemtelen gunynyal, daczolva kiabálták, hogy megtanítják ők a’ katonákat, csak oda menjenek. A’ kapitány jelenti ’s nyilvánítja, miszerint ő e’ csekély erővel föllépni nem fog, oly tömérdek nép ellen; de még azon éjen tett főispáni rendeletre megérkezik délelőtt Bá­­gyonból Baumgarten a’ kicsinke testű, de har­­czias szellemű huszárkapitány 30 székely lo­vaggal. A vezérletet átveszi, magára vállalva a­ rendelkezéssel együtt minden felelősséget. Délután négy órakor kiszáll Lóna felé. Az e­­gész sereg állott 50 sivkovicsból és 58— 60 székely huszárból, kiket 150 — 200 lépésre fedezett 120 — 130 egerbegyi székely nem­zetőr lándsákkal, részint lőfegyverekkel. Az e­­gész vidék 7—8 falvaiból , az otthon hason­ló ellenszgű­lést elkövetett nép Lónára volt ösz­­szegyülve , ’s e’ tömeg a’ katonaságot hadi rendbe állva fegyverkezve, kaszákkal, lánd­sákkal és vasvillákkal készen várta. A’ vész­harang újra folyton szólt; Baumgarten kapit. mindenben eszélyesen rendelkezett. Én e’ ren­delkezést és az egész eseményt alig 200 lé­pésre hátulról néztem. A’ falu végénél szűk lévén az út, ’s az út felett levő hegy nagy rakás hajtó kövekkel megerősítve, a­ kapitány elhagyva az org.utat a’ hegyre felment. Az egész nép harczias rendben roppant hoszszu sorokban elejökbe a’ falu szélén felűlíródott. A’ katonaság 200 lépésnyi távú­ban megálla­­pittatott és elrendeztetett. Közbül állott két sorban a’ gyalog sivkovics 50 legényből álló­­ század, két szárnyon a’ 60 huszár, 150 — 200­­ lépésre hárul fedezetre a­ nemzetőrsereg. A’­­ vészharang elhallgatott. Baumgarten kapitány , polgári biztos Sulvási Miklóssal, a’ meleg­­ keblű hazafival, ki mintha S’hiladelfi vagy Bős- s­kó tanítványa lett volna, a’ hol csak ve­szély van két három megyében is mindenütt ott van, Szilvási tehát Baumgartennel a’ lá­zadó csapatot felszólította az engedelmességre; kérték adjanak utat a’ katonaságnak a’ faluba békésen bémenni, ’s jeléül, hogy őket nem bántják, a’ kardokat hüvelyekbe, ’s a’ puská­kat lábhoz commandirozta a' kapitány. A­ ma­kacs nép ordítozva és gúnyolódva mindent meg­tagadott és fenyegetődzött. A’ katonaság kö­zelebb parancsoltatott vonulni ’s a’ nép szem­be vonult harczias sorokban. 15—20 lépésre újra megállótt a’ kapitány a’ legénységgel, újra felszólította a’ rakonczátlan megátalkodott népet. Gúnyolódva kiabálták: jörtek ide, ha mertek, megtanitunk. Ily közelről kővel M­is­sing hadnagyot mellbe dobták , egy sivkovics­­nak más kő fejét törte bé, néhányon a’ lo­vasságnak rohanva, cséppel és vasvillával a’ lovak fejét ütötték meg. Ezen ingerlő megtá­madásokra a’ katonaság lőtt. Egy perez alatt egyszeri lövésre az egész tábor a’ falu melletti kertekbe rohant viszsza ’s az Aranyos vizén keresztül, mint a’ gargazénusok disznói futottak. Néhány perez alatt a’ csatatér üres volt, 13 halva, 5 halálos sebben fekszik. Jel­lemző , mikint minden faluból hullottak el. Ge­­rendi 6, kettő közülük magyar, 1 czigány, lónai 3, keresztúri 1 , kec­ei 2, sz.mártoni 1. A’ lázadásban 7 —­8 falu vett részt, mint az elestekbel is látszik. Ha e’ tömeg szét nem veretik, 24 óra alatt lángba borulandott e’ vi­dék ; most levert és nyugodt. Ma kisérte a’ bizottmány elébe, mely a’ katonasággal együtt Lónára bészállott, Balog Áron keresztúri nem­zetőr - hadnagy a’ csatából viszszafutásukban elfogott keresztúriakat számszerint nyolczat, köztük a’ helybeli ifjú oláh papot. Bizony mon­dom, a’ papok között vannak a’ leggonoszabb hajtogatók! A’ katonaságból Misling hadnagy mellütést, egy sivkovics fején könynyű sebet kapott, halottja nincs. Sok ily győzelmet ad­jon Isten a’ ráczokon, ellenségeinken ; de test­véreinket, a’ békés oláhokat, a’ gaz zsoldosok ne vigyék több ily végkisérletbe, mert nekünk a’ rajtok vett győzelem nagyon fájdalmas. Jancsó Károly: Hivatalos közleménnyek. — Nádor a fen­*, a’ belügyminister előter­jesztésére, dunántuli kerületbeli őrnagy Koszto­lányi Móricz mellé parancsnoki segédül Kosz­tolányi Károlyt nevezte ki. — A’ vall. és közokt. minister közzé te­szi, miszerint a­ bécsi Stadt Convict czimű­ nö­­velde megszüntetett. — A’ vallás és közokt. minister rendeli, hogy a’ törvényhatóságok a’ protestáns népet világosítsák fel, hogy mindaddig , mig az 1848*ik 20 ik törvényezikk teljesedésbe vé­tetnék, lelkészeiket és tanítóikat fizessék. ’S a’ kik ezen felvilágosítás után is vonakodná­nak tartozásaiknak eleget tenni, törvény ereje által kényszerítsék. ■ Sirfüzér: Az Östr. Zsg. sept. 10 ki számának legújabb rovata alatt egy czikket ol­vasunk , melyet jellemző voltáért érdekesnek tartottunk szóról szóra ide igtatni , a’ mint kö­vetkezik : ,,Il­re szárnyal, hogy Lajos félig, ma Schönbrunnba érkezett. Ha e’ hir valósul­na , mit alig hiszünk, nem titkolhatjuk el, mi­képp következései aggodalom keltők lennének. Közönségünknek a’ közel múlt sokkal eleve­nebb emlékezetében van, mitsem a’ főlig, tá­vollétét ne csak kívánja, sőt hathatósan óhajtsa. Az idő felette rövid , mióta a’ camarilla csel­­szövényei a’ nép ajkairól némileg el­űntek. A’ főiig. megérkezése újból fölidézné a’ reactio­­róli hiedelmet ’s a’ város nyugalmát fölhábo­­ritná. Azért nekünk, az egész nemzet érde­kében, csak óhajtanunk Miét, hogy hir ne valósuljon.“ Azok a’ bécsi lapok megfoghatsa­­nak , Lajos hgtól irtóznak ’s mégis a’ reactio kezére dolgoznak. A­ bécsi hivatalos lap egyik tudósítója szerint a’ Radeczky vezérlete alatt Olaszhon­ban táborozó hadsereg 165,000 emberből áll.

Next