Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-09-17 / 63. szám
«.*i ránti méltánylatát lelkes éljenzésben nyilvánitá. Ezután egy más , szintén komoly aggodalmakat keltett tárgyról értesité a’ főbiró a’ közgyűlést, hasonlag kir. biztos ur megbízásából. Az oláh ajka polgártársak közül azok , kiket az ármányos reactio saját érdekeik ellen felizgatott , némi mozgalmakra készülnek ,s evégett Balázsfalván gyűlést szándékoznak tartani. Megnyugtató azonban főbiró polgártársunk, kir. biztos úr nyilatkozata nyomán, a’ képviselő testületet, mikép minden lehető intézkedés meg van téte az érintett mozgalmakból származható veszélyes eredmények elhárítására. E’ körülmény a’ gyűlést következő intézkedések tételére határozó : 1) V. Ferdinánd magyar királynak, a’ magyar alkotmánynak hőséget, oltalmat ’s az egyesült magyar haza törvényes kormányának az öszszes testület engedelmességet esküdött. 2) A’ főbíró mellé 6 tagú oltalmi bizottságot nevezett, 1000 posrtot adván rendelkezése alá, oly utasítással, hogy a’béke és közcsend fentartására szükséges eszközökről gondoskodjék ; az álhirekből (melyek itt is felette nagy számmal, és néha rettentő alakban gyártatnak származható kedélyizgatottság eltávolitása végett eljárásáról ’s a’ fontosabb napi eseményekről a’ városi közönséget nyomtatott ivek által tudósítsa, így uraim öszszevetett vállakkal ’s erélyesen tegyünk meg mindent, mi által honunk békéjét ’s jövőjét biztosíthatjuk ’s akkor hazánkon, mint Kossuth mondá , a’ pokol kapui sem fognak diadalt vehetni. (Ig. Szentkirály, sept. 12-én délután 4— 5 órakor. Vér, vér és fájdalom ! polgárvér , melynek átkai azok fejére szálljanak , kik azt ontani okozták. Ezek az bujtogatók, a’ reactio zsoldos hóhérjai. De a’ tényre. A’ múlt héten kiszállottak a’ ministerium rendelete következtében a’ tordamegyei öszszeiró biztosok Lénára. A’ nép fel lévén előre bujtogatva, ellene szegült mondván : mutassanak a’ biztosok parancsot, a’ császár saját kezével aláírtat mutassanak pazsurát (oláh nyelven : kétfejű sas). Tudják ők , hogy csak az urak számára kell katona. Nektek a’ ministerium nem parancsol, csak a’ császár. A biztosok jelentvén az illető főispánnak , ez maga rögtön átment Lónára. A' népet a’ dolgok iránt felvilágosító lelkes beszédével ’s a’ nép engedelmességet igért. Határozott napon (11- én) kiszállott a’ főispán az illető öszszeiró biztosokkal, de az alatt Pap Sándor-féle gonosz szellemek barangolták bé éjeken át a' békés vidéket, ’s a’ népet újra elbolonditották; mert a’ főispánt és bizottmányt a’nép legnagyobb ingerültséggel és lármával oda hagyta, ’s az öszszeirást meg nem engedte. A’ főispán a’ körül levő falukból is hasonló ellenszegülésről hivatalosan tudósittatván, Lónára katonaságot parancsolt még az nap. Tordáról a’ Schinkovicsezrednek egy századát, ’s ebből sok betegek miatt csak 50 legény lévén kimozdítható, melléjük rendelte az egerbegyi székelyhuszárok egy csapatát Csuak hadnagy vezérlete alatt. A’ katonaság Tordáról, a’ sietve tett rendelet következtében, 6 óra helyett 7-kor érkezett meg sötétben ; mi az illető tiszt részére megrovandó hiba, mert következményei voltak az késedelemnek. De mi történt ez alatt a’ faluban? Az ellenszegült nép, mely csupa oláhokból áll, lóháton szétfutkosva felzaklatta a szomszéd falukat , hogy segéljék őt a’ katonaságnak ellentállani. A’ hasonló ellenszegülésre készült nép csoportosan tódult Lónára. A’ fel nem kelőkre az idegen faluk oláh bírói 5 forint büntetést róttak ’s házaik felgyujtásával fenyegették, mit a’ bizottmány előtt a’ megjelentek közül később sokan bévallottak. Későn 7 órakor holdvilágnál érkezvén a’ katonaság Lónára , a’ mint a’ dob a’ falu közelében megperdült, a’ vészharang Lónán és Gerenden folyvást huzatott , ’s a’ nép kaszákkal, lándzsákkal és csépekkel rohant a’ katonaság elébe, irtózatos orditozással és fenyegetéssel fogadva azt. A’ kirendelt pol,gárbiztos, alispán Betegh Gábor, kapitány Adlerrel felszólította őket, hogy az elállótt utat nyissák meg és a’ katonaságot bocsássák bé. Hoszszas lelkes kéréseikre ’s felvilágosításaikra a’ nép a’ legirtózatosabb ordításokban tért ki, mit a’ szomszéd faluban elborzadva hallottunk. A’ vészharang folyton huzatott. A’ nép azt kiabálta, hogy a’ katonaságot utolsó csepp vérig bé nem bocsátja. Hirtelen személyes tudósítást tett az alispán a’ csak negyedórára lakó főispánnál, kitől azt a’ rendeletet vette, hogy a’ katonaságnak bé kell menni, az viszsza nem léphet; de a’ lehető kímélettel, inkább csak puskaágyakkal csináljon utat, ha elzáratnék , a’ vért kimélje. Az utasítással siető biztos szembe találkozott a’ katonasággal , melynek Adler kapitány, az utasítás bévárása helyett, viszszatérőt doboltatott. Felforrott a’vér keblemben, látva, hogy 52 erős legény jól fegyverezve és 30 székely huszár egy csépekkel és vasvillákkal fegyverzett népcsorda elől viszszalépett; a’ tisztek felvilágosító beszéde azonban, miszerint ott több mint 1000 ember szegült ellenük, a’ sötétben a’helyet nem ismerő katonaság azt sem tudta hová lép, nem látja ellenét és fegyverzetét, ’s magát nem comprovosttálhatja; különösen pedig megnyugtatott a’ derék Misling hadnagy lelkes és a’ magyar érdekeket katonai becsületével egybekötött nyilatkozata. Egyébiránt e’ viszszavonulás helyes vagy helytelen voltának megítélését a’ közvéleményre bizom. Én legalább, bár merőben rászaltam , mert tudtam, hogy a’ bekövetkezendő éjszakán tömérdekre fog e’ kis pártos csapat nőni ’s a’ bémenetel nehezebb lesz, másfelől vigasztalt az, hogy a’ felpálinkázott nép tán reggel kijózanodva okosabb lesz, ’s megkíméli magát és igy egy éjszakát elvárni, bárha egyfelől gondulám veszélyes , de néhány ember életéért mégis emberies tett leend. Csalatkoztam. A’ vészharang egész éjen át huzatott, a’ tömeg 23 tűz mellett a’ falun kívül virasztott, ’s a’ papok és falusbirák ’s kiküldött lovasok felszólítására mintegy két ezerre szaporodott reggelig. Reggel kapitány Adler kiment egyedül hozzájok. Minden kérése sikertelen volt, mint spiont elakarták fogni , és szemtelen gunynyal, daczolva kiabálták, hogy megtanítják ők a’ katonákat, csak oda menjenek. A’ kapitány jelenti ’s nyilvánítja, miszerint ő e’ csekély erővel föllépni nem fog, oly tömérdek nép ellen; de még azon éjen tett főispáni rendeletre megérkezik délelőtt Bágyonból Baumgarten a’ kicsinke testű, de harczias szellemű huszárkapitány 30 székely lovaggal. A vezérletet átveszi, magára vállalva a rendelkezéssel együtt minden felelősséget. Délután négy órakor kiszáll Lóna felé. Az egész sereg állott 50 sivkovicsból és 58— 60 székely huszárból, kiket 150 — 200 lépésre fedezett 120 — 130 egerbegyi székely nemzetőr lándsákkal, részint lőfegyverekkel. Az egész vidék 7—8 falvaiból , az otthon hasonló ellenszgűlést elkövetett nép Lónára volt öszszegyülve , ’s e’ tömeg a’ katonaságot hadi rendbe állva fegyverkezve, kaszákkal, lándsákkal és vasvillákkal készen várta. A’ vészharang újra folyton szólt; Baumgarten kapit. mindenben eszélyesen rendelkezett. Én e’ rendelkezést és az egész eseményt alig 200 lépésre hátulról néztem. A’ falu végénél szűk lévén az út, ’s az út felett levő hegy nagy rakás hajtó kövekkel megerősítve, a kapitány elhagyva az org.utat a’ hegyre felment. Az egész nép harczias rendben roppant hoszszu sorokban elejökbe a’ falu szélén felűlíródott. A’ katonaság 200 lépésnyi távúban megállapittatott és elrendeztetett. Közbül állott két sorban a’ gyalog sivkovics 50 legényből álló század, két szárnyon a’ 60 huszár, 150 — 200 lépésre hárul fedezetre a nemzetőrsereg. A’ vészharang elhallgatott. Baumgarten kapitány , polgári biztos Sulvási Miklóssal, a’ meleg keblű hazafival, ki mintha S’hiladelfi vagy Bős- skó tanítványa lett volna, a’ hol csak veszély van két három megyében is mindenütt ott van, Szilvási tehát Baumgartennel a’ lázadó csapatot felszólította az engedelmességre; kérték adjanak utat a’ katonaságnak a’ faluba békésen bémenni, ’s jeléül, hogy őket nem bántják, a’ kardokat hüvelyekbe, ’s a’ puskákat lábhoz commandirozta a' kapitány. A makacs nép ordítozva és gúnyolódva mindent megtagadott és fenyegetődzött. A’ katonaság közelebb parancsoltatott vonulni ’s a’ nép szembe vonult harczias sorokban. 15—20 lépésre újra megállótt a’ kapitány a’ legénységgel, újra felszólította a’ rakonczátlan megátalkodott népet. Gúnyolódva kiabálták: jörtek ide, ha mertek, megtanitunk. Ily közelről kővel Missing hadnagyot mellbe dobták , egy sivkovicsnak más kő fejét törte bé, néhányon a’ lovasságnak rohanva, cséppel és vasvillával a’ lovak fejét ütötték meg. Ezen ingerlő megtámadásokra a’ katonaság lőtt. Egy perez alatt egyszeri lövésre az egész tábor a’ falu melletti kertekbe rohant viszsza ’s az Aranyos vizén keresztül, mint a’ gargazénusok disznói futottak. Néhány perez alatt a’ csatatér üres volt, 13 halva, 5 halálos sebben fekszik. Jellemző , mikint minden faluból hullottak el. Gerendi 6, kettő közülük magyar, 1 czigány, lónai 3, keresztúri 1 , kecei 2, sz.mártoni 1. A’ lázadásban 7 —8 falu vett részt, mint az elestekbel is látszik. Ha e’ tömeg szét nem veretik, 24 óra alatt lángba borulandott e’ vidék ; most levert és nyugodt. Ma kisérte a’ bizottmány elébe, mely a’ katonasággal együtt Lónára bészállott, Balog Áron keresztúri nemzetőr - hadnagy a’ csatából viszszafutásukban elfogott keresztúriakat számszerint nyolczat, köztük a’ helybeli ifjú oláh papot. Bizony mondom, a’ papok között vannak a’ leggonoszabb hajtogatók! A’ katonaságból Misling hadnagy mellütést, egy sivkovics fején könynyű sebet kapott, halottja nincs. Sok ily győzelmet adjon Isten a’ ráczokon, ellenségeinken ; de testvéreinket, a’ békés oláhokat, a’ gaz zsoldosok ne vigyék több ily végkisérletbe, mert nekünk a’ rajtok vett győzelem nagyon fájdalmas. Jancsó Károly: Hivatalos közleménnyek. — Nádor a fen*, a’ belügyminister előterjesztésére, dunántuli kerületbeli őrnagy Kosztolányi Móricz mellé parancsnoki segédül Kosztolányi Károlyt nevezte ki. — A’ vall. és közokt. minister közzé teszi, miszerint a bécsi Stadt Convict czimű növelde megszüntetett. — A’ vallás és közokt. minister rendeli, hogy a’ törvényhatóságok a’ protestáns népet világosítsák fel, hogy mindaddig , mig az 1848*ik 20 ik törvényezikk teljesedésbe vétetnék, lelkészeiket és tanítóikat fizessék. ’S a’ kik ezen felvilágosítás után is vonakodnának tartozásaiknak eleget tenni, törvény ereje által kényszerítsék. ■ Sirfüzér: Az Östr. Zsg. sept. 10 ki számának legújabb rovata alatt egy czikket olvasunk , melyet jellemző voltáért érdekesnek tartottunk szóról szóra ide igtatni , a’ mint következik : ,,Ilre szárnyal, hogy Lajos félig, ma Schönbrunnba érkezett. Ha e’ hir valósulna , mit alig hiszünk, nem titkolhatjuk el, miképp következései aggodalom keltők lennének. Közönségünknek a’ közel múlt sokkal elevenebb emlékezetében van, mitsem a’ főlig, távollétét ne csak kívánja, sőt hathatósan óhajtsa. Az idő felette rövid , mióta a’ camarilla cselszövényei a’ nép ajkairól némileg elűntek. A’ főiig. megérkezése újból fölidézné a’ reactioróli hiedelmet ’s a’ város nyugalmát fölháboritná. Azért nekünk, az egész nemzet érdekében, csak óhajtanunk Miét, hogy hir ne valósuljon.“ Azok a’ bécsi lapok megfoghatsanak , Lajos hgtól irtóznak ’s mégis a’ reactio kezére dolgoznak. A bécsi hivatalos lap egyik tudósítója szerint a’ Radeczky vezérlete alatt Olaszhonban táborozó hadsereg 165,000 emberből áll.