Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-10-19 / 81. szám

rád a’ kérdés: úgy jártak - é el a’ román lapok, a’ mint kellett volna, hogy viszszatartóztassák népüket ama szerencsétlen útról, mely, ha isten keze el nem távolítja a’ vészt, az absolutizmus rabigájába vezetendett. Fájdalom nem. fia ta­lálkozik egy-egy világosabban látó s talán jobb akaratú román, ki a’ román nép valódi érde­keiben szól, k­ és működik, önök „sémi románc­nak, nemzetök ellenségének ’satb. nevezik, s lapjaikba szánt czikkeiket vagy viszszautasit­­ják, vagy csak úgy ellenészrevételekkel epé­­kelve közük, mint a’ brassói , Gazella“ legú­jabb száma. De nem volt czélunk polemizálni ; csak tisztába akartunk jóni állásunk felől. Oct. 6-ka a’ bécsi camarilla fegyverb­ől lekoptató, a’ némely gyenge szemüeket elvaki­­tó zománczot. Azt talán csak nem fogja Cipa­­riu kanonok úr állítani , hogy a­ bécsi nép a­­zért akasztotta fel Latourt, azért kaszabolt le néhány camarilla hőst ’s űzte szét a’ többit , aiért lövetett le magából egy pár százat; ’s a’ bécsi országgyűlés azért hozta szőnyegre a’ dinastia tagjainak számüzését, hogy segít­sék a’ magyarokat a’ román ’s más népfajok elnyomására. Most már világos, hogy a’ camarillának egy ellensége volt: a népszabadság; ’s egy c­élja : absolut­ uralkodás. Ellenségét megdönteni ’s czélját elérni úgy remélette , ha népfajt népfaj ellen lázit, hogy egy más marczangolásában fölemésztvén erejüket , végre béke fejében az ő karj­i közzé vessék magokat ’s közbenjárásának jutalma csak azon csekélység legyen, hogy korlátlan uralkodá­sának kivétel nélkül hódoljanak ; ha a’ volt kiváltságos osztályt népláza­­­dássali ijesstgetés ’s elvesztett javalmainak viszszanyeréséveli biztatás, a’ volt úrbéres osztályt pedig az aristocratiának ellene folyta­tott irtó háborujávali rettentés által magához édesgetvén, hatalmas békite gyanánt lépendhet föl, ’s a’ kiessközlendett békéért hála fejében csak azon csekélységet fogja kívánni , hogy a’ jobbágy földesúriak’s földesúr és jobbágy egy­aránt, az ő kényuralmának hódoljanak; ha mentői több meghasonulást, az érdekek mentői többfelé ágazását idézi elő, hogy a’ megosztott erőket annál könynyebben lesújthassa. Ezért nem irtózott a’ camarilla al felség neve alatt szabad rablási okleveleket osztogat­ni , az ország királyi esküvel pecsételt törvé­nyeinek büntetlenül tapadását elnézni ; sőt tűr­ni azt is, hogy a­ nép idegen hatalmak zász­lóival lázittassék az álladalom szerkezetének fölbontására. Mindezt belátni eddig sem volt szükség látnoki tehetségre , de most a tények szólanak. Elvárjuk minő hatással leendőnek a’ leg­újabb események román hírlapíró kollegáink el­járására. Részünk j­ó­ , mint mindenkor úgy most is kijelentjük, hogy mi román, szász ’s a’ ha­zánkban létező minden más nemzetiséget tisz­telünk, jogban és teherben egyaránt kívánunk részeltetni minden honpolgárt. Többet mondunk : bizonyítsa be a­ magyar hazában létező népfa­jok bár­melyike , hogy nemcsak számban , ha­nem értelmi miveltségben és vagyonosságban is felülhaladja a’ magyar elemet, mi leszünk elsők, kik azt fogjuk mondani: tisztelet be­csület, de igazság is, többé nem kíván­hatjuk, hogy a’ törvényhozás nyel­ve kizárólag csak magyar legyen. Ámde azt is kijelentjük, hogy m­inden olyan honárulóra, ki közös hazánk, közös al­kotmányunk és közös fennmaradásunk ellen gyilkos kezeket emel; legyen magyar, legyen román , szász vagy akármi , halált fogunk kiáltani. Kolozsvár, octob. 18. Tegnapra, fal­ragaszok által népgyűlés vala hirdetve, a’ vá­rosháza előtti térre. A’nép nagy számmal gyűlt oda, azonban a’ megeredt eső kényszerítő fe­dél alá vonulni, ’s e’ c­élra az egységhivők egyháza választatott. Fájdalom ez egyház nem fogadhatá bé mind a’ résztvenni akarókat, ’a másfelől annak acusticai tekintetben siket bel­seje a' benn lévők nagyrészét inkább csak szemlélőivé mint hallóivá téve a tanácskoz­­mánynak, melynek fénypontját mindenesetre, lelkes és erélyes kir. biztos b. Vay Miklós­­ ur következő beszéde tévé: Tisztelt polgártársak! Üdvözlöm ö­nöket a’ hazafius szeplőtlen tisz­ta érzet kebelmelegitő legszebb köszöntésével! üröm, aggodalom és vész rendesen az élet azon helyzetei , melyekben szorosabban csatlakoznak az emberek egymáshoz , ’s kivált az utolsónak közeledése varázs erővel hat e­­gyesekre éppen úgy , mint hat öszszes nemze­tekre ’s népekre. Ime tisztelt polgártársak, önöket is a’vész­harang éberségre buzdító kongása gyüjté ily nagyszámmal ma itt egybe ’s lesz-é csak egy is közöttünk, ki hazafi hitében erősödve, szi­lárdult bizalommal ne hagyná el a’ jelen, egy­mással utolsó csepp vérig kitürést, öszszetar­­tást ’s kölcsönös segélyt ígérő gyülekezetét. Mind erre azonban szüksége is van a’ hazának , szüksége az alkotmánynak , szüksé­ge minden egyesnek közöttü­nk. Öszszetartásra, kitüzésre , egységre szó­lítom én is tehát fel Kolozsvár városa lelkes fiait. Enynyi kő magyar kebel, enynyi edzett kéz és kar, ha egyetért, ha öszszetart a’ vésznek pillanataiban, csudákat teremthet elé. Ent is uraim azt, a’ mivel birok, testi ’s lelki igénytelen erőmet, ez ünnepélyes órában szives készséggel ajánlom fel önök oltalmára, m­inden vésznek önöktőli eltávolítására. Ez­úttal uraim, mint mondám, a’ vész­nek intő csillaga hoza egybe bennünket, adja az ég, hogy csak hamar önerőnk által meg­mentett hazánknak ülhessük borostyánkoszo­­rúzta ünnepét. Isten mindnyájunkkal. E’ lelkes beszéd nem tévesztő el hatását, ’s Kolozsvár polgárai egyenkint felajánlák él­­töket a’ haza szent ügyének, bár honnan jöhe­tő megtámadások elleni védelmezésére. — A­ sorkatonaság folyvást nagy lelke­s­eültséggel tódul át a’ honvédekhez, úgy hall­juk, hogy még a’ foglyok is kitörtek börtönük­ből ’s futottak a’ kaszárnyába, azonban ott, úgy hiszszü­k nsylumra nem találtak. — Biztos kútfőből szárnyal a’ hír, hogy II. Lzebenben közelebbről egy kis cravall forma volt. A’ népnek kezd felnyílni szeme, ’s fölkelt a’ reactio zsoldosai ellen. Az egész ma­­gistratust leakarta csapni, Ib­senfeldet és Friedenfelst halálra keresték ’sat. Bizony mondjuk, nagy ideje is lenne már, hogy Szé­lén mámorából kijózanodjék. — Éppen e’ pereiben vonult el ablakunk alatt a’ szomszéd Györgyfalva magyaroj­­­ku népe nemzeti lobogókkal, derék papjuk Sí­pos Narczissus vezérlete alatt, ’s külső közép-utezai nemzetőreink tisztelet kísérete mel­lett a’ megyeházhoz, esküt tenni le az alkot­mányra ’s haza védelmére, egy díszes nemzet­őr csapatot alkotandók. Éternek a’ derék hon­fiak! éljen derék papjuk, ’s példájuk találjon számos követőkre ! — A’ csatatérről. Eszterháza és Sz. Miklós táján Jellachich 10 — 15.000 főből ál­ló csoportot hagyott hátra seregéből. E’ sáska­sereg a’ hol átvonult, iszonyú nyomait hagyta pusztitásinak. Rabolt, égetett ’a a’ zöldvetése­ket országuttá tapodta. Ámde meg is lakott dulásaiért. A’ nép minden felől tömegesen föl­kelt ; segítségére érkeztek a’ porosz herczeg nevet viselő gyalogok és Miklós-huszárok 6 ágyúval. Folyó hó 11 -én 80,000 fegyveresből álló sergünk jön öszszerögtönözve , mely Lövő és Horpács belységek közt megtámadván a’ rabló csordát, szörnyű mészárlást vitt véghez. Kossuth hírlapjának a’ csata folyama alatt kelt tudósítása szerint: a’ folyvást gyülekelő fegy­veres néptömegek úgy körülvették az egész csordát, hogy minden hihetőséggel egy lábig ott lelték sirjokat. A’ sopronmegyei nemzetőrök 406 horvát foglyot vittek haza magukkal Kanizsa vidékéről , melyet az ellenségtől egészen megtisztítottak. Fejértemplomnál ismét ütközet volt oct. 1- jén. A’ mieink közül egy elesett , kettő köny­­nyü sebet kapott; az ellenség vesztesége pe­dig legalább is 20 anynyi. A­ sz. tamási rablók darab idő óta fölhagy­tak fészkeikbeli kitöréseikkel. Torda, oct. 12. Legyen már egy de­­rültebb nap is hazánk ege fölött! Legyen; mert különben kétségbe kellene esni , hogy van Is­ten a’ magasban, ki jutalmazza az igazságot, ’s bünteti a’ gonoszt. Miért késik az igazság istene büntető jobbjával az istentelen árulók fer­­telmes tanyáját , mint hajdan Zsodomát és Go­­morát a’ maga boszuló menyköveivel szét zúz­ni ? Miért nem jelenik meg villámok és meny­dörgések között , mint midőn Nagy Constantin a’ kereszténység zászlója alatt a’ hitetlenek, a’ pogányok tábora ellen győzött? így epedénk , igy szólánk. Midőn több polgártársaink az öröm kitörő hangján beszélik, hogy a’ Biassini-vendéglő külfalára azon pilla­natban egy piacat ragasztatott ki egy itt át u­­tazott katona tisztái , miszerint od­ob. 6-dikán Bécsben, a­ magyar és német szabadság érde­kében, nagyszerű események történtek, a­ rabló főnök Jellachichnak Magyarországon királyi biz­tossá lett, nem tudom bűnösebb vagy gyalá­zatosabb kineveztetése miatt. Az itteni politikai körnek épen gyűlése volt mely a’ székely nemzeti gyűlésre követek kül­dése iránt tanácskozott, melyre ezen kórból ö­­töt küldött, midőn nemzetörsergünk zenekar.a,­i is elment. Meghallva a’ nagy fontosságú öröm­­ hirt, többen lerohantunk a’ falragaszt olvashatni. A’ kór azt határozta, hogy az ablakok kivilágittassanak és zenehang hirdesse a’ test­vériség a’ szabadság e’ napi diadalát az ármá­nyon és zsarnokságon. Mind a’ kettő meglőn. Octob. 11-kén szintén nevezetes napunk volt. Nemzetőrségünk , mely áll négy század gyalog és egy század lovasból, a’ haza, az alkotmány és a’ király hűségére felesküdt. A’ folytonosan szakadó eső sem volt képes a’ lel­kesedést, mely derék nemzetőrségünket szel­lemi rugóként mozgatja , kioltani. Nem lehete egyetlen panaszhangot hallani, több órai helyt állás után is az idő mostohasága ellen, noha­­ mind a’ menynyi esőtől elázottak valánk. Ezen derék kis serget együtt látnátok kell, hogy megítélhessétek az erőt, mely benne fekszik! Megyénk el van öntve hajtogatok aljas se­regével. A’ fegyvereket kovácsolják ellenünk , ’s mi mint a’tetszhalott mind ezeket látjuk, hall­juk , de erőnknek megbocsáthatlan tespedés mi­att hasznát nem vehettük. Látjátok hazánkfiai, a’ rész , mi bennünket ezen kerületben ért, mind ezen tétlenségnek tulajdonítható. Ez felbátorí­totta ellenségeinket, kik addig csak titokban működtek ellenünk, már most nyilt ellenségek­­ként merészük mutatni magukat. A­ szászok, e­­gyik szebeni hirlapjukban törvényeink tapodá­­sával kimondják, hogy ők az osztrák ministe­­riumtól függenek; Sieként Ositrákhon rovata alá írják. Az oláhok lázongnak, ellenséges tö­megekben csoportoznak öszsze , tisztviselők , lelkészek az áruló Urbán elébe hurdsoltatnak ’sat. ’sat. ’S mégis a’ képviselőház elnöke jelenté­se szerint oda az iratik, hogy itt csendesség van. Oh borzasztó csend! Ki ilyet óhajt, az áruló. Föl tehát hazánkfiai! A’ törvényes rendet Magyar hazánk ezen kerületében nekünk kell helyre­állítanunk. Legelőbb is szavazzunk ál­talános bizalmat azon tizenkettes honvédi bi­zottmánynak, melyet a­ képviselőház, hazánk jelen körülményei között, Kossuth elnöklete a­­latt kinevezett. Aztán fogjunk dologhoz. Bízom, hogy ezen megye képviselő bizottmánya, oct. 16-kán tartandó ülésében erőteljes intézkedé­sekhez nyúl. Igazunk, erőnk , bátorságunk van, csak a’ mig hozzá kezdettünk , s a’ törvényes rend helyre lesz állítva. Diadalmas seregeink

Next