Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)

1848-10-20 / 82. szám

föl i­ tisztek is­­, a’ ki nem ak­a­r­j­a, e­l­­ m­ehet. A’ nagyobb értékű magyar bankjegyek ki­bocsátására is föl van hatalmazva a’ bizottmány. DD*S 3 oct. 18. Megható jelenetről jö­vök : a’ helybeli nemzetőrség egy része önkint mozgóvá alakult, ’s mintegy 115 jól fegyver­zett , derék , vadász egyénekből álló díszes se­reg indult a’ megyénkbéli orosz és nagyfalusi, úgy a’ malomi lázangó oláhok raegzabolázásá­­ra. Miután rövid imát bocsátottak a’ mindenek urához , szekérre ültek ’s távoztak vidámon ; csak némely nők szemeiből gördültek köpeny­­cseppek azon előérzetben , hogy férjeiket ’s ö­­véiket többé nem látandják. Pedig attól legke­vésbé tarthatni ; mert e’ lelkes sereg , mely ma csak b­ettegig megy , egyesülve az ott ta­nyázó 30 Sinkovich ezredi legénynyel, ’s a’ mai napon városunkba érkező Thurszky nevet viselő 50 közlegénynyel , könynyen szétveri a’ rabló csordát. A fennirt falukban mintegy 40 oláh a’ falusiakkal egyesülten megrohanták az udvarokat, kifosztották s a’ tiszteket Urbán­­hoz kisérték. Keringenek közönök több pecsé­tes iratok , melyekben mindnyájon Sz. Régenbe hivatnak , hol jelenleg állítólag Urbán táboroz. Ezen veszélyes helyzetben megyénknek nincs kormányosa. Főispánunk székelyföldön , kor­mány­biztosunk Kolozsvárt, erőnk csekély, elnök főbiránk csak miután kinyugodja magát, olvassa el a’ sü­rgönyileg érkezett rendeleteket ’s titokban tartja ; szóval árva vármegye va­gyunk , csak isten fog megmenteni. r. 1. M. Vásár'Iteny, oct. 16. Szerkesztő polgártárs! Azt hiszem ön értesült eddig ar­ról, hogy az oláh népet lázitó gőz hajtogatok közül, Pap László nevű­ tribunus plebis f. hó 12- kén rögtönitélet következtében bitófán kivégez­tetett. Ezek békés polgártársait bujtogatónak, még itt a’ cath. gymnasiumban több rendbeli lopásokérti kicsapatása alkalmával megjöven­dölte ősz atyja, hogy az akasztófán végzendi életét, mivel a’ büntető sors nem is késett. Je­lenleg balázsfalvi diák volt, püspök Lemény el­leni egyik lázasztó. Úgy hiszem azt is tudja eddigelé, hogy egy Zoeller Károly nevű cs. k. százados, mint Latour titkos küldöttje elcsipetett volt. Ezen gaz egyén három Kossuth lovag fedezete mel­lett kisértetett be Udvarhelyre. Az után­a’ de­rék fiukat előbb három­száz pengővel kísér­tette, hogy bocsássák szabadon, mert ha az el­fogott Latour levelei felbontatnak, neki veszni kell, azután megpróbálta a’ derék fiukat reá­venni hogy löjjék főbe. Ebben sem boldogulván, egyik lovagtól pisztolyait ragadta el, hogy ma­gát vagy kísérőit r­eglöjje , de a’ fiúk elég gyorsak valónak a’ fegyvert kezeiből kifacsar­ni ’s őtet keményen megkötözve szerencsésen békisérni Udvarhelyre, hol reméljük megtalá­­landja, mit keresett. Az elfogott leveleket gr. Mikó Imre ur fölbontá, ’s mint értesülve va­gyunk több földabraszok voltak és Latournak a’ General Commandohoz, a­ gallicziai parancs­noksághoz, úgy Urbánhoz is már béadott azon rendelése, hogy Gallicziából nyomuljon bé Ma­gyarországra egy nagy fegyveres erő . Ő­rbán nyomuljon előre városunk felé, egyesüljön a’ tisztán kijelölt Chevaulegerekkel, Erdély nem­zetőreit fegyverezzék le, ’s a’ kitűzött időre Erdélyen keresztül nyomuljanak N.Váradra ’s azt foglalják el. De isten nem engedé ez át­kozott terv létesülését ’s a’ kigyó fejét meg­­töré ; bár ha látjuk is még itt-ott farka vicz­­kándozását. Ezen irományok, három Kossuth lovag által sebesen Pestre küldettek. Kívánatos hogy ez irományok közre bocsáttassanak. Ép­pen a’ fatális emlékű october 3 án keltek. Ezen felfedezett gőz terv, már létesülésbe kezdett menni, mert Urbán a’ városunktól csak egy posta állomásra fekvő Szász SlégeniglSOO naszódi határőr és három ágyú kíséretében elő is nyomult. Ezen h­irre városunkat, megvallva az igazat, a­ tegnapi éjjel páni félelem lepte meg, mit pirulunk bevallani ; tehetőséjeink, fő­­kint elöljáróink már 14-ke estvéjén családai­kat elszálltták, sőt örök gyalázatukra, maguk is a’ székelyek közé gyalog ’s szekereken ro­­hanának, többnyire mind a’ reactionarius szel­lemű urak, kiket közelebbről felszólitánk, hogy ne ragadjanak rész szellemük által minket is az örvénybe. Nevelte zavarodásunkat az is, hogy a’ városbeli öszszes katonaság parancsot ka­pott városunkból­ eltávozásra, senki sem lévén értesittetve hivatalosan az iránt, hogy a’ várba miféle katonaság jövend helyüket elfoglalni. Éhez járult még, hogy elöljáróink, egy váro­sunkba telepedett régens gyáva szász atyafit küldöttek szégenbe hirek hozatala végett, ki ot­tan szászokkal ’s közlegényekkel jőve érintke­zésbe, azon hitt hozá, hogy még az éjjel a’ fenn irt 1500 határőr három ágyúval támadja meg városunkat temérdek felbujtogatott nép kí­séretében. ’S ennek jön következése a’ gyalá­zatos szakadás. Késő éjjel, a’ tanács el nem szaladt tagjai egybeülnek , a’ várparancsnokot August von Auenfels urat­ól felszólítják nyi­latkozatra, ha az azon éjjen vett gyors posta tartalmáról, ki is mitsem akara tudni, hogy hoz­zá staféta jött volna. Végre a’ postamesternek adott térti­vevénye felmutattatik ’s ekkor vall­ja meg, hogy azt elfeledte vala ’s nyilatkoz­tatja, hogy két század Károly­ Ferdinánd ezredi legénység van rendelve ide. Urbánhoz magához küldöttséget rendelnek nyilatkozatvételre, kik csak másnap érnek viszsza, jelentvén, hogy Urbán őket udvariasan fogadta, ’s biztosította ide nem jöveteléről , azon nyilatkozatot tevén , hogy ha mint ellenség jött volna, úgy neki, mint becsületes embernek (?) kötelessége ezt előre hírré tenni. Többek között számoltatta a’ küldöttséget a’ Pap L. felakasztásáért, azt mondván, hogy politikai nyilatkozatot szabad mindenkinek tenni , a’ Fogarasi iránti cra­­vallról ’s egyebekről. Úgy látszik, hogy váro­sunkból titkos tudósítója lehet. Követségünk tu­data vele az újabb híreket Jellachichról, úgy a’ bécsi cravallról. Mint követeink vették ész­re , sergeit viszszafelé indítja. De hogyan le­het büntetlenül elnézni egy alezredes hadi e­­lőnyomulását ? Honvédeink közül, a’ vidékben két helyit is csoportosuló oláh lázadók féke­zésére, 350 fegyverben inkább gyakorolt egyén lévén kiküldve , vezéreik , úgy a’ K Kossuth-lo­­vagok századosa is tanulatlan ’s felszereletlen lovakkal nem tárták czélszerűnek egyenetlen csatába elegyedni, ’s igy mind kivonulónak a’ gyalázatos éjen a’ vidékbe, hogy fegyveres székely erőt gyűjtve, úgy térhessenek viszsza , mert nemzetőrségünk még máig is vezér nél­kül lévén, tisztjeik közül többen hitöket meg­szegve, elillanának, ’s vezérek nélkül nem let­tek volna képesek , bárha elég lelkesek vol­tak is középrendű­ — ha szabad így nevezni — polgáraink közül , elszánt csatába elegyedni, így merőben magunkra hagyatva ’s felzavarva valók a’ napfeljöttét, ’s örömünkre, kiállott ál­matlan éjünk után, elleneink is megtudván a’ dolgok uj fordultát, kezdettünk a’ körülmé­nyekkel tisztába jóni. A’ várparancsnok is fel­szólítá a honvédek őrnagyát ideiglenesen a’ vár­­őrség átvételére, de már városunkon kívül lé­vén , a’ katonaság eltávozása után nemzetőrsé­günk véve által addig, mig ma a’ mondott két század megérkeznék. Ezen szakadásnak van anynyi haszna , hogy némely szájhösökkel tisz­tába jővén, kiket bizalmunkkal tisztelénk meg; átlátok, menynyire érdemetlenek arra, ’s jó­ kint azt, hogy elöljáróink, azaz tisztán meg­vallva , tanácsunk , nem alkalmas a’ maga he­­lyéni maradásra, kivévőn a’ kiveendőket. Re­mény­lem, tisztujjitásunk alkalmával nem fog­juk feledni erélyességöket, mert a’ tűzpróbát nem ásták ki. Az éj minden eseményeit leírni nem engedné ön lapjának köre. Enynyivel tar­­toztunk a’nyilvánosságnak, a’ szenvedett nyug­talanságot ’s gyalázatot az álhirek terjesztésén működő reactio bűnéül róván fel. A’ várba beszorítva volt temérdek kato­naság tegnap reggel távozott, ha igaz, Med­­gyesre, első állomási helyül Zágon lévén ki­jelölve. Közelebbről a’ Si­vkovicsok 39 szekér teréhvel jöttek , most pedig Turszky ezredbeli kevés lelkes hazánkfiait is, kiknek még nem engedtetett az ígéret földére juthatni, magok előtt vive , 80 csaknem túlterhelt szekér kísé­retében távoztak , erős fedezet mellett. Tömér­dek fegyveres láda látszott a’ szekereken , ho­lott egykor a’ várparancsnok becsületére állttá, hogy nincs fegyver várunkban. A’ vár a’ szó teljes értelmében kiürittetett , a’ raktárak üre­sen maradtak, nagyszerű hadikészületek ma­radványait hagyván hátra. De istennek tetszett az álnokságot felfedezni ’s annak átkozott fejét megtörni, s honunkat a’ sok ártatlan vértől megkimélni. (??) Az aranyosszékiek, kik Agyagfalvára men­tek , Radnolhoz az oláhok által meggátoltat­tak, ’s csak folytonos csatázás közt törhettek keresztül — magok beszélték itteg. Sz. oct. 13. Városunk zsúfolva ka­tonasággal. Egy csapat Bianki 10-ére viradó éjjel átkelt a’ Maroson a’ nélkül, hogy hoz­zánk előlegesen hirt tett,szálláskészitőket kül­dött volna. 11-kén estve mintegy 150 Bianki kiindult városunkból rémitö sötétben, esőben és sárban, titkolva útja irányát. 12-én délre a’ nevezett legénység megint viszszaérkezett. Hol járt? mit csinált? nem tudatik. Ma meg kellett volna tisztulni városunknak az ellenséges nép­től , de még itt van. Egyébiránt csendesen vi­seli magát. Hátszegen éppen most oláh gyűlés van. A’ nép napok óta gyülekezik oda fegyveresen, mint mondják már sok ezeren vannak együtt. Kato­nafegyverek is osztatnak ki közöttök. Egy Hát­szegre indított fegyverszállitványt a’ szászvá­rosi nemzetőrség le akart tartoztatni, de a’ könynyű lovasok meglepték, ’s a’ kevés szám­ból álló nemzetőröket lefegyverkeztették. Ugyan van-é most Erdélynek valamiféle kormánya? ’s ha van, miért nem intézkedik e’ vidék élete, vagyona bátorságositásáról? Most mint tudjuk , szabad korcsmáriás ideje van, ’s ki áll jót róla, hogy a’ köznép erőszakos ki­törésre nem szilajul? Ott a’ sok kormánybiztos, miért nem szál­­littatik e’ védtelen vidékre ha csak egy szá­zad székely katonaság is ? Mikor támad már Erdély lakói közül egy ember, ki a’ mostani rendkívüli körülmények között az események fonalát erélyesen megra­­gadva , minket az anarchiából kiemeljen ? Megyénkben a’ törvényes függés teljesleg felbomlott; a’ lakosok minden perczen végve­szedelemnek kitétetvék; isten tudja, mi lesz belőlünk! JV. Alma­. oct. 15. Lehető röviden irok , mert a’ hoszszas előadás nem fér öszsze a’ jelenlegi nagyszerű tárgyak halmazával. Bár e’ helység népessége a’ másfél ezeret megha­ladja , ’s ily számtól sokat lehete várni a’ haza ügyében, mindazáltal eddig nemhogy valamit tett volna, buzdító felvilágosítások után is, sőt tényleg sokszor vétett ellene. És miért? Mert csak harmada lévén magyar ajkú a’ többi ro­mán. Ez utolsók anynyira oruknál fogva hur­­czolák az elsőket, hogy a’ járásbeli szolgabi­­ró aug. 21-kén nemzetőrség öszszeirásra ki­szállván, nem hogy végre hajthatta volna az öszszeirást sőt gyalázatosan kigynyolták , mert az egész helység néhány román bujtogató ál­tal vezetve öszszeröllent, és az öszszeirást meg nem engedvén egy p. f. letételével tiltotta el, hogy többé ily dologban náluk ne is alkalmat­lankodjék, mert ők az effélének nem hisznek, ha nem mutatja a’ császári pecsétet. Később ismét az ujoncz öszszeiráskor ifjaik az orvosi vizsgálat elöl mind az erdőbe húzódtak fegy­veresen. De ezeknél még több is történt, mert a’ románok a' magyarokat lassankint anynyira fanatisálák a’ magyar nemzet, isten előtt­ is i­­gaz ügye ellen , hogy ezek is végre engem felvilágositájokat, urak pártfogójának, verbun­ *) August uram a’ főtisztet fölszólította volt, hogy P. L.-t fel ne merjük akasztani, mert a követke­zésről nem áll jót. Ezek­ből láthatja ön, menynyi gaz­sággal voltunk s vagyunk behálózva. I. I. 332

Next