Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-10-20 / 82. szám
föl i tisztek is, a’ ki nem akarja, el mehet. A’ nagyobb értékű magyar bankjegyek kibocsátására is föl van hatalmazva a’ bizottmány. DD*S 3 oct. 18. Megható jelenetről jövök : a’ helybeli nemzetőrség egy része önkint mozgóvá alakult, ’s mintegy 115 jól fegyverzett , derék , vadász egyénekből álló díszes sereg indult a’ megyénkbéli orosz és nagyfalusi, úgy a’ malomi lázangó oláhok raegzabolázására. Miután rövid imát bocsátottak a’ mindenek urához , szekérre ültek ’s távoztak vidámon ; csak némely nők szemeiből gördültek köpenycseppek azon előérzetben , hogy férjeiket ’s övéiket többé nem látandják. Pedig attól legkevésbé tarthatni ; mert e’ lelkes sereg , mely ma csak bettegig megy , egyesülve az ott tanyázó 30 Sinkovich ezredi legénynyel, ’s a’ mai napon városunkba érkező Thurszky nevet viselő 50 közlegénynyel , könynyen szétveri a’ rabló csordát. A fennirt falukban mintegy 40 oláh a’ falusiakkal egyesülten megrohanták az udvarokat, kifosztották s a’ tiszteket Urbánhoz kisérték. Keringenek közönök több pecsétes iratok , melyekben mindnyájon Sz. Régenbe hivatnak , hol jelenleg állítólag Urbán táboroz. Ezen veszélyes helyzetben megyénknek nincs kormányosa. Főispánunk székelyföldön , kormánybiztosunk Kolozsvárt, erőnk csekély, elnök főbiránk csak miután kinyugodja magát, olvassa el a’ sürgönyileg érkezett rendeleteket ’s titokban tartja ; szóval árva vármegye vagyunk , csak isten fog megmenteni. r. 1. M. Vásár'Iteny, oct. 16. Szerkesztő polgártárs! Azt hiszem ön értesült eddig arról, hogy az oláh népet lázitó gőz hajtogatok közül, Pap László nevű tribunus plebis f. hó 12- kén rögtönitélet következtében bitófán kivégeztetett. Ezek békés polgártársait bujtogatónak, még itt a’ cath. gymnasiumban több rendbeli lopásokérti kicsapatása alkalmával megjövendölte ősz atyja, hogy az akasztófán végzendi életét, mivel a’ büntető sors nem is késett. Jelenleg balázsfalvi diák volt, püspök Lemény elleni egyik lázasztó. Úgy hiszem azt is tudja eddigelé, hogy egy Zoeller Károly nevű cs. k. százados, mint Latour titkos küldöttje elcsipetett volt. Ezen gaz egyén három Kossuth lovag fedezete mellett kisértetett be Udvarhelyre. Az utána’ derék fiukat előbb háromszáz pengővel kísértette, hogy bocsássák szabadon, mert ha az elfogott Latour levelei felbontatnak, neki veszni kell, azután megpróbálta a’ derék fiukat reávenni hogy löjjék főbe. Ebben sem boldogulván, egyik lovagtól pisztolyait ragadta el, hogy magát vagy kísérőit reglöjje , de a’ fiúk elég gyorsak valónak a’ fegyvert kezeiből kifacsarni ’s őtet keményen megkötözve szerencsésen békisérni Udvarhelyre, hol reméljük megtalálandja, mit keresett. Az elfogott leveleket gr. Mikó Imre ur fölbontá, ’s mint értesülve vagyunk több földabraszok voltak és Latournak a’ General Commandohoz, a gallicziai parancsnoksághoz, úgy Urbánhoz is már béadott azon rendelése, hogy Gallicziából nyomuljon bé Magyarországra egy nagy fegyveres erő . Őrbán nyomuljon előre városunk felé, egyesüljön a’ tisztán kijelölt Chevaulegerekkel, Erdély nemzetőreit fegyverezzék le, ’s a’ kitűzött időre Erdélyen keresztül nyomuljanak N.Váradra ’s azt foglalják el. De isten nem engedé ez átkozott terv létesülését ’s a’ kigyó fejét megtöré ; bár ha látjuk is még itt-ott farka viczkándozását. Ezen irományok, három Kossuth lovag által sebesen Pestre küldettek. Kívánatos hogy ez irományok közre bocsáttassanak. Éppen a’ fatális emlékű october 3 án keltek. Ezen felfedezett gőz terv, már létesülésbe kezdett menni, mert Urbán a’ városunktól csak egy posta állomásra fekvő Szász SlégeniglSOO naszódi határőr és három ágyú kíséretében elő is nyomult. Ezen hirre városunkat, megvallva az igazat, a tegnapi éjjel páni félelem lepte meg, mit pirulunk bevallani ; tehetőséjeink, főkint elöljáróink már 14-ke estvéjén családaikat elszálltták, sőt örök gyalázatukra, maguk is a’ székelyek közé gyalog ’s szekereken rohanának, többnyire mind a’ reactionarius szellemű urak, kiket közelebbről felszólitánk, hogy ne ragadjanak rész szellemük által minket is az örvénybe. Nevelte zavarodásunkat az is, hogy a’ városbeli öszszes katonaság parancsot kapott városunkból eltávozásra, senki sem lévén értesittetve hivatalosan az iránt, hogy a’ várba miféle katonaság jövend helyüket elfoglalni. Éhez járult még, hogy elöljáróink, egy városunkba telepedett régens gyáva szász atyafit küldöttek szégenbe hirek hozatala végett, ki ottan szászokkal ’s közlegényekkel jőve érintkezésbe, azon hitt hozá, hogy még az éjjel a’ fenn irt 1500 határőr három ágyúval támadja meg városunkat temérdek felbujtogatott nép kíséretében. ’S ennek jön következése a’ gyalázatos szakadás. Késő éjjel, a’ tanács el nem szaladt tagjai egybeülnek , a’ várparancsnokot August von Auenfels uratól felszólítják nyilatkozatra, ha az azon éjjen vett gyors posta tartalmáról, ki is mitsem akara tudni, hogy hozzá staféta jött volna. Végre a’ postamesternek adott tértivevénye felmutattatik ’s ekkor vallja meg, hogy azt elfeledte vala ’s nyilatkoztatja, hogy két század Károly Ferdinánd ezredi legénység van rendelve ide. Urbánhoz magához küldöttséget rendelnek nyilatkozatvételre, kik csak másnap érnek viszsza, jelentvén, hogy Urbán őket udvariasan fogadta, ’s biztosította ide nem jöveteléről , azon nyilatkozatot tevén , hogy ha mint ellenség jött volna, úgy neki, mint becsületes embernek (?) kötelessége ezt előre hírré tenni. Többek között számoltatta a’ küldöttséget a’ Pap L. felakasztásáért, azt mondván, hogy politikai nyilatkozatot szabad mindenkinek tenni , a’ Fogarasi iránti cravallról ’s egyebekről. Úgy látszik, hogy városunkból titkos tudósítója lehet. Követségünk tudata vele az újabb híreket Jellachichról, úgy a’ bécsi cravallról. Mint követeink vették észre , sergeit viszszafelé indítja. De hogyan lehet büntetlenül elnézni egy alezredes hadi előnyomulását ? Honvédeink közül, a’ vidékben két helyit is csoportosuló oláh lázadók fékezésére, 350 fegyverben inkább gyakorolt egyén lévén kiküldve , vezéreik , úgy a’ K Kossuth-lovagok századosa is tanulatlan ’s felszereletlen lovakkal nem tárták czélszerűnek egyenetlen csatába elegyedni, ’s igy mind kivonulónak a’ gyalázatos éjen a’ vidékbe, hogy fegyveres székely erőt gyűjtve, úgy térhessenek viszsza , mert nemzetőrségünk még máig is vezér nélkül lévén, tisztjeik közül többen hitöket megszegve, elillanának, ’s vezérek nélkül nem lettek volna képesek , bárha elég lelkesek voltak is középrendű — ha szabad így nevezni — polgáraink közül , elszánt csatába elegyedni, így merőben magunkra hagyatva ’s felzavarva valók a’ napfeljöttét, ’s örömünkre, kiállott álmatlan éjünk után, elleneink is megtudván a’ dolgok uj fordultát, kezdettünk a’ körülményekkel tisztába jóni. A’ várparancsnok is felszólítá a honvédek őrnagyát ideiglenesen a’ várőrség átvételére, de már városunkon kívül lévén , a’ katonaság eltávozása után nemzetőrségünk véve által addig, mig ma a’ mondott két század megérkeznék. Ezen szakadásnak van anynyi haszna , hogy némely szájhösökkel tisztába jővén, kiket bizalmunkkal tisztelénk meg; átlátok, menynyire érdemetlenek arra, ’s jó kint azt, hogy elöljáróink, azaz tisztán megvallva , tanácsunk , nem alkalmas a’ maga helyéni maradásra, kivévőn a’ kiveendőket. Reménylem, tisztujjitásunk alkalmával nem fogjuk feledni erélyességöket, mert a’ tűzpróbát nem ásták ki. Az éj minden eseményeit leírni nem engedné ön lapjának köre. Enynyivel tartoztunk a’nyilvánosságnak, a’ szenvedett nyugtalanságot ’s gyalázatot az álhirek terjesztésén működő reactio bűnéül róván fel. A’ várba beszorítva volt temérdek katonaság tegnap reggel távozott, ha igaz, Medgyesre, első állomási helyül Zágon lévén kijelölve. Közelebbről a’ Sivkovicsok 39 szekér teréhvel jöttek , most pedig Turszky ezredbeli kevés lelkes hazánkfiait is, kiknek még nem engedtetett az ígéret földére juthatni, magok előtt vive , 80 csaknem túlterhelt szekér kíséretében távoztak , erős fedezet mellett. Tömérdek fegyveres láda látszott a’ szekereken , holott egykor a’ várparancsnok becsületére állttá, hogy nincs fegyver várunkban. A’ vár a’ szó teljes értelmében kiürittetett , a’ raktárak üresen maradtak, nagyszerű hadikészületek maradványait hagyván hátra. De istennek tetszett az álnokságot felfedezni ’s annak átkozott fejét megtörni, s honunkat a’ sok ártatlan vértől megkimélni. (??) Az aranyosszékiek, kik Agyagfalvára mentek , Radnolhoz az oláhok által meggátoltattak, ’s csak folytonos csatázás közt törhettek keresztül — magok beszélték itteg. Sz. oct. 13. Városunk zsúfolva katonasággal. Egy csapat Bianki 10-ére viradó éjjel átkelt a’ Maroson a’ nélkül, hogy hozzánk előlegesen hirt tett,szálláskészitőket küldött volna. 11-kén estve mintegy 150 Bianki kiindult városunkból rémitö sötétben, esőben és sárban, titkolva útja irányát. 12-én délre a’ nevezett legénység megint viszszaérkezett. Hol járt? mit csinált? nem tudatik. Ma meg kellett volna tisztulni városunknak az ellenséges néptől , de még itt van. Egyébiránt csendesen viseli magát. Hátszegen éppen most oláh gyűlés van. A’ nép napok óta gyülekezik oda fegyveresen, mint mondják már sok ezeren vannak együtt. Katonafegyverek is osztatnak ki közöttök. Egy Hátszegre indított fegyverszállitványt a’ szászvárosi nemzetőrség le akart tartoztatni, de a’ könynyű lovasok meglepték, ’s a’ kevés számból álló nemzetőröket lefegyverkeztették. Ugyan van-é most Erdélynek valamiféle kormánya? ’s ha van, miért nem intézkedik e’ vidék élete, vagyona bátorságositásáról? Most mint tudjuk , szabad korcsmáriás ideje van, ’s ki áll jót róla, hogy a’ köznép erőszakos kitörésre nem szilajul? Ott a’ sok kormánybiztos, miért nem szállittatik e’ védtelen vidékre ha csak egy század székely katonaság is ? Mikor támad már Erdély lakói közül egy ember, ki a’ mostani rendkívüli körülmények között az események fonalát erélyesen megragadva , minket az anarchiából kiemeljen ? Megyénkben a’ törvényes függés teljesleg felbomlott; a’ lakosok minden perczen végveszedelemnek kitétetvék; isten tudja, mi lesz belőlünk! JV. Alma. oct. 15. Lehető röviden irok , mert a’ hoszszas előadás nem fér öszsze a’ jelenlegi nagyszerű tárgyak halmazával. Bár e’ helység népessége a’ másfél ezeret meghaladja , ’s ily számtól sokat lehete várni a’ haza ügyében, mindazáltal eddig nemhogy valamit tett volna, buzdító felvilágosítások után is, sőt tényleg sokszor vétett ellene. És miért? Mert csak harmada lévén magyar ajkú a’ többi román. Ez utolsók anynyira oruknál fogva hurczolák az elsőket, hogy a’ járásbeli szolgabiró aug. 21-kén nemzetőrség öszszeirásra kiszállván, nem hogy végre hajthatta volna az öszszeirást sőt gyalázatosan kigynyolták , mert az egész helység néhány román bujtogató által vezetve öszszeröllent, és az öszszeirást meg nem engedvén egy p. f. letételével tiltotta el, hogy többé ily dologban náluk ne is alkalmatlankodjék, mert ők az effélének nem hisznek, ha nem mutatja a’ császári pecsétet. Később ismét az ujoncz öszszeiráskor ifjaik az orvosi vizsgálat elöl mind az erdőbe húzódtak fegyveresen. De ezeknél még több is történt, mert a’ románok a' magyarokat lassankint anynyira fanatisálák a’ magyar nemzet, isten előtt is igaz ügye ellen , hogy ezek is végre engem felvilágositájokat, urak pártfogójának, verbun *) August uram a’ főtisztet fölszólította volt, hogy P. L.-t fel ne merjük akasztani, mert a következésről nem áll jót. Ezekből láthatja ön, menynyi gazsággal voltunk s vagyunk behálózva. I. I. 332