Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-10-22 / 83. szám
rék népnek , legyen az szász vagy román ; de ágyú és puskagolyót és kardélet azoknak, kik tévútra vezeték, ’s elárulák saját testvéreiket, ’s fellázadni merészlének törvény és haza ellen. Azért tehát intlek titeket az emberiség nevében, melyet ti levetkezni akartok, hagyjatok fel, még nem késő e’ merész játékkal, 's térjetek meg, mert a’ megtérőnek isten is megbocsát. Titeket pedig, derék, becsületes szász és román nemzetek, testvéreim, jog és szabadságban! kérlek ábránduljatok ki a’ csalódás mámorából, űzzétek el magatok közül, sőt jobb: szolgáltassátok ki magatok törvény kezébe azon gazembereket, kik az unió és törvények ellen lázitnak, mert ők titeket tévútra vezetve, örvény szélére fognak állitni előbb vagy utóbb, ők nem testvéreitek nektek ; a’ tt igazi testvérének azon magyarok, kik megosztozának veletek jogban, teherben és szabadságban, kik veletek békében akarnak élni örökre. Pálfy János, Kolozsvár, octob. 21. Mindennap érkeznek városunkba menekülök a’ szomszéd megyékből, kik a’ vérengetésig fölbujtogatott oláhság dühe elől szaladnak ; és mindennap újabb meg újabb gyilkolásokról, rablásokról ’s megtámadásokról hallunk, melyek az oláhok között lakó egyes magyarokon ’s egész családokon amugy ráczoson elkövettetnek. — Igen természetes, hogy mindezek a’ legnagyobb ingerültséget és elkeseredést szültek itt minden polgárban, sőt a’ csak imént honpolgároknak megnyert sorkatonákban is, valamint a’ háládatlan oláhság, úgy az átkos camarilla és annak kérszolgái ellen. Bizony mondjuk, a’ mely uralkodóház ily eszközökkel akar magának tekintélyt szerezni ’s uralmat biztositni, igen roszszul számit.— Egy országot lángba, vérbe bontani, hogy a’ trón biborja, mely elhalaványult, újabb pirosságot nyerjen tőle, szerencsétlen, hogy ne mondjuk esztelen politica; mert azon természetes undorodásnál fogva, melyet a’ vér és láng ébreszt, utálta leszsz a’ trón még a’ nép legalsóbb osztálya előtt is, mely addig vak pietassal csüngött rajta. Ha ezt akartátok, úgy czélt értetek. Ily hangulatba hozák városunkat a’ megyékből érkezett hirek, midőn tegnap reggel 8 órakor megkondult a’ vészharang, megperdült a’ lármadob, és hallsték minden oldalról fegyverre, jönek az oláhok.“ És nem telt belé 10 — 15 perez, közel 8000 ember állott fegyverben csatakészen. Királyi biztos b. Vay Miklós, Baldacci és Dobay ezredes urak ott álltak, miként igérék mint vezetők, a’ hardzszomjas sereg élén — félelem nem, csak boszszuvágy vala olvasható mindenkinek arczán , azon gaz rabló csorda ellen, mely saját érdeke ellen eszközül adá el magát idegenek érdekében működő idegen zsoldosoknak. Azonban csak hamar kiviágték , hogy az egész vaklárma volt , a’ harangozó tévedéséből eredettt ki a’ feleki oldalon csoportozó embereket gondolt látni. Egy haszna még is volt, megismertetett erőnkkel ,s még az eddig félénkekbe is bizodalmat öntött. — Mint az ilyen zavarban történni szokott, egy pár szerencsétlen eset is fordult elő a fegyverreli vigyázatlan bánás miatt. Egy üresnek gondolt pisztolynak egy ifjú élet áldozata jön — és egy gyermek megsebesittetett, azonban nem veszeszélyesen. Sok mindent beszélnek ez esetről, de mi óvakodunk hirek után ily kényes tárgyba ereszkedni. — Mindenesetre tanulságos lehet, ’s hiszszük leszsz mind két eset jövendőre. — — Visa, Méra és Szusák faluk magyar ajkú népei nemzeti lobogókkal, ’s illető papjaik vezérlete alatt, egymásután érkezének bé ,,éljen a’ magyar kiáltásokkal a’ megye házához, hol esküt tőnek a’ magyar alkotmányra, ’s a’ megyei nemzetőrségbe magukat féi iratták. Éppen midőn e’ sorokat írjuk, érkeznek Mákó, Tőre és Bács faluk is hasonló déljból nemzeti lobogókkal, sőt Bácsból a' románok is, papjok vezérlete alatt. A’ visaiak előtt a’ megyeház tág udvarán, egyik kolozsvári reform. lelkész mondott egy rögtönzött igen délirányos és lelkes buzdító beszédet— a’méraiakat, kik a' reggeli vészlárma hírére fegyverzetten segítségünkre siettek, előbb városi főbiró Groisz Gusztáv fogadta a’ városházánál, megköszönve buzgóságukat, ’s biztosítva történhető veszély esetére városunk segítségéről, azután megyei főispán úr idvezlette. A’ nép, a’ szunynyadó oroszlán ébred, reszkessetek zsarnokság zsoldosai. — Délután 4 és 5 óra között ismét megperdült a’ lármadob, szájról szájra ment a’ hir: Urbán itt van álruhában az oláhpapnál.— Egy valaki, ki Urbánt igen jól és közelről ismeri azt állította és állítja most is, hogy látta Urbánt papi öltönyben az oláh paphoz bémenni. Rögtön utána is iramlott, de az ajtót, mire odaért bécsukták belűlről. Lármát ütött tehát, ’s az oda tódult nép bérontván a’ papiakba, minden szegletet kifürkészett, ’s ki a’papiakkal egy telken levő templomot is, de Urbánt nem találta; úgy mondják egy hátulsó ajtón, mely egy más utczára szolgál, kisurrant volna. A’ papot kérdőre vették ’s elvitték a városházához őrizet alá. Mit tartunk az egész dologról, ’s mit a’ pappal való bánásmódról elhallgatjuk, várván mig kitisztálódik. A’ szekely nemzeti gyűlésről első tudósítás. A’ székely nemzetnek a’ reá nézve emlékezetes agyagfalvi réten tartott nemzeti gyűlése kezdetéről, és első napi , u. ro. october 16-ki nevezetesebb eredményéről, a’ gyűlés elnöke gr. Mikó Imre úrtól e’ hivatalos tudósítás érkezett városunkba. A’ székelység Csik , Háromszék, Udvarhely ’s csekélyebb számmal Maros- és Aranyosszékekből oct. 15-én szép rendben egybesereglett. A’ még eddig rendes katonaság, illető tisztjeik vezérlete alatt fegyverben, a’ többiek karddal felfegyverzett papjaik vezérlete alatt jelentek meg. October 16 k án d. e. 10 órakor a’ gyűlés megnyittatott. Mindenek előtt meghatároztatott, a’ magyar király V. Ferdinánd és magyar alkotmány iránti hivséges engedelmességre való hitletétel. Mi a’ hatvan exeret felyülmuló sokaság által , ide értve a’ katonaságot és annak tisztjeit is, legkevésbé sem gyanúsítható készségjel letétetett. Végeztetett, hogy e’ hitet a’ katonaság külön is letegye. Határozatba ment, egy a’ szász és oláh nemzetekhez proclamatio megírása, melynek során annak nyilvánítása mellett, miként a’ székely nemzet a’ magyar királyhoz és magyar alkotmányhoz hivséggel és engedelmességgel, a' magyar haza bármi felekezetű lakosaihoz testvéri vonzalommal viseltetik , ’s mindenkinek jogait tiszteletben tartja. A’ szász és oláh nemzetek is a’ felség és alkotmány , úgy a’ székely és magyar nemzet iránti hasonló érzelmek tanúsítására felhivatnak. Nyilván kifejeztetvén , miként az ellenségeskedést a’ székely nemzet hasonlóval torlandja viszsza. Határozatba ment az is,miként az öszszes székelység az idei 22-ik t.czikk alapján nemzeti honvéddé alakuland. ’S addig is, mig a’ székely katonáknak ilyenekké tehető átalakítása valósággal megtörténhetnék , a’ katonaságnak a’ hazai főhadivezérségtőli minden függése megszűnik. ’S annak kormánya addig is, mig a’ magyar ministerium egy főparancsnokot rendelne, az erdélyi részekben jelenben létező kir. biztos b. Vay Miklós ur vezérlete alatt, a’ székely székekben működő kormánybiztosok és székely huszár ezredes Zsombori Sándorra álruhásztatik. Ezen végzéshez képest a’ csíki és bátoroszéki jelen volt katonaság ’s annak tiszti elöljárósága a’ felség ’s magyar alkotmány iránti hivségre, a’ m. ministeriumtóli függésre meghiteltetett. Valamint arra is, hogy az erdélyi részekben még létező föhadivezérség által ezután netalán teendő rendeleteknek engedelmeskedni nem fog, a’ katonaság főparancsnokai a’ szószékre lépve szóval ’s szivvel nyilvánítók a felség és magyar alkotmány iránti hazafias érzelmeket. ’S egyátalában az öszszes székelység a’ m. alkotmány és kormány erösbülése iránti szives óhajtását, annak és a’ hazának védelemrei mindenkori készségét magasztos lelkesedéssel fejezte ki. ’S már képén is e’ szép népnek láthatók voltak jelei hazája ’s nemzete iránti szeretetének ’s eredeti harcziasságának. Végre felszólitandónak határoztatott a’ k. biztos, az erdélyi részekből minden idegen katonaságnak eltávolítására, úgy a’ gyulafejérvári várnak ’s e’ honbeli minden más erősségeknek biztos székely őrizetteli ellátása eszközlésére. M. Vás.Krhely, oct. 14. Reggeli 4 óra. Néhány percze, hogy ide érkezénk. Elbágyadt vagyok.... csak töredékesen irhatok. Kezem tán még most is véres. Harciban valónk, mint katona először. Ütközetünk Radnótnál történt, alig 3 órával ezelőtt. Aranyosszékbe kirendeltetvén , hogy az ottani székelyeket az Agyagfalván tartandó székely nemzeti gyűlésre vezessük, mintegy 8 szekeren indultunk el az említett székből. Kossuth lovagok hazaavalónk: Szentgyörgyi, most kinevezett hadnagy, Jakab, Főzi, Fkker és Adám pajtásaim. Csendesen jöttünk egész Ivátyfalváig. Itt pihenvén , szép holdvilágon ismét tovább folytattuk utunkat. 12 óra lehete , mikor Radnóthoz érénk. A’ falu végén láncsás és kaszás embertömeg jött elinkbe, szekereiket megállítván fenhangon kérdezék miféle emberek vagyunk. Becsületesen feleltünk, ’s elmondtuk miben járunk. Egy bajtársam e’ közben mondá nekik , hogy még más katonák is jőnek. Nézzék meg mit hoznak. Erre az oláhok felcsattanva felelének , hogy nem nézik .... azok a’ császár katonái mint ők (4. i. az oláhok mi nem vagyunk azok, hanem az líráké .... meg kell bennünket fogni. Szekerünk elől lévén láncsákat szegzének lovaink elibe, ’s közeledtek, hogy fogjanak el. Erre szekerünkről leugrottunk, ’s a’ hadnagy vezényletére ötön rendbe állónk, ’s pisztolyainkat keményen kezdénk tüzelni. Az oláhság erre szétfutott. A’ harangok egyszerra megkondultak. Borzasztó kiabálás és ordítással kelt fel az egész falu. A’ szekereket mindjárt öszszeszoritottuk. A’velünk jött székelyek is leszállónak , ’s néhányan közülök fegyvert töltve mentünk a’ falun keresztül. A hídon keresztül menve, egy csoport ember közeledett ismét felénk. Újra a’ tüzeléshez kezdve , valami árokba szorítottuk őket. Itt legnagyobb elszántsággal harczolánk egyről egyik , a’ székelyek közül is ötön a’ többi tehetlen öreg ember lévén a’ szekeren maradt. Másodszor is őket viszszavervén, a’ falu másik végére értünk. Itt jobb felől egy besánczolt rét, balfelől pedig egy kerek van. A’ föltámadt oláhság most egész erővel rohant utánunk a’ réten. Mi a’ sánczba húzódtunk ’s innen többszörös rohanással kergettük viszsza, folytonos tüzelés közt. Ez azonban nagy baj történt velünk. Egy kocsink bedőlt a’ sánczba ’s eltörött. Sokáig kellett kiemelésével kínlódnunk , mi alatt az oláhok mind inkább közeledének. Nagy hidegséget tanúsított közölök kivált egy, ki felénk jőve kiáltozó, hogy lőjjük le. Svét lövést tettünk reá........de még se esett le. Karddal rohanék magam egy pajtásommal elébe, ’s viszszafutott. A’ szekeret kiemelvén , újra egész erővel tüzelénk mintegy 300 lépésnyi távolban tartva őket. ! *) Fejérvárról Vásárhelyre valami ládás szekeret kisérő sirkóvichok. 330