Kolozsvári Hiradó, 1848. június-november (1-94. szám)
1848-10-27 / 86. szám
borba. Hogy miután Lamberg már az élők között sem volt, magam szólván Jellachichchal, ’a a kir. kézirat által igazolván Lamberg kineveztetését — mert Jellach. ezt a’ manifestummal együtt csak koholmánynak állitá — őt arra bírjam, hogy seregével együtt ez országból kitakarodjék, nem sikerült. Ekkor indultam Bécsbe, ’s pedig két okból; először, hogy a’ kapott kir. kéziratok törvénytelenségét kifejtsem; másodszor, hogy Lamberg szomorú halálára nézve a’ dolgot kiegyenlítsem , nehogy önkény és részakarat ezen esetet egy statuscsapás merényletére fölhasználja. És sejtvén már ekkor , miszerint ügyeink legközelebbi fordulata Bécsben fog eldőlni, azért is mentem oda, hogy törekvéseim által a fenyegető veszélyt ott hárítsam el, honnan az hazánkra nézve leginkább származott. Szóltam Wessenberggel, mint a’ kihez mindig utasítottak, ’s mondám neki, miszerint helytartót a’törvény nem ismer , országgyűlést pedig elhalasztani vagy berekeszteni a’ törvények értelme szerint addig nem lehet, mig a’ budget tárgyalva és befejezve nincsen, ’s ezért az e’ tárgyban kiadott oklevelet ellenjegyezni nem fogom. Lamberg ügyében pedig mondom, hogy a’ mint e’ szomorú eseményt illetőleg a’ törvényes nyomozás szükséges, úgy azt politikailag egy coup d’ état végbevitelére kizsákmányolni annál kevesbbé lehet, miután ezt a képviselőház is átalánosan rászalta. Arra figyelmeztettem őt, miszerint e’ szomorú esetnek közvetett okai ők is , mert ez a’ törvényes formák mellőzésének gyászos következménye , ’s nehogy effélékre újólag okot szolgáltassanak, küldjék hozzám báró Vay ministerelnök kinevezését, mit ellenjegyezni kötelességemnek ismerek. Ezen értekezésnek eredményeként a’ következő napon megkaptam ő felségének azon kéziratát, melyben hivatalróli lemondásom elfogadtatik , ’s egyszersmind megküldetett báró Vay ministerelnökké neveztetése egy más irattal megtoldva, melyben fölkérettem, hogy b. Szécsei Adámnak kinevezését hg. Eszterházi helyébe ellenjegyeztem , mit természetesen nem tettem, miután a’ lelépő ministerelnök törvényesen csak utódát ellenjegyezheti, ennek lévén hatalmában minister társait megválasztani ’s megerősítés végett fölterjeszteni. Erről Wessenberget egy irat által tudósítottam ; egyszersmind figyelmeztettem báró Récseit, hogy ne hagyja magát eszközül felhasználni egy készülendő státuscsapásra , mit ő nekem egyelőre meg is ígért. Nem sokára azonban tudomásomra jött ama híres manifestum , mely ellenjegyezve van b. Récseitől , ’s a’ mely Magyarország függetlenségét semmivé tenné ; fölkerestem tehát őt, ’s miután találkoztunk, tanuk előtt szemére vetettem ingatagságát és törvénytelen lépését, a’ manifestumról pedig kinyilatkoztatám , miszerint az oly megvetése minden törvényszerűségnek ’s önkénytes hadüzenet a’ magyarok ellen , mely után Magyarországnak nem marad más hátra, — mint önvédelméről gondoskodni. — És ezzel többé dolgom nem lévén, tüsttot oda hagytam Bécset, és Sopronyon keresztül jószágomra mentem, hol felszerelvén magamat ’a fegyvereimből ellátva tiszteim és volt jobbágyaim között is többeket , csatasikra indulék , hogy mint hú fia szeretett hazámnak nemcsak tanácsosai, hanem életemmel és véremmel is őszinte szolgálatomat bebizonyítsam. Azonban a gondviselésnek máskép tetszett rólam rendelkezni, s egy szerencsétlen esés következtében jelenleg ágyhoz szegezve tétlenül vesztegelnem kell, de hiszem , miként rövid idő alatt ismét gyűlekszik roncsolt karomba anynyi erő , hogy a’ hazát dúló ellenséggel szembe szállhassak , ’s a’ győzelem dicsőségében, vagy ha lenni kell, a’gyászos , de nagyszerű temetkezésben részt vehessek. Ezekben van Pestről eltávoztam óta napjaim rövid vázlata.A’ mi pedig a’ számtalan pletykákat illeti: sokkal többre becsülöm magamat, sem hogy azok mindegyikére válaszolgassak, melyek úgy is már oly szemtelenekké fajultak, miszerint még az augsburgi Allgemeine szerkesztőjét is mardosta a’ lelkiismeret, és kénytelennek érezte magát egy csillag alatt od. 7. 281. számában védelmemre szállani. Azt sem hittem, hogy ilyen védelmezőre szoruljak! . . . Egyébiránt csak záradékul jegyzem meg , hogy én soha semmit miniszertársaim beleegyezése nélkül nem tettem, olyanokról pedig hallani sem akartam , mik által az 1848-iki törvények megcsonkíttattak volna; ezt nemcsak soha nem változott jellemem , hanem mind nyilatkozataim , mind nyilvános és hivatalos előadásaim eléggé bizonyítják. — Gróf Batthyány Lajos, K. H. Hr. Sieben, oct. 23. Az ármány itt is leveté álarczát, ’s bár gyanítok, hogy ez álarcz alatt aljas vonásokkal találkozunk, de hogy azok ily hyenai, ily sátáni , ily minden emberiséget levetkőzött alakban tűnjenek fel, a’ legtulságosabb pessimista rémképei sem merék álmodni. Igen , a’ szebeni főhadivezérség leveté álarczát, ’s ha van isten égben, ha van igazság földön, mindazon ártatlanul kiontott vérnek , mely az erdélyi lemészárolt magyar fajtól égre kiált, e’ testület fejére kell viszszaszálnia, mely egy istentelen camarillának még istentelenebb vérebeivé, bakóivá kész magát fölhasználtatni egy phantomért, egy erős, hatalmas Austriáért! és oh isten, oh egek, minő jezsuitás fogásokkal! De szóljanak e' száraz tények. A főhadikormányzó ugyanis az oct. 4-iki manifestum erejénél fogva, mely Jellachichot teljhatalmú kir. biztossá nevezi ki, följogositva érzé magát, a nélkül, hogy az Erdélyben még most is létező törvényes végrehajtó hatalmat, a’ főkormányszéket előre értesítette , ’s igy az beléegyezett volna, Erdélyt is egy oct. 18-ról napolt proclamatioja szerint hadi állapotba helyezni , ’s a’ kormány gyeplőit kezébe ragadni.S e’ föllépését a’ következőkkel indokolja: mivel Pesten egy párt cselszövényei miatt nincs törvényes kormány (igen, de ez még törvénytelenebb) ; mivel Kossuth elnöksége alatt egy oly rémkormány igazgat, mely vérrel jeleli utait (az csak hazaárulókat büntet; ti pedig Erdélyt egy roppant siralomvölgyévé alakitátok át), ’s a’ mely még a’ császári királyi katonákat is megtámadva császárjátóli elpártolásra csábítja (nem igaz, csak azon camarillától, mely a’ dynastiát legjobban segíti végveszélyéhez); ’s mivel végre a’ budapesti rémkormánytól e’ fejedelemség nagyobb (?) része undorral fordul el. Azonban úgy látszik, érezte a’ főhadikormány mind ez álokok erőtlenségét, szükséges vala tehát egy plausibilis okot is adni a’ dolognak, ’s miután ilyen nem vala, előidézni egyet, és mi vala könynyebb mint a’ nemzetiségi súrlódásokat azon pontra csigálni fel, hol az véres kitörésekre fajulva, a’ katonai kormány szükségességének ürügye előállhasson. És ezt téve a’ főhadi kormány, segélyével a’ szebeni szászságnak, mert még most sem akarom az egész nemzetet vádolni, és segélyével épp azon román (Laureanu Balacceszko) bujtogatóknak, kiket a’ kormány, épp a’ bukuresti austriai consul intésére, egy dacoromanum Imperium felöli álmodozásaikért augustusban elfogatott, ’s a’ mely elfogatásnak gyűlöletességét, elég ravaszul a’ magyarokra tudó átjátszani, mig ezek a’ dolgot sokkal csekélyebbnek tárták, mintsem annak paralisálá- jára valamit tegyenek. Ismétlem ezeknek segélyével egy tervszerinti román lázadást organisála a’ magyar megyékben, (mire közbevetőleg legyen mondva a’ szász oláh faluk, igen okosan nincsenek fanatisálva) mely akkor üssön ki, midőn az idő el fog jöni. És eljőve az alkalmasnak vélt idő Erdélyben is épp úgy, mint Temesvárit és Aradon; sőt a’ balsors is játékukat könynyíteni látszott akarni, midőn a’ kolozsvári october 14-diki fölakasztások a’ boldogtalan elámított oláhság felbőszitésére újabb anyagot nyújtanak ’s igy 17 dik ’s 18-dik körül szinte az egész országban elindula az oláhság a’ felség szent nevében a’ nemességet lefegyverzeni, és ha kell, legyilkolni ; mert kérdezzétek meg bármelyiket, és mondani fogja, hogy a’ császár parancsolja a’ magyarokat kiirtani. És ne mentsétek magatokat, hogy czélotok csak a’lefegyverzés,’a nem fajunk kiirtása vala; mert ha fegyvereinket akarátok elszedni, hisz azt másképp is, minden vérontás nélkül is megtehetétek vala — vagy talán ez piszkosabb foglalatosság lesz vala, mintsem azt tenni ne untátok volna, ’s ezért kelle azt egy baromi csordára bízni, mely előbb eleredé fegyvereinket ’s aztán legyilkola. ’S hol a’ toll, mely leírhassa azon borzasztóságokat, mik e’ vidéken elkövettetének? Kis-Enyeden mintegy 60 nemes, 48 órai hős védelem után — bár a’ bujtogató szavát adá , hogy ha fegyvereiket átadják, nem lesz bántódásuk —midőn fegyvereiket átadók , gyermekeikkel, nejeikkel borzasztólag lemészároltattak, a’ gyermekek háncsáról láncsára hajigáltattak , ’s még most is meztelen, temetetlen büshödnek a’ kis enyedi határon a’ Petrikovics testvérek, Apáthiak, Koncza, a’ ref. lelkész ’s mások. Vörösegyházán Dobai családostól meggyilkoltaték. Mikesjászán egyen kívül (Hegyesi István) hasonlólag. Veszsződön, Mihályfalván, Örményszékesen, Csanádon, ’s egész Bolya völgyén a’ Fronius, Földvári, Szalánczi, László, gróf Toldi udvarok kipusztittattak, felprédáltattak ’s birtokosaik az életen kivül alig tudónak egyebet megmenteni. ’S hányan lehetnek még, kiket nem tudhatni, megöltek-e, Balázsfalvára hurczoltak-e, vagy éhen erdőkben bolyonganak? Ilyeneket kelle tehát előidézni, hogy ürügy lehessen a’ hazát hadilábra állítani, melyért a’ szebeniek örömükben fáklyás zenét csináltak a’ főhadi kormányzónak; vagy talán tagadni meritek ; hisz nem titok többé hogy Szebenben az oláh comitée a’ főhadi kormány ’s némileg a’ szászság is egyetértve működik; nem látogatja-é meg generál Schuster majd mindennap a’ Kiskása utczai oláh comitée irodáját, a’ generáli segédek s szász nemzetőrök nem szüntelen lómák futnak-é onnan ki? generál Gedeonnál nem együtt tanácskoztak-é a’ román papokkal ? Puchner, akarom még most is hinni, nem mindent tud ezekből, ’s a’ borzasztóságok eltitkoltatnak előtte, mert hisz ember , ki az életben mint férj és atya agynyit vesztett, ily cannibáli tettekhez megegyezését nem adhatná, a’ mint, hogy betegség színe alatt, sok tettekben a’ felelősséget, úgy látszik magáról elháritni akarja; de Gedeon és Schuster gyengeségével viszszaélve, munkálódnak Urbánnal egyetértve a’ camarillai utasitások szellemében. ’S elmondjam-e mik történnek Szebenben? Oh hisz azok eltörpülnek a’ falukoni események mellett. — Dobokai a’ harminczados, megérkezvén 18-án szeredán ide, a’ piacson egy dühös néptömegtől körülfogatván, mely öszszeszaggatással fenyegeté, csak a’ nemzetőrségnek sikerült körülfogni, s a’ tanácsházhoz bévinni, hól azóta fogva van, ’s miként mondatik kurta vason; mi a’ bűne? nem tudatik , ha csak nem az, hogy segített volt a’ Laureanuék elfogatásában ’s hogy most Kolozsvárról átjöttekor leveleket hozott át ; de azért nem büntethetik, mert a’ sói disant hadi láb még Szebenben is csak 19-én hirdettetett ki, ’s a’ törvénynek viszszaható ereje nincs. A’ kincstár óvást is tett elfogatása ellen. Továbbá fegyvereinket elszedték, minden pénztár lefoglaltaték. — A’ levelek postán és utazóknál megmotóztatnak. — Nemesség naponkint vonul be ide, (Szerdahely és Szászsebes kiutasítják) de helyzetünk kínos és nyomasztó, mint olyanoké, kik ellenségeiknél keresnek menedéket« X. X. x. Hr. Elle CICl, oct. 23. Nehéz napokat élünk. Nálunk minden harczias alakot öltött magára : éjjel nappal fegyverben vagyunk. Már odt. 17-én estve 7 órakor egy darabont lelkvndezve felfut a’ casinoba, ’s mondja, hogy jőnek az oláhok. Minden ember kiszaladt, „jegy- 319